Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - Marcsik Antónia: Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi humán csontvázanyagának paleopatológiai jellegzetességei 392 Hűse Lajos: Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi népességének paleodemográfiai profilja

Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi népességének paleodemográfíai profilja Hiise Lajos Bevezetés A paleodemográfíai vizsgálatokat Magyarországon Nemeskéri János, Schrantz Dénes és Acsádi György (NEMESKÉRI-SCHRANTZ-ACSÁDI 1957.) kezdeményezte azzal a céllal, hogy a társadalomtudományi módszereket használó régészet - és az ebből táplálkozó történelemtudomány - a természettudomány módszereivel is gazdagodjon. Ez részint az embertani elemzések térnyerése révén történt, részint pedig a matematikai-statisztikai eszközök bevezetésével, amelyeknek segítségével feldolgozhatóvá és értelmezhetővé váltak a régészeti, illetve antropológiai adatok. Az interdiszciplináris kutatási területen mérföldkőnek számított az elhalálozási életkor és a nem egzakt meghatározását lehetővé tevő módszerek kidolgozása (NEMESKÉRIHARSÁNYI-ACSÁDI 1960., ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963.), valamint a humán populációbiológiához való kapcsolódás, a demográfiai statisztika alkalmazása (ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.). A honfoglalás kor és a korai Árpád-kor a magyarság népességfejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, így nem véletlen, hogy a régészettel együttműködő antropológiai kutatásokban is központi szerepet játszik e korszakok embertani anyagának elemzése. Különösen fontosak azok a nagy sírszámú, teljesen feltárt köznépi temetők, melyeket a X. és a XI. században folyamatosan használtak. Ezek közé tartozik IbrányEsbó-halom temetője. A köznépi temetők paleodemográfíai és kraniológiai elemzése alapján kimutatható, hogy a X. és XI. század profilja a temetők egy részében eltérő - a temetők más részében ez az eltérés nem mutatható ki. Az időközönként megfigyelhető kraniológiai eltérés oka az a népességváltás lehetett, melyet Géza és Szt. István telepítési politikája eredményezett. Ugyanakkor a halandósági viszonyok eltérésének oka nem csupán a népességcsere, hanem a megváltozott életkörülmények is (pogány-keresztény kultúraváltás, a félnomád-földművelő gazdasági váltás). Ibrány-Esbó-halom temetője a népességtörténeti törést mutató X-XI. századi temetők csoportjának jellegzetes pédája olyannyira, hogy egy korábbi tanulmányunkban bevezettük az Ibrány típusú népesség megjelölést (HÜSE-SZATHMÁRY 2002.). (Ezzel szemben a folyamatos, törésmentes népességfejlődésű X-XI. századi temetőket jellegzetes képviselője (Püspökladány-Epeijesvölgy) alapján Püspökladány típusnak neveztük.) Anyag és módszer Az Ibrány-Esbó-halom Istvánovits Eszter által feltárt X-XI. századi népességéből (ISTVÁNOVITS 1996., SZATHMÁRY-GUBA-ISTVÁNOVITS 1996.) 272 - embertani módszerekkel is értékelhető - csontvázleletet ismerünk.

11

5 142 egyén maradványai a X. századra, 130 egyén maradványai a XI. századra keltezhetők. A leletek előzetes individuális és szupraindividuális elemzését Marcsik Antónia, Szathmáry László, Guba Zsuzsanna, Almási László, Oláh Sándor és Pap Ildikó ismertette (MARCSIK-SZATHMÁRY-GUBA-ALMÁSI 1996., SZATHMÁRY-GUBA-ISTVÁNOVITS 1996., SZATHMÁRY-GUBA-OLÁH-PAP 1997.). Az elhalálozási kort a subadult egyéneknél Schour és Massler (SCHOUR-MASSLER 1941., cit. in: ACSÁDINEMESKÉRI 1970.), valamint Johnston (JOHNSTON 1961., cit. in: ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.) szempontjai szerint határoztuk meg. A felnőtteknél Nemeskéri, Harsányi és Acsádi (NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI 1960., ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.), illetve Sjóvold (SJŐVOLD 1975.) módszerét alkalmaztuk az elhalálozási kor, valamint Acsádi és Nemeskéri (ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970.) módszerét a nemiség meghatározására. A nemiség meghatározásában mint a nemiséget legjobban kifejező anatómiai képletet, figyelembe vettük az ilium preauricularis régióját is (SZATHMÁRY 1993.). A felnőtt kor alsó határának a 23 megélt évet tekintettem - ehhez igazodva készítettem el a felnőttek halandósági tábláit. Ez néhány esetben azzal járt együtt, hogy a felnőtt halandósági táblák elkészítéséhez a részben 23 év alá eső életkori intervallummal rendelkező egyéneket módosítottan vettem figyelembe, azaz például 19-28 év helyett 23-28 évet számoltam, hogy elkerüljem az adatvesztést. A 23 év alattiakra az elemzés során subadultusként hivatkozom. Az idősebb egyéneket a kormeghatározás módszereiből következően maximum 80 évesnek tekintettem, csak a XI. századi nők esetében tudtam a leletanyag alapján pontosabb felső életkori határokat kijelölni. 11

5 A 181. és a 200. sir csontanyagát a múzeum raktárából tetőfedéskor a munkások ellopták. így a 274 egyén közül csak 272 volt alkalmas a vizsgálatra. 400