Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Még néhány szó az Árpád-kori Rétközről
Más megközelítésben: az 1332-1335-ös pápai tizedlajstrom a borsovai esperesség falvait sorolja föl. Ebben az összeírásban a Rétközből a következő falvak szerepelnek: Beszterec, Pátroha, Dombrád, Demecser, Hene (Nyírbogdány határába olvadt), Ibrány, Ajak, (Fényes)Litke, (Kis)Várda (GYÖRFFY 1987.1. 522., NÉMETH 1993. 144.). így tehát egyfelől Szabolcs keleti, másfelől Borsova nyugati határáról is vannak adataink. A kettő valóban egybevág. Az egyházigazgatási viszonyok tartóssága miatt ez a határ egyúttal az egykori világi határokat is őrizte, hiszen a korai időszakban az egyházi és világi határ egybeesett. Ennek megfelelően Szabolcs vármegye kialakításának idejéig visszavezethető keleti határát a Nagyhalász - Kemecse (Szabolcs keleti része) és Dombrád - Beszterec - Nyírbogdány (Borsova nyugati pereme) között húzhatjuk meg (NÉMETH 1993. 144.). Ez a vonal viszont egybeesik az avar szállásterület határával, melyet a Csörsz-árok külső vonala jelzett (lásd az avarokról szóló fejezetben!). 15 1 Egy ilyen egybeesés aligha lehet a véletlen müve. Nem véletlen, hogy Szabolcs a Felső-Tisza-vidék legkorábbi megyéje. Kristó Gyula véleménye szerint 1010 táján már létrejött (KRISTÓ 1999. 404.). Különös, hogy az ibrányi temetőben éppen erre az időszakra keltezhető a leletanyag változása (S végű hajkarikák stb. - lásd ott!), valamint az antropológusok által kimutatott ún. „népességcsere". Hogy van-e összefüggés a megyeszervezés és a régészeti anyagban kimutatható változások között, azt további kutatások dönthetik el. 15 2 Borsova határvármegyét valamivel később szervezték meg. Minthogy Szabolcs megyét nem nevezték határvármegyének, feltételezhető, hogy a tőle keletre fekvő megyét is korán megszervezték (a XI. század vége előtt mindenképpen) (KRISTÓ 1999. 404., 406.). A megye központjának és alapításának idejére vonatkozóan Németh Péter és Kristó Gyula között folyik a vita. Németh Péter véleménye szerint Borsova határvármegye első központja Kisvárda volt, mely jóval kisebb jelentőséggel bírt mint Szabolcs. Kisvárda mint központ mellett szól kedvező fekvése, valamint az a tény, hogy egy vár állt itt, melyet ugyan ezideig nem sikerült megtalálni, de a XV. századi vár helyén keresi a kutatás (vö. a földváraknál írottakkal) (NÉMETH 1993.142., 144.). 15 3 Emellett Várda környékén a helyneveknek kialakult egy olyan csoportja, amelyek a határ védelmét biztosítók településeit jelölik (Őrmező = ma Mezőladány, Őrpátroha = ma Pátroha, Lövőpetri = ma Nyírlövő, a Tiszakönyökben Városlövő és Csobodlövő elpusztult falvak). Az ugyancsak a gyepüvidékre utaló Kapu, Vaskapu, Őrhegy, Leshegy, Gyepű határrészek is Kisvárda körül csoportosulnak (NÉMETH 1975. 5-6.). Németh Péter szerint a központ csak Szent István uralkodása végén került át a Tisza és a Borsova összefolyásánál akkor fölépített borsovai várba (NÉMETH 1993. 142., 144.). Kristó Gyula elveti a kisvárdai vár létezésének teóriáját. A Borsovavár köré szerveződő megyét néhány évtizeddel Szabolcs vármegye kialakítása utánra (legkésőbb 1068 tájára) keltezte. Annyi bizonyos, hogy a XIV. századi krónikakompozíció szerint 1085-ben már létezett Borsovavár megyéje. (KRISTÓ 1999. 406.) Amíg Kisvárdán nem sikerül a feltételezett korai vár nyomaira rábukkanni, addig Németh Péter elképzelését nem tekinthetjük bizonyítottnak. Annyi bizonyos, hogy Borsova határvármegye volt, azaz itt húzódott egyúttal az országhatár is. A határvonal mentén többnyire királyi birtokok feküdtek, ahol a lakosság egy részének a határvédelem volt a speciális feladata (lásd a feljebb felsorolt erre utaló neveket!). Ez a védelmi szisztéma nem a megyeszervezéssel alakult ki, hanem már a terület honfoglalás kori megszállásakor. Erre utalnak azok a X. századi temetők, melyek jellemzője a fegyveres férfiak nagyobb létszáma. Ilyen Tiszabezdéd és Tuzsér. De valószínűleg ilyen lehetett Rétközberencs és Ajak(Anarcs) szétdúlt temetője is, de ehhez a határvidéki fegyveres csoporthoz tartoztak az eperjeskei temető használói is. Fegyveresek vigyázták a keletre vezető utat éppúgy, mint a Rétköz peremit is. A keletre vezető úthoz kapcsolódó lelőhely Szolyva/ Szvaljava és Alsó-Verecke/Nyizsnyaja Vorota (KOBÁLY 2001.). Az Erdély - a Meszesi kapu - felé vezető út mentén találhatók az újabban előkerült honfoglaló lovas temetkezések Csengerben és Csengersimán (NÉMETH 1996. 25-29., KÁLLAI 1998.). 15 1 Az avar szállásterület és a két megye határának egybeesésére Lőrinczy Gábor hívta föl a figyelmemet. 15 2 Nem tudjuk pl., hogy Borsova területén a X-XI. századi temetők esetében kimutatható-e a népességcsere, s ha igen, mikorra keltezhető. 15 3 Korábban az első nemzetségi központtal kapcsolatban merült föl, hogy az nem Borsován keresendő, hanem a Tisza-kanyarban (GYÖRFFY 1987. 520. - a korábbi iroalommal). 456
