Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Még néhány szó az Árpád-kori Rétközről

Még néhány szó az Árpád-kori Rétközről ,^4kkor Szabolcs, a nagy vitézségű férfiú szemrevételezett egy Tisza menti helyet, majd mikor közelebbről megismerte előnyeit, úgy vélte, hogy várépítésre különösen alkalmas lenne. Miután társaival együtt döntést hozott, az egybehívott szolganéppel nagy árkot ásatott és egy igen erős földvárat építtetett, amelyet ma Szabolcsnak hívnak. Akkor Szabolcs és társai a vidék lakosai közül sokakat a vár szolgálatára rendeltek; ezeket ma várnépeknek nevezzük. Egy kiváló vitéz, Ekölcs vezetésével katonáik egy részét itthagyták, majd megtették az előkészületeiket a továbbvonuláshoz. Akkor Szabolcs és társai seregüket két részre osztották, hogy egyikük a Szamos folyó mentén, másikuk a nyírségi részeken vonuljon. Szabolcs és Léi apja Tas a sereg felével a Tisza partján indult meg, letörve az arra lakókat..." (Anonymus 21.) A Rétköz - mint a Felső-Tisza-vidék része - a honfoglalástól a megyeszervezésig tartó időszakban az ország egyik legfontosabb területe volt. Korán kialakult itt egy igen sűrű településhálózat. A régészeti leletek és a forrásokból ismert települések összhangba hozása még a jövő feladata. A temetkezések alapján valamivel többet tudunk mondani a terület történetéről. A Rétköz a honfoglalók által legkorábban megszállt terület része volt. Az anonymusi hagyomány szerint Árpád Vereckei-hágón átkelő seregei a Tisza jobb partján vonultak Borsodig. Itt határozták el, hogy megszerzik Ménmarót birtokait. A Tiszán átkelő csapatok egyik vezére Szabolcs ekkor építtette meg Tisza parton álló várát. A honfoglaló seregek egyik fele Szabolcsból a Tisza partján indult tovább kelet felé, hogy megvívjanak Ménmaróttal. A „Tisza partja", ahol a seregek vonultak csak a Rétköz peremén végigfutó, többször emlegetett út lehetett (vö. a 17. lábjegyzetben írtakkal). Anonymustól azt is megtudjuk, hogy „a vidék szinte egész lakossága önként meghódolt". A régészeti leletek alapján ez az önként meghódoló lakosság meglehetősen gyér lehetett a Rétközben. A terület keleti része az avar gyepű része volt, nyugati felén avar lakosságot találtak a honfoglalók. A sírleletek alapján a honfoglalók és az itt talált (alapvetően avar) lakosság összeolvadása hamar megkezdődött: a X. század közepén nyitott ún. köznépi temetőkben már ez követhető nyomon. A honfoglalók jellegzetes leletei és rítusa (pl. Ibrány-Esbó-halom 197. vagy 199. sír) ezekben a temetőkben együtt fordul elő a honfoglalók által „helyben talált" lakosság új, immár a X. századra jellemző hagyatékával. A „helyben talált" kifejezést azért tettem időzőjelbe, mert nem világos számomra, hogy a köznépi temetők alapján rekonstruálható viszonylag nagy számú „őslakosság" mekkora hányada származik azok közül, akik a honfoglaláskor a FelsőTisza-vidéken laktak és mekkora hányada kerülhetett/települhetett ide a X. század közepén (lásd az antropológiai vizsgálatok eredményeit!). A kérdést már csak azért is nyitva hagyom, mert ez alapvetően a megelőző időszak - a IX. század - kutatási problémáit érinti. A honfoglalók nyilván azonnal megszervezték a hatalmuk alá kerülő új területeket. Fölépítették Szabolcs várát pl. és a meghódítottak közül „sokakat a vár szolgálatára rendeltek." A szolgálatra rendelt - a fentiekből következően avar eredetű - meghódítottak települése lehetett a Rétközben Kovácsi(telek), Szántó (telek), Solymos(telek)

15

0 és (Nagy)halász. E szolgálatra rendeltek avar eredetének feltételezése esetén talán közelebb jutunk azoknak a kérdéseknek megválaszolásához is, melyeket Németh Péter fogalmazott meg a legélesebben: „honnan kerül a várak köré ez a népesség, hol éltek a várnépek elődei a 10. század utolsó harmada előtt? Miért nem ismerjük korábbi leleteiket, a várszolgálat előtt mivel foglalkoztak? Valóban tele-pítették őket, hogyan zajlott le ez a százakat-ezreket megmozdító változás?" (NÉMETH 1996B. 226-227.). Hogy vidékünkön valamiféle területi szerveződések - melyek a később kialakított megyék előzményét jelentették - a honfoglalás nyomán azonnal kialakultak, arra nemcsak Szabolcs várának építése utal. A Rétköz nyugati fele Szabolcs megye része lett, a keleti fele Borsova határvármegyéhez (marchia) tartozott. Szabolcs vármegye határa egybeesett az egri püspökség szabolcsi főesperességének határával. Az esperesi kerületi beosztás 1804-ig fennállt, így a megye határának meghúzása nem okoz problémát. (KRISTÓ 1999.404—405.) 15(

1 A telek utótagjelzi azt is, hogy valószínűleg a tatárjárás alatt elpusztult falvak (MEZŐ-NÉMETH 1972. 13.). 455