Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Révész László: A bezdédi honfoglalás kori temető. Egy régészeti fikció nyomában
10. sír: A váz jobb oldalán, a hónaljtól a térdig húzódó vaspálcákat Jósa András nyomán László Gyula tegezként határozta meg. Feltehetőleg helyesen, ugyanis a leltárkönyv vaspántokat és 10 db vaspálcát említ. A tegezben Jósa András és László Gyula szerint 4 db nyíl volt. A leltárkönyvben hármat vettek nyilvántartásba, ma már egy sincs meg. Jósa András publikációjából (JÓSA 1896B. 402., 2., 4-6. ábra) azonban úgy tűnik, hogy a 4. és a 6. ábrán közölt tárgyak inkább tegezvasalások lehettek. A fentieket összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy négy sírban (3-4. és 9-10. sír) nagy valószínűséggel, egyben pedig (2. sír) feltehetőleg vasalt tegez volt. Korántsem ennyire világos a helyzet a nyílhegyek kérdésében. Az alábbiakban az egyszerűség kedvéért a Jósa András által adott sírszámokat - és nem László Gyula betűjelzéseit - használom. A sírok sorrendjét fekvésük szerint középről kifele követem Sír Nyilak száma Jósa A. és László Gy. szerint A leltárkönyv alapján 8. 8 10 7. 6. 1 1 5. 4. 7 10 17. 3. 6 9 2. - 1 1. 9. 10. 4 3 18. ? ? Az adatok minden bizonytalansága ellenére is meg kell állapítanunk, hogy az a László Gyula által felismerni vélt rendszer, mely szerint a középső - 8., nála nagycsaládfői - sírtól a temető bal szárnyának végéig egyenletesen fogy a nyilak száma, nem igazolható (LÁSZLÓ 1944. 132-134.). Az már László Gyulának is feltűnt, hogy a „nagycsaládfőtől" közvetlen balra elhelyezkedő 7., 6., 5. és 17. sírokban nem volt nyíl, illetve az egyikben csupán 1 db. Ezt azzal vélte áthidalni, hogy e sírokba serdülő gyermekeket temettek, akik még nem kaphattak fegyvert. Magyarázatának hiányosságaira már Fettich Nándor rámutatott (FETTICH 1947. 184.). Az 5., 6. és 17. sírokban nyugvók neme - szerény mellékleteik alapján - nem állapítható meg, a 7. sírban viszont (ahol igenis volt fegyver, ha nem is nyíl, hanem lándzsa) bizonyosan idős férfi nyugodott. Jósa András leírása szerint ugyanis „... az állkapcsában csak két odvas fog volt, mely körülmény előrehaladott korra enged következtetni." (JÓSA 1896B. 396.) A nemeknek a mellékletek alapján történő meghatározására a későbbiekben még visszatérek. A temetőben talált fegyverek kérdéséhez és a megfigyelések hitelességéhez itt csupán egyetlen adalékot szeretnék még hozzáfűzni. Teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy egy olyan temetőben, ahol hét sírban is találtak tegezt, illetve nyílhegyeket, egyetlen egy sírban se lettek volna íj csontok. Márpedig Bezdéden ilyesmiről nem történik említés sem Jósa András dolgozatában, sem a leltárkönyvben. Az ásatok az íj csontokat (s ki tudja még milyen leleteket) egyszerűen nem vették észre és a sírokban hagyták. Éppen úgy, mint az ételmellékleteket jelző állatcsontokat. Hasonló jelenségre az éppen Jósa András és Vidovich László által, a bezdédi után néhány esztendővel végzett tuzséri ásatás hitelesítő feltárása során figyelhettünk fel (RÉVÉSZ 2000. 7-32.). Méltóságjelvények. Valójában mindössze két sírban találtak rangjelző tárgyakat. A 3. sír övgarnitúrája és a 8. sír tarsolylemeze sorolható ezek közé. Az övkészlet párhuzamait Verebről, Tápiószeléről és Tiszaszederkényből ismerjük (RÉVÉSZ 1996. 122., 540. jegyzet). Noha szakirodalmunk hagyományosan archaikusnak tartja e vereteket (DIENES 1961. 143., MESTERHÁZY 1 990A. 240-242.), véleményem szerint e kérdésben óvatosabban kell eljárnunk. Attól ugyanis, hogy valamely leletnek vannak keleti párhuzamai is, még nem tekinthető automatikusan az első (honfoglaló) generáció hagyatékának. Beszédes példája ennek éppen a bezdédi párhuzamokat tartalmazó verebi lelet (RÉVÉSZ 1998. 525-527.). A szerény külsejű, bronzból öntött bezdédi övveretek egyébként rendkívül kopottak, ami hosszú használatra utal. 438
