Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Leletek - Veretek
A veretes övek nagymértékben eltérnek egymástól. A leggazdagabb kétségkívül a besztereci férfi lehetett, akivel aranyveretes övet temettek. Gazdagságára jellemző, hogy a honfoglalás kori leletanyagban ezideig mindössze két szórvány öntött arany öweretről van tudomásunk. 5 9 Mesterházy Károly kalkulációja szerint az öv eredeti veretsora kb. 30 dkg, azaz megközelítőleg 70 bizánci solidusnyi aranyból készülhetett, s ennek megfelelően a rangos férfiút törzsfőnek véli (MESTERHÁZY 1980. 109-110., 57.). Igen gazdag és szép veretes övvel temették el a rétközberencsi 2. sír halottját. Az öv lecsüngő végét is a halott derekára tekerték. A csat ép volt, a szarvasfejes(?) szíjvég törött. Az övet 59 db - 3 típusba sorolható - aranyozott ezüst palmettás veret díszítette. A 3 levél alakú aranyozott ezüstveret alighanem mellékszíjon lehetett. Az övre a jobb oldalon tarsolyt erősítettek (erre utal a csiholó). Maguk a veretek és a csat az ún. virágmintával osztott indadíszes darabok közé tartoznak, melyek a felső-Tisza-vidéki X. század eleji ötvösközpont termékei (RÉVÉSZ 1996. 112-114. - a további irodalommal). Nem lehetett kevésbé gazdag az az ajaki (anarcsi) temetkezés sem, amelynek csupán szerény maradványa a múzeumba került palmettás díszü csat és két veret. E leletek a rétközberencsiekkel egy műhely termékei. A tiszabezdédi temető 17 sírja közül 3-ban volt övre utaló veret. Közülük egyértelműen veretes övet csak a 3. sír halottja viselt. Minthogy 9 veret a derék tájáról került elő, a többi a lábszár fölött, feltételezhetjük, hogy a szíjat leoldották, s a halott lábára helyezték. Csatjáról nem tudunk, a szíjvége viszont megvan, s mellette 49 db - 3 típushoz sorolható - bronzveret. Mellékszíjon lehetett a 3 db sugarasan karcolt kis kerek veret (161. kép 31.). Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a veretes öv jóval szerényebb az eddigieknél, maguk a veretek is erősen kopottak (a veretek analógiáihoz ld. RÉVÉSZ 1996. 122. 540. jegyzet!). A bezdédi 2. temetkezésben a „derék körül néhány... szétporló érclemezke, valószínűleg övdíszítés" került elő. A további 5 db veret (161. kép 12.) függesztőszíjat díszíthetett: helyzetüket a sírban nem jegyezték föl. A bezdédi temető 8. sírjában mindössze egy szíjvég utalt az övre (161. kép 25.). Erre az övre erősíthették a lemezes tarsolyt, melynek függesztőszíját egy niellós ezüstveret és egy ugyanolyan szíj vég díszítette (161. kép 20., 27.). A Tuzsér-Boszorkány-hegyi 6. sír veretes övét Révész László joggal nevezte „eklektikusnak" (RÉVÉSZ 2000. 19.): aranyozott ezüst- és bronzveretek vegyesen kerültek rá. Az övre lemezes tarsolyt erősítettek, melynek függesztőszíját veretekkel díszítették (161. kép 15., 22. és talán 28.). A sír egyes verettípusainak párhuzamait lásd RÉVÉSZ 1996. 115-118. és RÉVÉSZ 2000. 19. Egységesebb a veretsora - de „csak" bronzból készült - a Gáva-vásártéri 1. (lovas) sír halottjának. A sírt homokbányászással megbolygatták, ám így is megvan 6 db verete, valamint a szíjvége. A lelet már csak azért is figyelemre méltó, mivel a veretes öveket méltóság] el vényként szokta számon tartani a szakirodalom, a gávai temető azonban határozottan köznépi jellegű. A veretek gyöngyözött kerete alapján Révész László az északkelet-magyarországi műhely termékének tartja (RÉVÉSZ 1996. 110. 468. jegyzet). Ugyancsak „köznépi" temető a Tiszabercel-újsori. Itt a 2. (lovas) sírban találtak 2 szíj véget és 5 db övveretet. Ezek azóta elvesztek, így anyagukról sem tudunk közelebbit, s díszítésük is csak homályosan vehető ki a publikációs fotóról. Végezetül meg kell említenem egy nagyhalászi határból (Nesze kocsma) származó bronzveretet, mely szórvány, s így még az sem egyértelmű, hogy övön volt-e (137. tábla 1., 161. kép 4.). Még bizonytalanabb egy másik nagyhalászi övveret (10/e. lelőhely a katalógusban), melyről csak egy említés alapján tudok. A Rétközből még egy öweretről kell szót ejtenem. Ibrány-Esbó halmon, a 193. sírban fordult elő, ahol egy késő avar öntött bronz övveret felső tagját másodlagosan - csüngőként - használták föl (161. kép 9.). 6 0 Az öweretes temetkezések többsége a X. század első két harmadára keltezhető (RÉVÉSZ 1996. 131.). Ez alól mindenképpen kivételt jelent a Tiszabercel-újsori sír, ahol S végű hajkarikával együtt fordult elő. A Felső-Tisza-vidéken 25 lelőhely 55 öweretes sírját említi Révész László (RÉVÉSZ 1996.121.). Ha ezt a számot vesszük figyelembe, a fenti 11 eset alapján a Rétközt akár nevezhetnénk „gazdagnak" is. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Mint láttuk, a bemutatott együttesek többségében csak egy-két, esetenként 59 A másik aranyveret Debrecen környékéről származik (MESTERHÁZY 1980. 109. - a további irodalommal). A kétpói lelet arany övveretei és szíj vége préseltek (SELMECZI 1980.). 6 0 Lásd a csüngőkről szóló fejezetet is! 316
