Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Honfoglalás és Árpád-kori temetők és kincsleletek a Rétközben - Leletek - Ékszerek, a viselet részei - Hajkarikák

S végű haj karikát férfisírban nem találtak, a nőknél pedig kétszer annyi esetet ismerünk, mint a gyerekeknél. A korábbi időszak egyszerű, nyitott hajkarikáihoz képest megváltozik az ezüst- és bronzkarikák aránya: csaknem azonos mennyiségben kerültek elő. Ez az arány az Ibrány-Esbó-halmi temetőben a következő: Nők Gyerekek Összesen sír db sír db sír db ezüst 10 11 2 3 12 14 bronz 11 19 3 11 14 30 összesen 21 30 5 14 26 4444 Ibrányban is gyakoribb a nők viseletében, mint a gyerekekében. Előfordult, hogy 4—5 db S végű hajkarikát is a hajukba fűztek (25., 108. és 151. sír). Közülük egy gyerek, egy nő és egy kamasz.

4

5 Jelentős az eltérés az ékszerek anyagában a Rétköz egészéhez képest: több a bronz; a bronz- és ezüstékszerek aránya 2:1. Nem változott viszont a teljes területet figyelembe véve az a viseleti szokás, melynek része egyetlen haj karika, s csak feleannyi alkalommal alkalmazták párosával az ékszert: Nők Gyerekek ? neműek Összesen 1 db 16 5 4 25 2 db 9 2 2 13 több 1 2 3 összesen 26 9 6 41 Jól látható, hogy a Rétközben - akárcsak az Alföld egészén - az egy és két hajkarika viselete általános, s csak kivételesen fordul elő nagyobb számban egy-egy temetkezésen belül (MESTERHÁZY 1962/64. 105-106.). Ugyanez a helyzet az ibrányi temetőben is: Nők Gyerekek Összesen 1 db 14 1 15 2 db 6 2 8 több 1 2 3 összesen 21 5 26 Az S végű hajkarikák legújabb tipológiájának és kronológiájának elkészítésére J. Giesler tett kísérletet (GIESLER 1981.). Alapvetően két csoportra osztotta ezeket az ékszereket. Az I. típusba (mely egyúttal a korábbi: XI. század első fele) a nagyobb méretű (2-3 cm átmérőjű), a II. típusba (mely egyúttal a későbbi: XI. század második fele) a kisebb (1-1,5 cm átmérőjű) hajkarikákat sorolta. A vastag huzalú hajkarikák későbbiek, mint a vékony huzalúak. Ezek szélesre kalapált végű változata (ún. nyitrai típus a XI. század közepétől fordul elő (SZŐKE 1962. 88., TÖRÖK 1962. 44^16., MESTERHÁZY 1966/67. 149.). Ez utóbbiak a Rétközben eddig csak az ibrányi temetőből láttak napvilágot (148. kép 1-4.). Az S végű hajkarikák külön csoportját alkotják a bordázott végű darabok (149. kép). A Rétközben nem túl gyakoriak, mindössze 10 példány fordult elő. Jellemző, hogy az ibrányi temetőben is csupán 2 darabot találtunk. Anyaga valamennyinek ezüst. Egyesével és párosával egyaránt használták. Méretük variábilis. A legkisebb 1,2 cm átmérőjű, a legnagyobb 2,6-2,8 cm. Vékonyabb és vastagabb drótból egyaránt készülhetett. Szőke Béla megállapítása szerint a bordázott S vég a XI. század második felében terjedt el. Használatuk felső időhatára IV. Béla kora (SZŐKE 1962. 89., SZŐKE-VÁNDOR 1987. 51-52.). Az Alföldön is Salamon éremmel keltezhető megjelenésük (MESTERHÁZY 1966/7. 149.). Halimbán a XI. század közepétől használták (TÖRÖK 1962. 101.). A jelenlegi leltárkönyvi nyilvántartás alapján a Tiszabercel-újsori temető 27. síijában a bordázott S végű hajkarika egy nyitott, egyszerű ezüst hajkarikával párban került elő (195. tábla). A nyitott és az S végű hajkarikák együttes előfordulása nem unikális (Kiss 2000A. 71.). Ebben az esetben azonban bordázott S végű példányról van szó, amelynek ez a kísérőlelet esetleg módosítaná a fent megállapított kronológiáját, azonban - sajnálatos módon - a temető anyaga több helyen összekeveredett, így a két hajkarika összetartozása nem egyértelmű. A temető első publikációja szerint „a tűinél egyik oldalon fülbevalót, másikon ezüst kis hajkarikát" találtak (Kiss 1937. 244.). 4

4 Valamint egy gyereksírban egy elporlott darab, mely valószínűleg bronzból volt. 4

5 Fölmerült, hogy a sok hajkarika az eladósorban lévő lányokra jellemző (SZŐKE-VÁNDOR 1987. 50.). Az ibrányi 151. sír esetében elképzelhető ez a megoldás. 285