Bene János (szerk.): A szatmári békesség - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2011)

A békekötés történetét elsőként Pálffy János titkára, Pulyai János írta meg latin nyelven, a tárgyalások során keletkezett dokumentumok közreadásával. Pulyai elsősorban Pálffy érdemeinek megörökítését tartotta fontosnak, majd művét Pálffyné Czobor Terézia kedvéért magyar nyelvre is átültette. A számos kéziratos példányban fennmaradt Szatmári békesség a békeokmány magyar szövegét is tartalmazza Pulyai korabeli, veretes magyarságú fordításában. A békeokmány hivatalos, megpecsételt példányát kuruc részről Pongrácz György és Csajághy János vitte fel Bécsbe, ahol ma is őrzik. Talán a kuruc fél példánya lehetett az a másik, szintén aláírásokkal és pecsétekkel ellátott dokumentum, amely a XIX. században antikváriumi forgalomból ugyancsak Bécsbe került. Most a biztosabb provenienciájú, vagyis a régebb óta Bécsben lévő okmány (Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Allgemeine Urkundenreihe) hasonmását és Pulyai fordítását adjuk közre. Természetesen a nyelvújítás kora előtti magyar szövegben is szép számmal akadnak latin szavak, kifejezések, ezeket az érthetőség kedvéért zárójelben lefordítottuk. Az aláírásoknál nem Pulyait, hanem az eredetit követjük, mivel a két eredeti példányban az aláírások sorrendje itt-ott eltér egymástól. Az is előfordul, hogy valaki tévesen kétszer is aláírta ugyanazt a példányt (esetünkben például Ottlik Sándor), de a közlés során csak az első aláírást hagytuk meg. Érdekességként megjegyezzük még, hogy az aláírások többsége mellett vörös viaszba nyomott gyürüspecsét látható, négyen azonban (Teleki Mihály, Vay László, Barcsai Ábrahám és Sztojka László) fekete pecsétet használtak. Vay és Barcsai felesége Teleki lány volt, az első három így bizonyára közös rokonukat gyászolta. A sajátkezüséget és a pecsét helyét jelző latin rövidítéseket (m. p., L. S.) magyar megfelelőikkel helyettesítettük (s. k., P. H.)

BÉKESSÉG punctumi /pontjai].

Mellyek császár és koronás király kegyelmes urunk őfelsége kegyes plenipotentiája [teljhatalma] mellett, ezen Magyar Ország és Erdély nyugodalmának és csendességének visszahozatására s megerőssítésére fejedelem Rákóczi Ferenc uramnak és követőinek, a fellyülemlétett Magyar és Erdély Ország státusinak [karainak] és rendéinek resolváltattak [jóváhagyattak]. Elősször. Fellyülemlétett fejedelem Rákóczi Ferenc uramnak, a feljebbírt császári és királyi plenipotentiának [teljhatalomnak] ereje mellett életének és minden ingó és ingatlan jószáginak, kivévén azokat, akik praesidiumokhoz [várőrségekhez] tartozandók volnának, az egész magyar korona alatt lévőknek, az országban mellette lévő szolgáival és udvarával edgyütt való bátorságos maradásával grátia [kegyelem] és engedelem adattatik, mellynek véghezmenetelére, ha a fejedelem őfelsége grátiáját [kegyelmét] venni, de az hívségre való esküvésének letételét halasztani akarná, az alábbírt dátumtul számlálván három heti terminus [határidő] engedtessék, úgy mindazáltal, hogy ha netalán az alábbírt formula szerént letéendő esküvés haladni találna, az üdő alatt valaminémő erősségek keze és hatalma alatt vannak, olly állapottal, amint most találtatnak, őfelsége hadait bévévén igaz hit alatt adattassanak kézhez, avagy a bennlévő commendánsoknak [parancsnokoknak] feladása keményképpen parancsoltassék meg, és egyszersmind az egész bennlévő hada exauthoráltatván [[eloszlatván] bocsáttassék el, mert ellenben ígértetik, hogy azon várak, akik a fejedelem jószágiban volnának, az jövedelem iránt semmi praejudiciumot [sérelmet] vagy kárt nem vallanak, hanem a felséges császárnak saját költségén fognak a praesidiáriusok [várőrségben szolgálók] tartatni. Mindezeknek pedig a feljebb nevezett terminus ideje [határidő] alatt kelletik véghezvitetődni. Ha pedig mindezeken általesvén az fejedelemnek nem tetszenék itt az országban maradni, szabad akaratjára hagyattatik, hogy a fellyülírt hitnek letétele után akár Lengyel Országban maradhasson, az hol fentemlétett kegyelmes urunkhoz őfelségéhez tartozó hívségének megsértődésétül amint illik, magát tartóztassa meg. Megtartván a fellyülírt conditiókat [[eltételeket] igazán és híven, fiainak visszaadatása is az felséges udvariul meg nem tagadtatik.

Másodszor. Úri, papi, fő- és nemessi renden lévő magyarországi, és mind az három nátiójú [nemzethez tartozó] erdélyi vitézeknek, akik mostanság az országban és a fejedelem mellett vannak, ámbár ha széntén némellyek közzülök ezelőtt valakinek magokrul reversalis levelet [kötelezvényt] adtak volna is, hasonlóképpen a megírt terminus közben fejeknek és minden jószágoknak amnistialis grátiájok [közkegyelmük] leszen, amelly is azokrul nem értetődik, akik már ennek előtte visszajöttenek. Itten pedig értetődik az ollyan jószágoknak is visszaadatása, amellyek talán egy vagy más titulussal [címen], avagy jussal valakinek conferáltattanak [adományoztattak], eladattanak vagy mscribáltattak [átengedtettek], és actu [jelenleg] mások által bírattatnak is, tudniillik hogy azok is az üdő alatt bévött jövedelmeken és hasznokon kévül, mind a fiscalis és cameralis [kincstári és kamarai] tisztekre, s közönségessen minden vármegyékre és szabad királyi városokra írandó leveleink ereje mellett mindjárt és minden üdővontatás és tétovázás nélkül elfoglalhassák. Ingyen se féljenek a Neo acquistica Commissiótul [az Újszerzeményi Bizottságtól], és illyen névvel nevezni szokott jószágoktul, mert az amnistialis gratia [közkegyelem] minden illyen vélekedéseket kirekeszt, amidőn az jószágoknak igazán való visszaadatása ígértetik. Hasonlóképpen nem méltónak ítéltetik, hogy amidőn a parasztság az adót nem füzethetné, a földesurak bűntettemének jószágoknak elvesztésével. Az fegyver letételének igéi pedig nem úgy értetődnek, mintha nem szabad volna valakinek fegyvert viselni, hanem hogy ellenségeskedést ne kövessen. Szabad lészen azért az uraknak és nemességnek, és azok szolgáinak a régi bevett nemességnek módja szerént a fegyverviselísben maga szokásával szabadossan élni és járni, csak a megbántásra okot ne adjon. Ha pedig valaki az eperjesi theátrumnak [vérpadnak] félelmét hánná elő, azzal császár és koronás király urunk őfelsége kegyelmességének éppen megsértődése okoztatnék, mert az ő attyai kegyelmessége hasonló processust [eljárást] szokásban venni nem enged. Az alábbvaló renden lévő vitézlő rendnek pedig a fellyül megmondott amnistialis gratia [közkegyelem] hasonlóképpen adattatik, senkinek is közzülök erőszak nem tétettetik, hogy elhagyván a mostanit, a felséges császár és király hadi szolgálatának felvételére kéntelenéttetnének, csakhogy letévén hívségre való esküvéseket, hazájokban menjenek és ott gazdálkodjanak s magokat békével viseljék. Az külső nemzetbül való vitézlő rendnek, úgymint svécusoknak [svédeknek], olaszoknak, németeknek s másoknak is szabad passus [útlevél] engedtetik felekezetiekhez való visszamenetelre, kivévén azokat, akik a császár regementjeibül [ezredéiből] elszöktenek volna, azoknak is mindazáltal amit regementjek [ezrediik] elhagyásáért érdemlettek volna, büntetések elengedtetik, de az ő előbbeni zászlói alá visszamenni tartoznak. Ha pedig edgyik vagy másik aközül bizonyos csekély szolgálatban valamelly úrnál volnának, csak ne legyenek a felséges császár vitézi közzé béírva, helyben maradhasson, ebben semmi kétség nincsen.