Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez

ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 85 baltás sír nincsen, ami azt taniísítja, hogy a jelen ismereteink szerint a köznépi közösségek vezetői már nem is kívánták vagy - egyházi tiltás miatt? - nem is kívánhatták meg Litódaiktól a ló és e fegyverek meg a korjelző pénz együttesének a még a 10. század 2. felében is előforduló,

4

4 pogány rítusú sírba helyezését. Áttekinthetetlenebb a helyzet a köznépi temetők kezdetét illetően, amint arra a legutóbb rendkívül gondolatébresztő módon Istvánovits Eszter mutatott rá.

4

5 Az vitathatatlan, hogy a Kárpát-medence nem volt lakatlan a honfoglaló magyarok érkezésekor, s vannak is olyan temetők - elsősorban a felvidéki morva fejedelemségi területeken,

4

6 kivételesen a Dunántúlon

4

7 és szórványosan az Alföldön is

4

8 -, ahol a 10. század elejét is átlépő továbbélés dokumentált vagy feltételezett. A csekély számú régészeti bizonyíték szaporítását a történeti feltevések mellett, a biztosan nem az elérhető összes embertani anyagra vonatkozó antropológiai vizsgálatoknak a mozaikszerű régészeti megfigyeléseket átívelő kinyilatkozása követeli meg, miszerint, ahogy Éry Kinga írta, „az avar kori [europid típusú] lakosság továbbélésére, illetve a továbbélés megszakadására a 10-11. századi leletek egyaránt bizonyságul szolgálnak. Ezek a leletek ugyanis azt mutatják, hogy a Dunántúlon és Dél-Szlovákiában, sőt a Tiszántúl egy részén az avar kori lakosság megérte a honfoglalást és beleolvadt az Árpád-kor népességébe, semmi nyoma ugyanakkor annak, hogy az avar kori mongolidok sorsa ugyanez lett volna. De éppígy semmi nyoma ugyanakkor annak, hogy a Duna-Tisza közén élt jelentős létszámú, alacsony agykoponyájú avar kori lakosság megérte volna a magyar honfoglalást. Nyomtalan eltűnésüket kitelepítéssel, illetve elűzetéssel magyarázzuk, amelyre az avarság politikai hatalmának szétzúzása után, a 9. század elején kerülhetett sor talán azért, hogy a frank és bolgár érdekterületek között egy ütköző zóna jöjjön létre. Hogy utóbb helyükre valószínűleg még a honfoglalás előtt, keskeny hosszú koponyájú europid típusú népesség költözhetett, azt az itteni kora Árpád-kori temetők egész sora valószínűsíti, ezek embertani jellege ugyanis nem lelhető fel a honfoglalók, főként nem a Duna-Tisza közi honfoglalók között."

4

9 A fentiek temető: a köznépi temető 3. sír: a bolygatott lovastemetkezésű, lószerszámos felnőtt állkapcsán kerek patinanyom őrződött meg, s a találók szerint az emberi koponyán is „pénz" volt: Bálint 1976. 241., Balint 1979,126. 44 Pl. Hajdúszoboszló (HB)-Árkoshalom 109. sír: a 249 sírós 10-11. századi köznépi temető 109. sírjában nyugvó férfi mellékletei köztött volt fokosbalta, lószerszám, valamint VII. Konstantinos Porphyrogennetos & IL Romanos (945-959) solidusának középső kivágata: M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-11. századi sírleletei. 1-11. MHKÁS 3. Budapest-Debrecen, 2002. 74. Kiszombor (Cso)-C temető: az 1927-ben megismert 14/17 sírós köznépi temetőrészlet 2003. évi hitelesítésekor a Langó Péter és Türk Attila feltárta 37. objektum fegyveres férfi lovastemetkezése volt, az alábbi mellékletekkel: íj, nyílcsúcsok, szablya, balta, trapéz alakú vállas kengyelpár, csikózabla, hevedercsat, végezetül a szájüregében egy itáliai dénár átlyukasztás nélküli negyed része, a jobb markában meghatározhatatlan félpénz: Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. (Grabfunde des Mitteldonaubeckens aus dem ungarischen Landnahme- und Früharpadenzeit. Fundkataster). RégTan 2 (1962) 48: Nr. 574. Az új adatokat az ásatok szívességének köszönhetem, vö. Langó Péter-Türk Attila: Móra nyomában. Előzetes beszámoló a Kiszombor határában 2003ban végzett honfoglalás kori lelőhelyek hitelesítő feltárásairól. MúzKutCso-2003 (2004) 206. Miután az érmék pontosabban meghatározhatatlanoknak bizonyultak, a sír korát a kengyelpár alapján lehet a 10. század 2. felére valószínűsíteni, vö. Kovács László: Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán II: A homokbányai temetőrészlet. Adatok a nyéltámaszos balták, valamint a trapéz alakú kengyelek értékeléséhez (Landnahmezeitliche Gräber in Nagytarcsa II: Gräberfeldabschnitt in der Sandgrube. Beiträge zur Wertung der Äxte mit Schaftlochlappen sowie der trapezförmiger Steigbügel). CommArchHung 1986. 112-113., László Kovács: Über einige Steigbügeltypen der Landnahmezeit. ActaArchHung 38 (1986) 221-223. Szeged (Cso)-Csongrádi út 1. sír: középrétegbeli férfi lovastemetkezésének mellékletei között előkerült egy íj csontlemezkésziete, 6 nyílcsúcs, csontlemezes tegez, szablyamarkolatú kard, ezüstlemezkék a lószerszám szíjazatáról, lószerszám, valamint a csontváz szájüregében VII. Konstantinos & II. Romanos ezüstpénze: Kürti Béla: Honfoglaló magyar sírok Szeged-Csongrádi úton. In: Honfoglaló magyarság - Árpád-kori magyarság. Antropológia-régészet-történelem. (Szerk.: Pálfi György-Farkas L. GyulaMolnár Erika) Szeged, 1996. 60., Kovács 1989. 61: Nr. CVa. 322. (23.)., Bende Lívia-Lőrinczy Gábor-Türk Attila: Honfoglalás kori temetkezés KiskundorozsmaHosszúhát-halomról (Eine landnahmezeitliche Bestattung von Kiskundorozsma-Hosszúhát-Hügel). MFMÉ - StudArch 8 (2002) 358. 45 lstvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori leletanyaga (Das landnahme- und arpadenzeitíiche Nachlassmaterial des Rétköz). RGyNy 2 = MHKÁS 4. Nyíregyháza, 2003. 442-449. A magam korábbi áttekintése: Kovács 1985. 212-221. (40.) 46 Pl. Besenyő (Bars m.; Besenov, okr. Nővé Zámky, Nitriansky kraj, Szk)-Sírdűlő, Csekej (Nyitra m.; Cakajovce, okr. Nitra, Nitriansky kraj, Szlovákia)Templomdűlő: Mária Rejholcová: Pohrebisko v íakajovciach (9.-12. storocie). Katalog. ArchSlov-Mon 15 (1995) 90-95; Perse (Nógrád m.; Prsa, okr. Lucenec, Banskobystricky kraj. Szlovákia)-Bércz-Bórszeg: kronológiai variációit lásd Bálint 1976. 242-243. (43.)., Bálint 1978. 129-131. További lelőhelyekre lásd Anton Tocík: Flachgräberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei. SlovArch 19 (1971) 135-276., Szentpéteri József: Az avar népesség továbbélése a 9-10. században. Életünk 31:1 (1997) 79-80. 47 Pl. Győr (GyMS)-Téglavető-dűlő, Vörs (So)-Papkert B.: Szentpéteri 1997. 79-80. (46.) 48 Szarvas (Bé)-Kákapuszta: Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II: Szarvas-Kákapuszta késő-avar temetője (Anmerkungen zur Geschichte der Tiefebene im 9. Jahrhundert II: Das awarische Gräberfeld von Szarvas-Kákakpuszta-Kettőshalom). JAMÉ 30-32 (1987-1989) 309-347. [1992]., Balmazújváros (HB)-Hortobágy, Árkus, Visznek (He)-Kecskehegy: Szentpéteri 1997. 79-80. (46.)., Révész László: Heves megye 10-11. századi temetői. MHKKÁS 5. Budapest, 2008. 384-386. 49 Éry Kinga: A Kárpát-medence embertani képe a honfoglalás korában. In: Honfoglalás és régészet. (Szerk.: Kovács László) A honfoglalásról sok szemmel. I. (Főszerk.: Györífy György) Budapest, 1994. 218.