Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

Még néhány szó az Árpád-kori Rétközről

Borsova határvármegye területén a XIII. század végére létrehozták Bereg vármegyét (NÉMETH 1993. 145.). Bereg mint erdő első említése 1214-re keltezett (KRISTÓ 1999. 406.). A feltűnő legkorábbi Beregre utaló adatok alapján a várispánság helyhatósági (municipialis) tekintetben a XIII. század elejétől már Bereg provinciához tartozott. A Borsova és Bereg megnevezés egy ideig párhuzamosan használt. Bereg mint comitatus először 1248-ban bukkant föl. Borsova utolsó említése 1261-ből ismert. Borsova várának jelentősége valószínűleg a tatárjárás után szűnt meg - a vár elpusztulhatott s ugyanakkor tevődött át a központ Beregbe, ahol valószínűleg vár is épült (LEHOCZKY 1872. oldal). Pesty Frigyes szerint Borsova vármegye utolsó említése 1301 (F. VIII/5,18 - PESTY 1880. 193.) A borsovai főesperesség helyett 1326-tól beregi főesperesség szerepel (KRISTÓ 1999. 406.). Bereg megye kialakulásával a határok átrendeződtek. Borsova nyugati felének egy része, Kisvárda környéke Szabolcs részévé vált. Visszatérve a védelmi rendszerre, arra nagy szükség is lehetett. A XI. században több támadás is érte a Felső-Tisza-vidéket. A Kárpátoktól keletre lakó besenyők-uzok-kunok támadásainak állandóan ki volt téve. Közülük az egyik legpusztítóbb az 1085-ös volt: „...Salamon király... megszökött, és a kunok fejedelméhez ment, akit Kutesknek hívtak. Esküvel fogadta, hogy az Erdőntúli tartományt örökül birtokul neki adja, és a lányát feleségül veszi, ha hajlandó László ellen az ő segítségére jönni. Kutesk vezér hiú reménytől félrevezetve a kunok nagy sokaságával megrohanta Magyarországot, és egész Ung és Borsova várak vidékéig jutott el. Ennek hallatára László király rájuk rontott, és szétszóródtak a színe előtt, és a kunok sok ezrét hányták a kard élére Aztán a király építtetett itt egy egyházat a mindenható Isten tiszteletére és a segedelmével itt aratott győzelem emlékére." (Thuróczy János: Kun betörés és Szent László harca 1980. 159.)

15

4 Nem meglepő, ha ez a vidék a nagypolitika homlokterében állt még ebben az időszakban, hiszen mind Szabolcs vármegye, mind Borsova része volt az 1115-ig fennálló hercegségnek (dukátusnak) (NÉMETH 1983. 17.). 1091-ben ismét támadás érte Szabolcsot és Szatmárt. Németh Péter elképzelése szerint a betörések visszavezethetők arra, hogy László a fiú utód nélkül meghalt Zvonimir horvát király özvegyének (aki László testvére volt) kérésére 1091-ben Horvátországot egy győztes hadjárat során Magyarországhoz csatolta. Mind Róma, mind Bizánc tiltakozott e lépés ellen. Bizánc a kunokkal szövetkezett László ellen. A Havasalföld felől Erdélyen át érkezett a Kapolcs vezette kun sereg Biharba. Feldúlták a Nyírséget is. A Tiszán Tokajnál keltek át. A kunok folytatták támadásukat, míg végül a Horvátországból hazatérő László király a Temesnél legyőzte őket. Ez és a Rómával való konfliktus állt a szabolcsi zsinat összehívásának hátterében. (NÉMETH 1983. 18-19.) A helyszín kiválasztásában szerepet játszott László halicsi hadjáratának terve is (NÉMETH 1993. 156.). A területnek a nagypolitikában játszott jelentős szerepével, illetve a fent említett pusztításokkal, majd később a tatárdúlással állhat összefüggésben az új, idegen telepesek megjelenése a Rétközben (is). Kisvárda környékének történetében jelentős szerephez jutottak a svábföldi Stauf várából a XI. században beköltözött Gut és Keled leszármazottai, a Gutkeledek (NÉMETH 1983. 12.). Minthogy ők csak a XI. században érkeztek ide, azt az elképzelést, hogy a kétélű kardok összefüggésbe hozhatók lennének bevándorlásukkal, nem fogadhatjuk el, hiszen a kardokat ennél korábbi időpontra keltezhetjük (BAKAY 1967. 161., vö. NÉMETH 1975. 12. jegyzet). A XIII. században pl. kunokat telepítettek a Rétközbe. Az erre vonatkozó adatokat Németh Péter gyűjtötte csokorba (NÉMETH 1988. 89-90.): - IV. Béla és V. István egy keltezetlen oklevele szerint a Szabolcs megyei Ajak (Ayac), Tass (Thos) és Pátroha (Patroh) birtokokat Thescench és Bailar nevű kunoknak adományozta. A felsorolt falvak Demecser közelében, tőle keletre helyezkedtek el. - Györffy György írt arról, hogy „Maróiról nevezték magukat azok a keresztény kunok, akik IV. Bélától megkapták a Marót (Bars megye) körül fekvő lakatlan ... földeket, 1292-ben azonban átadták (Hontpázmány nb.) Gimesi András fiainak, maguk pedig a Szabolcs megyei Tassra költöztek át." (Nyír)tass a Rétköz peremén fekszik. 15

4 A Szent László kunok elleni hadjáratára, majd templom építésére vonatkozó krónikás hagyomány értékelését foglalta össze Virágh Ferenc (VIRÁGH 1981. 19-22., NÉMETH 1983. 13-15.). 457