Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)

A Rétköz

Értékelés A Rétköz „...a régészeti hagyaték csak akkor lesz a történeti forrásokkal egyenértékűvé, történeti szempontú értékelésre alkalmatossá, ha a lelőhelyeket az Árpád-kori vízrajzi viszonyokat, erdőhatárokat, úthálózatokat az okleveles anyag alapján meghatározható - részben elpusztult - korai településeket feltüntető térképre vetítjük rá." (DIENES 1974. 24.) A Rétköz (más néven Rétoldal, Nagyrét, Nagyláp stb. - RÉFI OSZKÓ 1986.221.) a Felső-Tisza-vidék 560 km

2-es (142 444 kat. hold - Kiss 1961. 5.) kistája, a Zempléni-hegység és a Nyírség között megbúvó, egykor vizes-mocsaras láp. A Tisza ősi árterének bal parti része.

1 Mint az valamennyi vízszabályozás előtti térképen jól látható (ld. pl. a kötet végén található összehajtott térképet!), az Ecsedi-láphoz hasonló nádas, ingoványos terület volt. A XVIII-XIX. században 28 falu és 2 mezőváros határát foglalta magába. Ma 30 település tartozik hozzá. (KORMÁNY 2000.) Északról a Tisza zárja le, a többi részen a Nyírség kiemelkedő platójával határos. A Tisza mintegy 135 km-nyi utat tett meg a szabályozás előtt a Rétközben (ma már a kanyarok átvágása után csak mintegy 70 km-t). A vízjárás szélsőséges, ami annak köszönhető, hogy ez a FelsőTisza-vidék legcsapadékosabb része. Az alacsony ártéri táj fiatal peremsüllyedék. Átlagos tengerszint feletti magassága 93-103 m között változik. A Tisza közepes vízszintje ezen a vidéken 95 m, így nagykiterjedésű, lefolyástalan medencét alakított ki. Megtelepedésre csak a 100 m feletti térszín volt alkalmas. A folyót északról 2-5 km széles hát kíséri, lezárva a Rétköz medencéjét. A keleti és a déli rész hirtelen emelkedik, a Tisza felőli oldalon alacsonyabb. Becslések szerint az ősi ártér kiterjedése a Rétközben 40-50000 ha felett volt (vagyis több, mint a terület fele). Más számítások szerint mintegy 35000 ha volt árvíz és belvízjárta terület, további 23000 ha pedig állandó tóvidék és láp lehetett. Ez utóbbi számítás szerint tehát állandóan vagy időszakosan vízjárta volt a Rétköz több mint 2/3-a. Megtelepedésre a mocsárvilág és a szárazföld találkozási pontjai voltak alkalmasak, egyrészt a kiemelkedő szigetek, másrészt az ártér pereme a Nyírséggel határos részeken. A Rétköz közepén végigkanyargó nagy ér Zsurknál ágazott ki a Tiszából - Petre, Sőrés, Szebecse, Sör, Párom, Járatere, Sárosér, Ásottér, Megyeárka néven egyaránt ismert - és Tiszabercelnél ömlött a Tiszába. A vízi szállítás gyakorlatilag évszázadokon át nem a Tiszán, hanem a csendesebb folyású nagy éren folyt.

2 A Rétköz természetföldrajzi adottságai - akárcsak kialakulásának története - hasonlóak a Bodrogközéhez. A két szomszédos terület földtörténeti fejlődése azonos volt. Sajátos, hogy a honfoglalók előszeretettel 3 rr rr rr rr r r r telepedtek meg ezeken a mocsaras, vizes táj akon. „A sűrű erdőktől való idegenkedéssel szemben a honfoglaló magyarság sehol sem kerülte a mocsaras, lápos vidékeket, sőt adataink tanúsága szerint a lápokat mindenütt sűrű rajokban szállta meg. A halászat és pákászat - e két magyar ősfoglalkozás - állandó megélhetést biztosított a lápi szigetek lakóinak, a lápi rétek télen is zöld legelője pedig messzi környék jószágának biztosított téli /ege/óV." - írta Kniezsa István (KNIEZSA 1938/2000. 374.). A fentebb idézett szavai ellenére Kniezsa István ugyanennek a kötetnek a térképmellékletén fehér foltként jelölte Magyarország XI. századi népei tekintetében a Rétközt, a Bodrogközt, valamint az Ecsedilápot is. Ez annál is sajátosabb, mivel a honfoglalás kori régészeti leletek mind a Rétközben, mind a Bodrogközben igencsak gyakoriak. Elterjedésüket többen és többféleképpen igyekeztek magyarázni. A X-XI. századi lelőhelyeket a Felső-Tisza-vidéken Dienes István és Németh Péter térképezte föl 1971 -ben, s próbálta meg Borsy Zoltán geográfus segítségével értelmezni szóródásukat. Megfigyeléseik alapján a lelőhelyek részben 1 A jobb parton a Rétközhöz minden tekintetben hasonló Bodrogköz fekszik. 2 A Rétköz földrajzi adottságait legújabban részletesen tárgyalta KORMÁNY 2000. Emellett nagy haszonnal forgattam még Réfi Oszkó Magdolna tanulmányait (RÉFI OSZKÓ 1986. és RÉFI OSZKÓ 1997., különösen 12-18., 23.). 3 így van ez annak ellenére, hogy a szakirodalomban olvasható olyan alapvetően téves becslés is, hogy a X-XI. századi települések száma mindössze 13 volt a Rétközben (RÉFI OSZKÓ 1997. 32.). Ez az adat mindenfajta hivatkozás és forrásmegjelölés nélkül jelent meg. 245