Jakab Attila - Balázs Attila: Elrejtett kincsek titkai / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 3. (Nyíregyháza, 2007)

az aranyat és ezüstöt a földbe ásták, elrejtették mindenféle javaikat..." Rogerins A tatár hadak 765 esztendővel ezelőtt vonultak ki Magyarország területéről... ... nyomukban nyomor és pusztulás maradt. Az elpusztított ország, a felperzselt falvak, városok szomorúan festettek. A tatárok közel egy éven át garázdálkodtak az országban. A vesztes Muhi csata után az ellenállás minimálisra csökkent. Az is csak kevés helyen volt sikeres - a támadásnak elsősorban a kőből emelt várak állhattak ellen. Aki csak tehette, ezekre a védett helyekre húzódott vissza. A többség így vagy úgy, igyekezett elbújni a portyázó tatár hadak elől. Mindenki próbálta menteni a maga és családja életét. Persze e mellett az értékeket sem szívesen hagyták elpusztulni. Ha csak tehették, vitték magukkal. Ha pedig erre nem kerülhetett sor, hát legalább elrejtették. Rogerius mester - váradi kanonok - szemtanúként számol be a tatárjárás eseményeiről. Fent idézett szavait aligha vonhatjuk kétségbe. Hogy egy-egy módosabb család, földtulajdonos a menekülés során olykor egész vagyonát, több generáción keresztül összegyűjtött minden kincsét elrejtette a „kutyafejűek" elől, arról a régészeti leletek tanúskodnak. Mielőtt a kötetben szereplő egyes együtteseket szemügyre vennénk, érdemes általánosságban is megismerkednünk a korszak kincsleleteivel. 7