Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Kedves Gyula: A szabadságharc hadseregének szabolcsi katonái
végétől (néhány hétre) és júliusától került hadszíntéri közelségbe. Önkénteseinek döntő része pedig már 1848 novemberében a honvédseregben volt. A belőlük szervezett alakulatok kimagasló tevékenységét az Önkéntesek fejezet vázolja fel. Ezen alakulatokon kívül is harcoltak szabolcsi önkéntesek, mint a megye fiatal értelmiségét képviselő kislétai születésű 25 éves Mezei József mérnök gyakornok, aki egy Nagybányán szerveződő tüzérütegbe állt be tűzmesterként, hogy az erdélyi harcokban tiszti rangot is kiérdemeljen. Petőfi barátságát mondhatta magáénak a szépreményű festőművész és irodalmi vénával is rendelkező fiatalember, aki az erdélyi honvédsereg egy sor katonai vezetőjének a portréját is elkészítette. Az önkéntesség extrémitását a gyerek- és nőhonvédek képviselik. És hogy ez nem csak legenda, tanúsítja azt a 17 éves keresztúti (ma Kótaj) Keltz István, aki 1848. december 15-én két unokabátyjának példáját követve állt be honvédnek. Tíz nappal idősebb volt tőle Péchy László az újoncozást felügyelő alispán nyírmadai születésű Elek fia, mégis ebből a pataki diákból lett a legfiatalabb szabolcsi honvédtiszt. Nagykállóból állt be a legtöbb gyerekember honvédnak. A legfiatalabb Szondi József 16 éves tanulóként 1848. október 19-én lett önkéntes, sajnos nem ismerjük későbbi sorsát. Vele együtt még három 17 éves kamasz lett önkéntes a városból. Dobi Zsuzsa ugyan a megyehatáron túl fekvő szatmári Vitkán született, de élete második felét Petneházán töltötte, mint köztiszteletnek örvendő „nőhonvéd", aki Erdélyben harcolt férje oldalán. A szabadságharc hadseregének legnagyobb részét az 1848 augusztusában az immáron népképviseleti országgyűlésen elfogadott katonaállítási törvény alapján sorozott újoncok alkották. Több mint 100 ezer katona került így a honvédsereg nemzeti címeres - Szűz Máriás zászlói alá. A vármegye a szabadságharc folyamán összesen kivetett 4339 újoncot nagy valószínűséggel kiállította, miután 1849. június 21-ig dokumentálhatóan kimutatták 4286 szabolcsi legény hadseregbe küldését. (Ezek közül 400 fő biztosan önkéntes volt, de valószínűsíthetően az 1000 főt is elérhette számuk). Ezekkel a sorozott katonákkal vált igazi tömeghadsereggé a honvédsereg, ők demonstrálták azt a nemzeti közakaratot, amely jogai védelmére fegyvert fogott. Lelkesedésük minden bizonnyal kisebb volt, mint az önkénteseké, szakértelmük pedig talán a szabadságharc végéig sem érte el a császári-királyi hadseregből megörökölt katonákét, de tömeges helytállásuk nélkül nem lehetett volna sikeres a tavaszi hadjárat. Jó néhányan igyekeztek kibújni a katonai szolgálat alól, így Szabolcsban is akadt olyan legény, aki tehetősebb családja segítségével a sorozáson alkalmasnak, ám a sorshúzásnál szerencsésebbnek bizonyult társát megfizette kötelezettsége átvételéért. Persze ez rendesen megbonyolította az újoncozást, mint az Nyírbogáton is történt, ahol a 16 fős újonckvótából 5-öt a faluban munkát vállalt Bereg megyei kislucskai legényekkel töltötte be 1848. október 17-én úgy, hogy két falubeli más, környékbeli szabolcsi települések nevében vállalt katonai szolgálatot. A jogegyenlőséget, a törvény szellemét ugyan ez sértette, de a hatóságok szemet hunytak a dolog felett, hiszen az is fontos volt, hogy a gazdaságot hozzáértők műveljék és nyilván a szegényebb sorsúaknak (főleg otthon maradt családjuknak) is jól jött a szolgálat átvállalásáért kapott pénz. Nyíracsádon ugyanebben az időben még ügyesebben oldották meg a katonaállítás problémáját, itt két obsitos Württemberg huszár a 34 éves Balega Mihály és a 38 éves Nagy András vállalta sor alá esett falubelije helyett a honvéd életet, ami dupla haszonnal járt. Sorköteleseken kívüli korosztályból akadt olyan helyettesítő, aki komoly katonai tapasztalattal rendelkezett. Ilyen szabolcsi újoncokból állt teljes egészében egy zászlóalj, kettő pedig részben, továbbá a Miklós-huszárokhoz is több százan kerültek belőlük. Vázlatos történetük a Sorozott szabolcsiak alakulatai fejezetben tanulmányozható, amit azon egységek felsorolása zár, ahol nagyobb számban szolgáltak a megyebeliek. Profi katonák A 39. (Don Miguel) sorgyalogezred) A bécsi kegyelemkenyéren élő portugál infáns, Dom (Don) Miguel nevét viselő ezred katonái voltak azok, akik első perctől az utolsóig támogatták a forradalom ügyét és harcoltak a szabadságharcban. Ők vívták meg az első komoly összecsapást a szerb felkelőkkel, s tették le az utolsók között a fegyvert Komáromban, s mindezt úgy, hogy az egyik legütőképesebb, legmegbízhatóbb gyalogsági alakulatnak bizonyultak. Az ezred péterváradi erődben elhelyezett I. és II. zászlóaljából hét század alkotta annak az
