Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - SZABÓ SAROLTA: A tehéntej szerepe a szatmári falvak hagyományos táplálkozásában

490 SZABÓ SAROLTA a tej és a tejtermékek növekvő szerephez jutottak, jelentős mennyiség került eladásra is, az egy tehenet tartó szegények viszont olykor a gyerekek szájától is megvonták a tejet, hogy annak értékesítésével némi pénzhez jussanak.

6 Az 1950-es évekig szinte minden háznál tartottak szarvasmarhát. A legszegényebbek egyet, a jobb módúak többet is. Egy tehén napi tejhozama (6-8-10 liter) és az ebből készített tejtermékek (tejfel, túró, vaj) egy öttagú család tejtermékszükségleteit fedezte. Ahol több tehenet is tartottak, ott eladásra került a felesleg. Ezt vagy a faluban, vagy a szomszédos falvak piacain értékesítették. Azokban a családokban, ahol több kisgyerek vagy öreg élt, nagyobb mennyiségben fogyott a friss tej, amit reggelire, vacsorára ittak, leginkább forralva. A tejet forralt vagy nyers állapotában még palacsintakészítésnél használták, vagy puliszkát ízesítve fogyasztotta az egész család.

7 Nyáron ettek inkább tejes ételeket, mert ilyenkor a tehén kijárt a legelőre és több tejet adott. „Télen elzüllik a tehén. Ilyenkor szalonnát, disznóhúst esznek."

8 A XV111-XX. században a paraszti rétegeknél a tejtermékfogyasztás az év során a nagyböjtre, a hét során a napi főétkezésen az ún. „tésztaevőnapokra", a nap folyamán a mellékétkezésekre koncentrálódott. A napi főétkezésen tehéntúrót hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton főtt tésztát és kiszaggatott lisztkását ettek.

9 Országszerte szokásosak voltak a friss tejjel főtt levesek. A köles- és kukoricakását egyaránt ették hideg tejjel. Nyáron friss tejet elsősorban vacsorára ettek, a 20. század elején, de még később is gyakran még beleaprított kenyérrel, tálból, kanalazva. Kitüntetett helye a tejtermékfogyasztásnak az uzsonna volt a meleg nyári napok nehéz munkáinak idejében. Kaszálás, aratás, behordás, cséplés alatt a gazda és munkásai rendszeresen hűsítő aludttejet uzsonnáztak. A tejben főtt kása és a túrós béles az ünnepi étrendek fontos ételei voltak.

1

0 Az alábbi botpaládi és túristvándi általános heti étrend is jól mutatja, hogy szinte minden nap használtak tejet, ill. valamilyen tejterméket az ételek elkészítéséhez. Az is kitűnik belőle, hogy a kisnemesi faluban, Botpaládon a heti húsos napokat kedden és csütörtökön, a heti tésztás napokat szerdán és pénteken tartották. Túristvándiban a szegényparaszti családoknál egy héten egyszer ettek húst, a tésztás napok a hétfő, szerda, péntek voltak. Túristvándi és Botpalád általános heti étrendje" Botpalád Túristvándi Hétfő habart vagy káposztáspaszuly habart paszulyleves, túrós csusza Kedd leves (friss hús vagy füstölt hús) és sült tészta kötött leves, paprikás krumpli Szerda puliszka vagy főtt tészta salátaleves, lángos Csütörtök leves, főtt hús mártással ribizlileves, kelkáposzta-főzelék Péntek főtt tészta zöldborsóleves, törtkrumpli Szombat málékásás káposzta, fánk vagy puliszka tojásleves, lekváros palacsinta Vasárnap leves, főtt hús mártással, sült hús savanyúval húsleves, pörkölt, túrós bukta 6 Víga Gyula: Mátészalka állattartásának néprajza. 86. In: Mátészalka néprajza. 57-94. (Szerk.: Ujváry Zoltán) Debrecen, 1992. 7 Sz. Kovács 1972. 34. 8 Komissza Gizella: Garbolc Község tejgazdálkodása DENIA 310/314. 9 Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. 495-496. In: (Balassa Iván főszerk.): Életmód. Anyagi kultúra 3. 417-583. Budapest, 1997. (továbbiakban: Kisbán 1997.) 10 Kisbán 1997. 417-583. 11 Sz. Kovács 1972., melléklet a 42. és 43. oldal között. Hadházy Pál: Néprajzi dolgozatok Túristvándiból. 175-176. Jósa András Múzeum Kiadványai 22. (Szerk.: Erdész Sándor) Nyíregyháza, 1986. (továbbiakban: Hadházy 1986.)