Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Avarok vagy szlávok? Néhány szó a honfoglalás előtti Rétközről

E határtól keletre egyértelműen avarnak meghatározható leletet nem találunk, avar korit is alig-alig. Utóbbiak közül egyetlen lelőhely keltezhető a korai időszakra (VI-VII. század). Ez Kisvárda határából ismert (Kisvárda-TV torony: 137. kép 3.). Ez egyúttal a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyetlen korai szlávnak meghatározható települése (ISTVÁNOVITS 2001.). Értékelése során rámutattam, hogy korai szláv településekről igen csekély számban tudunk a tágabb régióban is. A régészeti anyagban e korai szláv telepek kontinuitása a Felső-Tisza-vidékről nem bizonyítható. A VIII-IX. századi szemcsés, korongolt kerámia a kisvárdai telep leletanyagából (s általában a hasonló korú telepekről) hiányzik. A kutatás területünk korai szlávjainak előző szállásait a Nyugat-Bug-vidéken - az ún. Ripnyev csoport elterjedési régiójában - sejti. Kárpát-medencei VI. század végi megjelenésükkel párhuzamosan kapcsolatuk, érintkezésük az „anyaterülettel" nyomban megszakadt. Ez a körülmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy nem „önszántukból" vándoroltak át Kárpátokon kívüli hazájukból a Felső-Tisza-vidékre. Amennyiben ugyanis nem külső kényszer hatására indulna el egy bevándorlási folyamat, akkor aligha szakadna meg az élet viszonylag rövid időn belül a szóban forgó telepeken, s a régészeti anyag kontinuusan, egyre nagyobb számban kimutatható lenne legalább a magyar honfoglalásig. Mivel nem ez a kép rajzolódik ki, a régészeti anyag alapján egyet kell értenünk a nyelvészek elképzeléseivel egy avaroknak alávetett, telepített, adózó szláv lakosságról (részletesen ld. ISTVÁNOVITS 2001.). Borsova rétközi része kívül esett az avar településtömbön. Ez a tény szerepet játszott abban, hogy a régészeti leletek hiánya ellenére a kutatás folyamatosan és kérdőjelek nélkül egységes szláv területként határozta meg e vidéket (pl. SZŐKE 1986. 32-33.). Az egyik legutóbbi történeti összefoglalóban a Szamos-völgy, ÉszakErdély, Kelet-Szlovákia, Kárpátalja és Észak-Magyarország is egységes szláv (sőt egyenesen keleti szláv!) területként szerepel, mint ahonnan e népesség „régészeti emlékei kerültek elő" (ŐSEINKET.... 1996. 16.-Fodor István). Németh Péter óvatosabban fogalmazott, amikor azt írta, hogy vidékünkön talán inkább több a szláv, mint az avar, de egyúttal azt is hozzáfűzte, hogy a VIII-IX. század etnikailag alig-alig meghatározható (NÉMETH 1975. 11.). Utóbbi megállapítását már csak azért is el kell fogadnunk, mert a Rétközből a késő avar időszakból - természetesen a terület nyugati felén felsorolt avar lelőhelyeken kívül - egyetlen temetkezést sem ismerünk. A szlávnak meghatározható sírok jóval a Rétköz peremén túl kerültek elő, alapvetően a Tisza jobb partján (SZŐKE 1986. 32-33.). r r r • r r 13 r Nem tartom valószínűnek, hogy egy-egy edénytípus alkalmas etnikai meghatározásra. Ebben a kérdésben esetünkben már csak azért is felesleges elmélyedni, mivel a Rétköz anyagából a Szimonova Eugénia kutatása nyomán (PANYOLA 1996. 37-38. - az irodalommal) szlávnak tartott lepénysütők és tepsik, valamint az ún. korai fehér kerámia is teljességgel hiányoznak. A vizsgált területen avar kori településre utaló nyomról is csak nagyon kevésről tudunk (137. kép 2.). Ezek tárgyalásánál azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk egyrészt a kerámia keltezésének nehézségeit, másfelől azt, hogy e leletanyag etnikai interpretációja (legalábbis jelen ismereteink mellett) kizárható. Az ún. VIII-IX. századi kerámia és az Árpád-kori cserepek elkülönítése - főként szórvány, terepbejárásból származó leletanyag esetén - korántsem egyértelmű, keltezése kidolgozatlan és kérdéses. Éppen ezért a katalógusban a szóban forgó bizonytalan lelőhelyek szerepelnek ugyan, de a leírásnál megjegyeztem, hogy ezek alighanem a honfog-lalást, illetve az Árpád-kort megelőző időszakból származnak. A kérdés megválaszolását tovább nehezíti, hogy a Szőke Béla által (SZŐKE 1988. 200-202.) IX. századiként meghatározott, rácsmintás pecsétlővel díszített cserepek egyáltalán nem fordulnak elő a Rétközben, sőt egyetlen ilyen darabot sem ismerünk a teljes Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén előkerült leletanyagban. A fazekaskorong használata nélkül készített bográcsok is rendkívül ritkák, a Rétközből hiányoznak. Sütőharang töredéket mindössze két lelő-helyről említhetek a Rétközben - Kemecse-Sarvay-tag (127. tábla 1.) és TiszabercelRáctemető H. objektum (186. tábla 3.) -, s ezeknek kísérőanyaga is inkább Árpád-kori, mintsem korábbi. Azok a lelőhelyek, amelyekkel kapcsolatban az általam vizsgált területen fölmerült, hogy a honfoglalást megelőző időszakra (vagy időszakra is!) kell datálnunk, az alábbiak (137. kép 2.): 1

3 Jó példa erre, hogy a korábbi kutatás a bográcsokat a magyar etnikummal kívánta összekötni. E teória tarthatatlanságát ma már senki sem kérdőjelezi meg. 1

4 Erre a tényre Lőrinczy Gábor hívta föl a figyelmem. Az okot keresve fölmerült bennem a gondolat, hogy a jelenség nem áll-e összefüggésben azzal a történelmi helyzettel, hogy a Felső-Tisza-vidék a régészeti leletanyag hiánya alapján nem volt a gepida szállásterület része, s így itt nem ismert e díszítés előzménye sem. A kérdés további behatóbb kutatást igényel, melyre jelen keretek között nem vállalkozom. 251