Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Bene János: Szabolcs vármegye a honvédelemért 1848-49-ben
1848 őszén a Perczel Mór dandáréban harcoló szabolcsi önkéntes zászlóalj mellett más nemzetőr alakulatok is a harctérre kerültek. Róluk kevés forrás áll a rendelkezésünkre, mindössze egy szeptember 4-i Kormányzó Választmányi jegyzőkönyv-részlet, melyben egy önkéntes század Aradra irányításáról kell Péchy alispánnak gondoskodnia. Egy másik csapatról pedig október 19-én és 20-án a parndorfi táborba utazó Kossuth Lajos ír leveleiben, hogy Komáromból - többek között - egy 160 fős szabolcsi önkéntes csapatot is magával visz. Ez az alakulat a későbbi 48. zászlóalj 1. százada volt. Ezek a szabolcsiak tehát az október 31-i schwechati csatában estek át a tűzkeresztségen. Itthon, Szabolcsban közben gőzerővel folyt az újoncozás, a nagy lelkesedésben (és sokszor a kirótt kötelezettség minél előbb való teljesítésének vágyával) - sokszor a törvény kereteit is túllépve. Erről panaszkodott november 19-én a nyírtéti Szabó Ferenc: „...hogy miután a Tljéti bírák a Gazdák fijait nem akarta ki adni katonának, kikre a sors ütött, ennélfogva engemet, mint szegény szolga legényt a kolompár földön erővel meg fogtak, s a szekérre erővel fel tettek. S úgy vittek Káliéba, egy bizonyos gazda gyermeke helyett bemutatandónak, kinek is a bírák mondták, hogy szálljon le a szekérről és menjen Kiskállóba a bátyjához. A közelebbi alkalomkor bekívánt katonák közül is csak egyet vittek be Káliéba, mert a bíró mondotta nekünk, hogy addig a szekérre ne üljünk, mígnem Poór Pali, és Kántor Józsi fel nem ülnek. Ennélfogva mink, nem mint makacsok nem mentünk be Kálióba, hanem a bíró szavára. Másrészről pedig a bíró felszólította Poór Palinak az anyját, hogy dugja el a fiát, hogy ne is lássák a többi katonák..." Az avatójegyzékek tanúsága szerint Szabó Ferencet Tét törvényesen állította 1849. október 19-én, Kántor József november 22-én Tétért sorsot húzott, Poór Pál neve azonban nem szerepel a téti újoncok között. Jó néhány falusi bírónak lehetett még vaj a füle mögött, mert az újoncozási bizottsághoz érkezett levelek között számtalan olyan olvasható, hogy a Káliéba bevitt újoncokat a bizottság ne engedje haza szabadságra, mert „...ide haza sok rendetlen károkat tesznek." Máshol pedig azt olvashatjuk, hogy a katonaköteles korúak közül szabályszerű nyílhúzással, vagy ha nem voltak elegendően, toborzással állította ki a falu az újoncokat. A pátrohai Tóth Ferenc az indulás napján úgy lerészegedett, hogy nem akart a szekérre felülni, „...de most már józan fővel tudja, s teszi a kötelességét.. .méltóztassék iránta kedvező jó indulatot mutatni, mert különben alkalmatos jó érzésű fiatal." A legtöbb faluból általában a kívánt mértéken felül küldtek be katonaköteleseket a bírák, hogy a hadfogadó bizottság kellőképpen tudjon válogatni az újoncok között. így lehetett, hogy 1848 novemberére annyi fölös számú újonc volt a nyíregyházi újonctelepen, hogy a megye nemcsak az összes katonaadósságát tudta pótolni, hanem a november 6-i Állandó Választmányi ülésen gr. Dégenfeld Imre főispán, a megye kormánybiztosa bejelentette, hogy egy teljes zászlóaljat állítanak fel. Hamarosan megérkezett az OHB válasza is, melyben vállalta a zászlóalj felszerelési költségeit, s a zászlóaljat a 43. hadrendi számmal látta el. Az itteni újoncokból még arra is maradt, hogy november 10-én a Debrecenben állomásozó 9. huszárezredhez Velbavszky József százados 400 főt vitt el a 43. zászlóaljtól. Még november 6-áról kelt az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnökének, Nádosy Sándor ezredesnek 979. számú rendelete, mely szerint a 28. zászlóaljba sorozandó 640 és a 43. zászlóaljba szükségesl200 újonc fölötti 720 megyebeli katonakötelest közönséges polgári ruhában Szentmarjay Pál és még két, a katonaságnál már szolgált, főtiszti állásra is alkalmas egyénnel Pestre kell küldeni. November 20-án Dégenfeld főispán válaszában közölte, hogy addig csak 190 újonc jött össze, akiket viszont már elküldött. November 30-án Nádosy ezredes újabb levélben értesítette a megyét, hogy igyekezzen a 43. zászlóalj felszerelésével és felfegyverzésével, mert azt minél előbb a román felkelés és a császári csapatok betörésétől fenyegetett Erdélybe akarja irányítani. A felszerelés, ha másképpen nem megy, a nemzetőröktől elvett fegyverekkel történjék meg. A megyét most már közvetlenül is érintő veszedelem miatt a Kormányzó Bizottmány 1848. december 4-én ülést tartott és számos, fontos intézkedést hozott. A nyíregyházi Közbátorsági Választmány kérésére elrendelték, hogy amíg a 43. zászlóalj lőfegyverrel felszerelve nem lesz, addig a megyei házi pénztár terhére 1200 lándzsát csináltatnak. 1848. december 4-én tárgyalta a megyei bizottmány Krausz Herczku madai izraelita levelét, melyben előadta, hogy 16 éves fia, Krausz Sámuel csak három év múlva tartozna katonáskodni, ő azonban megfogadta Juhász István rohodi lakost katonának fia helyett. „Ezen általa kiállított katonának fia jövendő katonáskodásábani betudásáért, s megnyugtatására erről bizonyítvány kiadásáért esedezik." A bizottmány a helyettesítésről az igazolást kiadta, de azt nem szavatolta, hogy a korhatár betöltése után a fiút nem veszik sor alá.
