Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - KOVÁCS LÁSZLÓ: Észrevételek a 9-11. századi magyarság régészeti emlékeihez

82 KOVÁCS LÁSZLÓ Ugyanis kevéssé valószínű, hogy a hitvilágukat egyáltalán megérintette, s benne a konzervatív temetkezési szokásaikon valamit is változtatott volna a legújabb hazájuk kulturális légköre,

2

8 csak többen jutottak olyan anyagi helyzetbe, hogy maguk vagy családtagjaik nemesfém ötvöstárgyakat viselhessenek, sőt ilyet a sírjukba is helyeztethessenek. A feltételezett Kárpát-medencei sajátos kulturális légkör mibenléte egyébként is a homályban maradt,

2

9 s mivel nem a honfoglalók érkezése előtti régészeti hagyatékban is megmutatkozó helyi, hanem „európai" hatásokat feltételezett,'

0 történészi oldalról nemcsak elutasítást nyert, hanem okot szolgáltatott a kelet-európai magyar temetkezések hiányának a nomád típusú magyarázatához is.'

1 Azonban ez a magyarázat sem fogadható el, hiszen éppen a honfoglaló magyarok temetkezési szokásaival és anyagi kultúrájával bizonyos közös vonásokat mutató volgai bolgárok régészeti hagyatéka is csak a pontusi központoktól távolabb költözve, a Volga-Káma vidékén jelentkezett.'

2 Mindebből következik, hogy legalábbis számomra egyelőre megmagyarázhatatlannak tekinthető az olyan sírok, sőt temetők hiánya Levédiában és Etelközben, amelyek magyar temetkezési szokással eltemetett halottai mellett a jellegzetes magyar ízlésű tárgyak, sőt szerencsés esetben kortárs bizánci, esetleg muszlim érmék is fekhetnének. Az utóbbiak jelenlegi hiánya azért feltűnő, mert a mai ismereteink szerint ezeket az érméket csupán az új hazában, helybéli impulzus nélkül, nem a helyben talált lakosság ideológiai hatására, hanem csupán a kalandozások zsákmányával tehetősebbé vált személyek „újgazdagságának" fitogtatására, egyben pedig a bizánci veretek megszerzési helyétől több száz kilométerrel távolodva, s a muszlim kereskedőket ennyivel hosszabb útra kényszerítve, kezdték volna a halottaikkal eltemetni." A 10. századi temetkezési szokások és jellegzetesen magyar tárgyak 9. századi együttes jelentkezésének elvárása azért indokolt, mert mind az egyik, mind a másik lehetőség önálló visszakövetése kudarccal járt, mert nem a kívánt etnikumot, hanem hasonló vagy egyező korú tárgyi műveltséget talált, s kiderült, hogy a kelet-európai steppei és erdőssteppei övezetre kiterjedő hatalmas területen a rokon jellegű tárgyak alapján nem lehetett a 9. századi magyarokat elkülöníteni. Ennek az volt az oka, hogy kidolgozatlan tipológia következtében az a látszat mutatkozott, hogy a Kárpát-medencei 10. századi tárgyak többé-kevésbé megfelelő keleti párhuzamai mind 9. századiak, sőt ebből két irányú téves következtetés is levonásra került: egyrészt az a hipotézis, hogy a keleti anyagi kultúrájú magyarok első Kárpát-medencei 28 Szemléletesen fogalmazta meg korábban ezt az ellentmondást Kürti Béla: „Régészeink körében egyre szélesebb körben nyer tért az a tétel, miszerint a Kárpát-medencébe beköltöző keleti népek régészeti hagyatéka (anyagi kultúrája) az új hazában megváltozott, épp ezért keleti gyökereik kutatása komoly nehézségekbe (ha úgy tetszik, módszertani nehézségekbe) ütközik... Nem vitatva a fenti tétel helyességét szeretnénk két, további kutatásainkat mégiscsak lehetővé tevő ellengondolatot megfogalmazni. Lett légyen bármilyen gyors is az említett kultúraváltás, azt véletlenül sem tételezhetjük fel, hogy a honfoglaló magyarok a Kárpátok ívének kapujában, a hágókon lerakták volna fegyverzetüket, lószerszámaikat, ékességeiket, s azokat újra cserélvén lovagoltak be az új hazába - melyről a honfoglalás első pillanataiban még egyáltalán nem is tudhatták, hogy maradandó új haza lesz. Azt sem kell feltételeznünk, hogy temetkezési szokásaikat máról holnapra megváltoztatták - hiszen ugyanaz a közösség temette a honfoglalás eseményeinek lezajlása előtt keleten, utána pedig nyugaton földbe halottait. Fentiek értelmében mindenképpen adott annak a lehetősége, hogy legalábbis az első néhány generáció életében használt eszközök, viseleti tárgyak stb. keleti párhuzamait, és ezzel őseink honfoglalást megelőző lakóhelyét, lakóhelyeit felleljük... Magunk úgy látjuk, hogy nem a Levedia, Etelköz területéről előkerülő leletegyütteseket kell keresnünk, hanem a kárpát-medencei magyarsággal keleten kapcsolatba hozható leletegyüttesek alapján meghatározni Levedia és Etelköz helyét... Más kérdés, hogy ehhez a kutatáshoz körvonalaznunk kellene a IX-X. század fordulójának régészeti leletkörét, hiszen ennek előzményeit, és nyilvánvalóan nem a X. század közepének gazdag ezüstkultúráját kell keresnünk keleten. A fenntartásaikat hangoztatóknak abban viszont igazuk van, hogy amíg kellő tipokronológia hiányában e leletkört itthon nem tudjuk körvonalazni, addig nem sok keresni valónk van keleten.": Kürti Béla: Egy honfoglalás kori tárgy eredetéhez (Zur Herkunft eines Gegenstandes aus der Landnahmezeit). CommArchHung 1996.160-161. 29 Erről lásd 10. jegyzet. 30 Bálint Csanád a „Kárpát-medencei magyar anyagi kultúra kialakulásában... az új környezettel, az Európával való találkozásnak [tulajdonított] meghatározó jelentőséget. Ez a kulturális környezet jóval többet nyújtott, mint korábban a felszínes találkozás a bizánci kultúrával a pontuszi városokban... Itt Árpád és a magyarság előbb egy teljesen új anyagi kultúrát alakított ki magának... Mindezek mellett aztán a követjárások a transzkaukázusi szavárdokhoz, s a valamilyen formában élő kapcsolat a Magna Hungáriában visszamaradottakkal már csak egy történeti tudat diplomáciai síkon jelentkező megnyilvánulásai voltak, miközben a kultúraváltás - legalábbis az anyagi javak tekintetében - már a 10. század elején lezajlott." [kiemelés: K. L.[: Bálint 1994. 45. (6.). RónaTas András ellenkező véleményét lásd 25. jegyzet. 31 Kristó 1995. 151-154. (4.) 32 Vö. Róna-Tas 1997.105-107,184: 57. á. (25.) 33 A Kárpát-medencei dirhemleletek kérdését újabban Gert Rispling kritikai megjegyzéseinek - Rispling 1982/84, (23.) - felhasználásával, saját munkáim eredményeit helyesbítve, részletesen tárgyaltam, vö. Kovács 2005 (18.)., Kovács 2008 (18.); Kovács 2010 (18.).