Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez
ÉSZREVÉTELEK A 9-11. SZÁZADI MAGYARSÁG RÉGÉSZETI EMLÉKEIHEZ 81 szóba jöhető érmefajta közül 2 0 kettőnek a vonatkozásában még különleges oka is lehetett, ugyanis a steppe és az erdőssteppe 9. századi kincs- és szórványleleteiben a bizánci 2 1 és a muszlim 2 2 érmék egyaránt igen ritkák. Ez az általános jelenség bizonyára az ősmagyarok etelközi hagyatékára is vonatkozott, ámbár a Kárpát-medencei 10. századi leletanyagukban még mindkét érmefajta 9. századi példányai is előkerültek. 2 3 Miért érdemes mégis a jelen kutatási állapotban a temetkezési szokások és a mellékleti tárgyak etnikumjelzőnek tekintett 2 4 együttesének felbukkanását várni? Talán azért, mert a magyarság hagyományvilága, beleértve a lassan változó temetkezési szokásokat is, a 9. században már hosszabb előzményre kellett visszatekintsen, 2 5 hogy a frissen csatlakozott más nyelvű, bár feltehetőleg hasonlóan „törökös" kultúrájú kabarokat néhány évtized alatt a honfoglalás kori régészet számára megkülönböztethetetlen módon tudja beolvasztani. 2 6 Amennyiben pedig elfogadjuk azt a véleményt, amely a 10. századi magyarok művészi kivitelű tárgyainak díszítőelemeit ősi hitvilági háttérrel - azaz a növényi ornamentikát életfával, az állatit totemisztikus képzetekkel stb. - magyarázza, 2 7 akkor 1) az ősmagyarok az egy korábbi őshazából Levédia-Etelközbe költözéssel egy honfoglalást már átéltek, s a gazdaság egyéb ágainak művelése mellett a kalandozó zsákmányolással is megismerkedtek, 2) ezért a Kárpát-medencei újabb honfoglalás és ezt követően a kalandozó hadjáratok megélénkülése és kiterjedése aligha érte a hitvilágukat befolyásoló és a művészetüket átalakító hatású megrázkódtatásként, 3) hanem csupán az említett képzeteiket megjelenítő ötvöstárgyaik készítéséhez szükséges nemesfémzsákmány megnövekedésével járt. 20 Az ősmagyarok a 862. évitől adatolt közép- és nyugat-európai kisebb-nagyobb hadjárataik vagy diplomáciai akcióik eredményeként természetesen ottani ezüstpénzekhez is hozzájutottak, ezért etelközi temetkezéseik szaporodtával talán nem felesleges a megfelelő veretek felbukkanásában reménykedni. 21 Bóna István figyelt fel arra, hogy a Bizánci Birodalom gazdasági hanyatlása következtében mind a saját területén, mind a vele kapcsolatban lévő vidékeken a 670-es évek és a 9. század közepe/vége között milyen számottevő mértékben ritkultak meg az érmék kincs- és szórványleletei. A kutatási eredmények új áttekintése: BollókÁdám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes". Az Annales Bertiniani 939. évi rhos követsége és a magyarok. Századok 138 (2003) 349-380. 22 Thomas S. Noonan kutatásai szerint, a „9. századi kelet-európai dirhemforgalomnak két olyan virágzó időszaka volt - 770-810 és 850-860 között -, amikor a beáramlás nagyon intenzívnek mondható, s ezek mellett két visszaesési periódus látható: 820-849 között és 869 után.": Bollók 2003. 359. (21.).,vö. Fomin-Kovács 1987. 37-40. (18.)., Fomin-Kovács (1987a) 41-44. (18.). A 9. század közepén fellendült, s az egyéb útvonalak mellett a Dnyeper-vidéken is áthaladó dirhemforgalomból - vö. Bollók 2003. 366-367. (21.) - az etelközi magyarok is részesülhettek. 23 Vö. Fomin-Kovács 1987. 51-52, 60-61: 6. táblázat. (18.)., Fomin-Kovács 1987a. 55-56,60-61: table 6. (18.)., László Kovács: Münzen aus der ungarischen Landnahmezeit. Archäologische Untersuchung der arabischen, byzantinischen, westeuropäischen und römischen Münzen aus dem Karpatenbecken des 10. Jahrhunderts. FontesArchHung Budapest, 1989. 121-123, 122: 28. á.; 135, 36 á. (mellékletként). A Kárpát-medencei muszlim dirhemleletek adatainak helyesbítéséhez lásd Gert Rispling: Ungarische Beiträge zur islamischen Numismatik. HBN 36-38 (1982-84) 119-134. [1993]., Kovács László: A Máramaros megyei („huszti") dirhemkincsről. In: Honfoglalás és Árpád-kor. A Verecke híres útján tudományos konferencia anyagai. (Szerk.: Makkay János-Kobály József) Ungvár, 1997. 234-244., vö. Kovács 2005 (18.)., Kovács (2008) (18.)., Kovács 2010 (18.). 24 Vö. 11 . jegyzet. 25 E tekintetben igen érdekes Róna-Tas Andrásnak a keleti magyarok egyetlen feltárt nyughelyének tekintett Bol'sie Tigany-i temetőre (Alekseevskij raj., Tatarstan. Oroszország) vonatkozó véleménye. Ő e temetőt nem az előzményének ítélt helyi 6-9. századi kusnarenkovói óbaskír kultúrából eredeztette, hanem attól az éppen nyugatra indult magyaroktól elvált néprésztől, amely a volgai bolgárokkal együtt a Don és a Dnepr vidékéről a 8. században északra, a Volga-Káma vidékére vándorolt. Ha pedig Bol'sie Tigany „a délről vagy délnyugatról a volgai bulgárokkal a VIII. században északra vonult magyarság temetője, akkor ez arra utal, hogy a magyarság temetkezési szokásai az elválás időpontjában meglehetősen egységesek lehettek. Ezzel párhuzamos tény az önelnevezés megőrződése mindkét csoportnál. Ha pedig ez megállapítható, és ez biztosan megállapítható, akkor újból szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, hogy miért nem található az egykori Etelközben és Levediában vagy bárhol, ahol korábban a magyarság tartózkodott, magyar régészeti lelet. Elesik ugyanakkor az a vélemény, amely szerint a magyarság régészeti kultúrája a Kárpát-medencében alakult volna ki [kiemelés: K. L.].": Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest, 1997. 2106-107. 26 Szűcs Jenő véleménye szerint a honfoglaló magyarok régészeti anyagában „megmutatkozó figyelemreméltó homogenitás az etnikai hagyomány integrálódásának szervesebb és hosszabb (egy-két vagy több évszázados?) folyamatát tételezi fel...": Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. OK-SzJM Budapest, 1997. 153. Az 1970-ben megvédett kandidátusi értekezés régészeti vonatkozásaival egyaránt egyetértett az opponens László Gyula és a hozzászóló Dienes István: uo. 328-332. Kristó Gyula éppen a tárgyalt régészeti helyzetre hivatkozva utasította el a véleményüket: „Ha a magyarság már évszázadokkal a 895 körüli honfoglalást megelőzően megteremtette volna a maga szilárd, a IX. század végéig nagy vonalakban változatlan etnikai, politikai és hagyományaiban tükröződő kulturális egységét, akkor Kelet-Európában szép számmal kellene kétségbevonhatatlanul magyar etnikumra valló régészeti anyagnak előfordulnia.": Kristó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Elvek és utak. Budapest, 1980. 72. 27 Vö. Dienes István hozzászólása: Szűcs 1997. 328-331. (26.)., Dienes István: Honfoglaló magyarok. Hereditas. Budapest, 1972. 53-55., István Dienes: The Hungarians cross the Carpathians. Hereditas. Budapest, 1972. 58-60.
