Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
84 KOVÁCS LÁSZLÓ ment az a körülmény, hogy Langó Péter vitaindító előadásának másik hozzászólója éppen Révész László volt. Tipokronológiai problémák húzódnak meg a Kárpát-medencei 10. századi magyar leletek értékelésében is, 3 7 bár a Bóna István elnevezése szerinti „sajátos kis katonai temetők" és a katonai vezetők magányos sírjai éppen az érmemellékleteik következtében voltak a kutatás 19. századi kezdetén azonnal meghatározhatók, majd időrendbe sorolhatók. Mivel a nyugat-európai dénárok zsákmányolása 955-ben már véget ért, a muszlim dirhemek beáramlása pedig valamikor a Kazár kaganátus 965. évi összeomlását követően szűnt meg, 3 8 a bizánciak megszerzésére viszont később is folyamatosan adódott alkalom, ezért e kisebb temetők pénzzel keltezett temetkezései a század nagyját bizonyára kitöltik. 3 9 A végére viszont minden bizonnyal be is fejeződnek, pontosabban a 10. század utolsó évtizedeitől kezdve a megásásuk egyelőre nem bizonyítható, mert már hiányoznak belőlük a korhatározó pénzek, s mert a bennük nyugvók - a sírmellékleteikből úgy tűnik - nem vették át a 10. század 2. felében elterjedt új típusú karika- és egyéb ékszerek divatját. 4 0 A temetők teljes leletanyagának ismeretében ugyanis egyelőre bizonyíthatatlannak látszik az - az egyébként nem elfogadhatatlan - történészi felvetés, hogy a régészet túlságosan rövidre keltezte a használatukat, hiszen a pogányságukhoz ragaszkodó előkelők még akár 1060 körül is a régi rítus szerint, lóval, lószerszámmal, fegyverrel temetkezhettek. 4 1 Jelenleg azonban nem ismerünk olyan kis vagy nagy katonai temetőt, amelyre ilyen gyanú vetülne, az viszont könnyebben elképzelhető, de szintén nem bizonyított, hogy egy 11. századi ékszertípusokat nem tartalmazó előkelő magányos pogány temetkezés ennyire késői lehet, itt említem meg, a további gondolatmenetemből kiemelve, hogy a köznépi temetőkben hasonló a helyzet, mert ugyan van bennük néhány íjas, nyilas, tegezes s egyben magyar érmés temetkezés, 4 2 de érme kísérte lovas, 4 3 szablyás, kardos vagy (23.) - bizonyos megállapításait felülbíráljam. A jelen pillanatban még befejezetlen kéziratom itáliai érmékre vonatkozó részletét a László Gyula tiszteletére tervezett emlékkönyvbe adtam le: Kovács László: 28 véka dénár, sőt több - és az itáliai érmés honfoglalás kori sírleletek. Kézirat. In: Emlékkönyv László Gyula születésének 100. évfordulójára. (Szerk.: Fodor István) Budapest, sajtó alatt. 37 Itt jegyzem meg, hogy már a Hampel-féle A és B csoport felállítása, majd a Szőke-féle vezető- és középréteg, valamint köznép elkülönítése nem régészeti elemzés eredménye volt, még ha annak is tűnik, hanem a korabeli magyarországi) népesség életformájában, gazdaságában és gazdagságában, valamint a hagyományvilágában létező különbségeknek a temetők nagyságában (használati idejében), az elhunytak temetkezési szokásaiban, a mellékleteik minőségében és mennyiségében tükröződő különbségeinek a felismerése és értelmezése. Ennek etnikai magyarázata csak a Szőke Béla felismerését követő vitában alakult a jelenleg is elfogadott formára, azaz hogy mindezen komponensek együtt alkotják a 10. századi magyar fejedelemség társadalmának teljes sírrégészeti anyagát, amely all. századtól egyrészt a királyság köznépének hagyatékára szűkül, ugyanakkor kibővül a templomkörüli temetőknek a pogány elemeket keresztény elvek alapján többé nem tartalmazó, s a mellékletnélküliség felé egyszerűsödő temetkezéseivel. Mindez nem etnikai alapon történt, hanem a korabeli etnikumok emlékei a társadalmi helyzetüknek megfelelő temetkezési formában maradtak ránk; legutóbb ugyanígy: Révész 1997. 221-223. (4.). A kronológiai kérdések világos áttekintése: uo. 223-225. Érdekes összevetésben a többségében magyar szerzők idegen nyelvű munkáira alapozva: Eggers 2000/2001. 24-27. (34.). 38 Egy-egy sírleletből származó legkésőbbi itáliai dénárokat Lotár király (947-950) verette. Korábban a szob (Pe)-kiserdei 10. sír denárát 11. Berengár király (950-961) veretének tekintettük, újabban azonban Provence-i Hugó (926-931) meghatározást nyert: Wolfgang Hahn: Die Münzen. In: Das frühungarische Reitergrab von Gnadendorf (Niederösterreich). Hrsg. von Falko Daim-Ernst Lauermann. MRGZ 64 (2007) 101:11. jegyzet. Sírból a legkésőbbi bizánci solidust 11. Basileios & Vili. Konstantinos császár (976-1025) verette: Kovács 1989. 50: Nr. LXXX1. (23.), míg a legutolsó muszlim dirhem a tiszacsoma (Bereg m.; Coma, Beregovs'kij raj., Zalarpats'ka obi., Ukrajna)-szipaháti 3. sírban lelt 1. Manszúr ibn Núh számánida emír (971-976) dirhemtöredéke: Kovács 2010. 85-86. 39 Kovács 1988. 168.(34.). 40 Saját gyűjtésemben külföldi pénz és a köznépi, azaz a Bijelo-Brdo-kultúrának is nevezett leletanyagba tartozó ékszerkészlet „sajátos kis katonai temetőben" nem bukkant fel, s csupán a szob (Pe)-kiserdei köznépi temető 60. számú gyermeksírjában látott napvilágot, éspedig VI1. Konstantinos Porphyrogennetos és 11. Romanos (948-959) aranyozott bronz solidushamisítványa, valamint egy bronz s-végű karikapár, bronzkeresztcsüngő stb.: László Kovács: Über die Datierung der Grabfunde des 10. Jahrhunderts in Ungarn anhand der Arbeit von J. Giesler: Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo BrdoKultur. ActaArchHung 37 (1985) 212-213: 4. á. A legújabban a budaörs (Pe)-kamaraerdei-dűlői temető 158. sírjába temetett két férfi egyikének bronz S-végű karikapárja és az alábbi átlyukasztott és „felfűzött 10. századi ezüstpénzekből álló nyaklánca" volt: Provence-i Hugo & Lotár (931-947) paviai denára, valamint l-l 10. századi paviai, ill. itáliai (?) dénár: Ottományi Katalin: Honfoglalás kori sírok a budaörsi temetőben (Kamaraerdei-dűlő). In: Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból. (Szerk.: Ottományi Katalin) Szentendre, 2008. 103. 41 Kristó 1995. 158-160. (31.) 42 Vö. Révész László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen (Ein landnahmezeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely). MFMÉ-StudArch 3 (1997) 183-184., László Révész: Ein landnahmezeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely. ActaArchHung 49 (1997) 446-447., Révész 199. 526-527. (35.) 43 Mindössze néhány bizonytalan adattal rendelkezünk: Kiszombor (Cso)-C temető 13. sír: lovas (?) férfisírban teljes íjászfelszerelés (csontos íj, tegez, 7 nyílcsúcs) és halotti obulusként a csontváz szájüregében 1. (Szent) László denára volt: Bálint Csanád: A magyarság és az ún. Bjelo brdói kultúra (Die Ungarn und die sog. Bjelo-Brdokultur [BK]). Cumania 4 (1976) 241., Canad Balint: Vengry i tak nazyvaemaja Belobrdskaja kul'tura. ActaArchCarp 19 (1979) 125126. Sajnos Móra Ferenc visszaemlékezése - „Szent László érmével datált sírban is találtam egész lovat.": Móra Ferenc: Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben (Volskundliche Beziehungen in Funden aus der Umgebung von Szeged aus der Zeit der Völkerwanderung und des frühen Ungartums). Ethnographia 43 (1932) 58 - dokumentáció híján nem fogadható el, ráadásul a honfoglaló magyarok mindeddig kizárólag megfigyelt részleges lovastemetkezései között szó szerint egyedülálló kivétel lett volna! Kiszombor-E temető 39. sír, amelyben „egy közelebbről nem meghatározható árpádházi király pénze... lovas- és lószerszámos temetkezéssel, valamint íjász fölszereléssel" került elő: Bálint 1976. 241. Maroslele (Cso)-Községi
