Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
Katalógus - Gégény
A falu 1282-ben tűnik fel, amikor IV. László király több idevaló embert a szabolcsi várjobbágyságból kiemelt belgégényi és külgégényi földjeikkel együtt. 1312-ben Belgégényi János fia János, illetve Jakab fiai István, Miklós és Pál a falut megosztották a rajta lévő Szent Kereszt egyház közös kegyuraságával. 1323-ban bizonyítják, hogy Chabaldor fia Mihály fia Lőrinc mindkét Gégényben birtokos és része Belgégényben Mykus fia Dénes birtokától elhatárolt. Ugyanekkor Gégényi Jakab fia István Maráz ügyében eskütárs volt. 1325-ben említik Gégényi János fia: Jakab özvegyét [Őri] Pud fia Pál fia Sunk leányát, Floria-1, aki a Szatmár megyei Őr és Pátyod birtokokon bírt leánynegyedét vejének, Őri Pál mesternek adta rokonság címén és a már megkapott 10 M-ért (ANJOU-OKLT. IX, 285. reg.). 1326-ban Péter fia Marót és Mykus fia Dénes Hercheg leányának és nővérének az őket illető leánynegyed fejében Belgégény negyedét átadták. 1329-ben Mihály fiai Marót, Dénes, István, Péter és Lőrinc Góg fiának Péternek, János fiainak, Leustáknak és Péternek, valamint Sebestyén fiának, Istvánnak Góg özvegye Hercegliliom leánynegyedének kielégítéseként belsőgégényben lévő részeiket is. 1339ben egyezség jött létre Tállyai Fülöp fia Fülöp mester és a gégényi nemesek: Mykus fia: Dénes ispán, fiai János és Dezső, Mykes fia Péter fia Marót, Jakab fia István, Mihály fiai: Péter és Lőrinc között. Mácsikszeg birtokot és Nagybersény halastavat átörökítették Fülöp mesternek, ahogy ezt már a nádor előtt megtették. Fülöp viszont a bírói úton ráháramlott gégényi részeket adta vissza, ezen felül Bersény halászóhely Szőnyének nevezett részét, a Tanya nevű halászhelyet és az Indya erdő felét. 1346-ban az Egyházas-gégényiek és a Dobokaiak perében egy 1237. évi nádori oklevélre hivatkoztak (OL Dl. 41010). Egyházas-gégénynek (1400:p. Eghazasgegen, eccl-m S. Crucis in eademp-ne constructam Zs. II/1, 574. reg.) is hívták. 1355-ben Egyházasgégényt Pátroha, Bajul és Dombrád felől meghatárolták (LO METALES SZABOLCS nro. 28). Irodalom: NÉMETH 1997. 35-36. 1. Inge-domb A községtől ÉNy-ra, közvetlenül a település szélén kiemelkedő homokdombon (Kiss 1961. 125.) a helybeliek elbeszélése szerint a XIX-XX. század fordulóján többször találtak leleteket, melyek azonban nem kerültek múzeumba. 6 6 Irodalom-. JÓSA 1904.175., JÓSA 1968.120., DIENES 1961. 185., ŐSEINKET.... 1996. (Fodor István) 144. 2. Monok-domb A falutól DNy-ra (Jósánál tévesen DK-re - JÓSA 1904. 175.), a demecseri vasútállomás felé, mintegy 1 kmre, a Demecserre vezető út jobb oldalán néhány méternyire kiemelkedő, kb. 100 holdnyi homokos területen ürgeöntés közben Vas János gazdaember 1,5 m mélyen emberi csontok nélkül talált leleteket egy halomban 1903-ban. A leletek előbb Bálint Andráshoz kerültek, aki továbbadta őket. Jósa András Schiller Gyula nyíregyházi ékszerész közvetítésével szerezte meg a tárgyakat, majd kisebb ásatást folytatott a helyszínen (33. kép 6 7) Mezőssy Gusztáv földbirtokossal és Vas Mihály ref. lelkésszel, de további leletekre nem akadtak. A csésze környékén emberi csontok nem voltak, kincsleletnek viszont túlságosan „szegény". László Gyula ezen körülmények alapján párhuzamba állította a tárgyegyüttest az Urai-vidéken megfigyelhető szokással, ahol a lakott településtől távol lévő szent ligetekben gyakran elrejtettek iráni vagy bizánci ezüsttálakat, csészéket. A gégényi csésze belsejébe karcolt vonalak is lehetnek véleménye szerint az Urai-vidékéről ismert sámánisztikus bekarcolt jelek párhuzamai. Ez alapján László Gyula áldozóhelyre gyanakodott Gégény határában (LÁSZLÓ 1942. 160.). (Jósa András vázlata alapján 6 6 A hely megjelölése a térképen hozzávetőleges, a leírás alapján történt. készítette Németh Péter) 6 7 A Jósa-féle skiccen a lelőhely megnevezése Szérüs-hegyként szerepel \ 33. kép A Gégény-Monok-domb területén 1907-ben végzett eredménytelen ásatás alaprajza. 65
