Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Néprajz - BODNÁR ZSUZSANNA: Stílus, forma, szépség, funkció (Üvegtárgyak a Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállításában)
468 BODNÁR ZSUZSANNA A magyar üvegművészetben az ún. parasztüvegek nyújtották a legötletesebb, legváltozatosabb és az általános európai formakincstől leginkább függetlenné vált formákat. A parasztüvegekről elmondhatjuk, hogy megformázásukat mindenekelőtt a célszerűség diktálta: az üvegkészítők lemondtak a felesleges, szemet gyönyörködtető részletekről, hogy az üveg maradéktalanul betöltse funkcióját. A díszítés soha nem ment a célszerűség rovására, a tárgyak szépek, ugyanakkor a mindennapi életben használhatóak voltak; éppen a forma és a díszítmény harmonikus egysége jelentette a paraszti üvegek népművészeti értékét.' A parasztüvegek döntő többsége használati tárgynak készült. Csak a XIX. század második felében jelentek meg az ezredéves évforduló társadalmi megbékiilést hangsúlyozó színpompás kavalkádjában olyan üvegek, amelyek kimondottan díszüveg szerepet töltöttek be. Ezeket azonban már többnyire üveggyárak készítették szériában, kimondottan díszüvegnek szánva. A paraszti háztartások XV1I1-X1X. századi eredetű üvegeit a néprajztudomány hosszú ideig nem tekintette vizsgálata tárgyának. Az üvegekkel szembeni mostoha bánásmód lényegében három alapvető okra vezethető vissza: a tárgyi emlékanyag hiánya, a tudományos feldolgozások elmaradása, valamint a népművészet egészéről alkotott nézetek akadályozták meg azt, hogy az üvegből készült használati tárgyak jelentőségüknek megfelelő helyet kapjanak a népi kultúráról alkotott sokszínű képben. Csupán néhány jó szemű gyűjtő figyelt fel arra, hogy a magyar üvegművészetben az ún. parasztüvegek nyújtják a legötletesebb, legváltozatosabb formákat. A parasztüvegek karakterét a felsőbb társadalmi osztályok kultúrájából alászállt elemek adják meg. Az üvegtárgyakon - mint általában a többi népművészeti műfaj tárgyain sem - kétségtelenül nem érezhető közvetlenül a stílusok egymásutánisága. Az átalakulás folyamatának logikája sem érzékelhető a történeti stílusok oldaláról. A történeti stílusok lerakódó elemei elsősorban a hagyomány útján őrződtek meg az üvegeken. A tárgyi anyaggyűjtést nehezítette az, hogy a régi üvegtárgyakat - a néprajz és az iparművészet érdeklődése hiányában - elsősorban jó szemű magángyűjtők 4 fedezték fel, és féltve őrzött régiségként tartották otthonaikban. Őket is elsősorban a gazdagon díszített, datált tárgyak érdekelték, az egyszerű használati üvegek pedig vagy megsemmisültek, vagy pedig kiszorultak a háztartásokból, mert olcsó gyári üvegekkel lehetett őket pótolni. Viszont a megyénk múzeumaiban található üvegtárgyakat jó érzékkel, nagy gondossággal gyűjtötte össze az előttünk járó múzeumalapító nemzedék: Csiszár Árpád, Gombás András, Szalontai Barnabás és Makay László, majd az őket követő néprajzos generáció. Ezzel is magyarázható, hogy a kiállított tárgyak egy része a múzeumok helytörténeti vagy iparművészeti anyagából került a kiállításba. A művészettörténész a finom üvegeket, az úri üvegeket tartotta műfajába illőnek, mert felfogása szerint ezek a tárgyak képviselnek „magasabb művészeti értékeket". Ezeken az alkotásokon figyelhetők meg a történelmi stílusok változásai és az üvegművészetben nagy technikai tudást igénylő díszítőeljárások alkalmazásai. A népművészeti kutatás a XX. század elején - amikor még szép számmal lehetett volna üvegtárgyakat gyűjteni - a sajátosan paraszti műfajokat kereste, s ez a nézet gátat emelt a parasztüveg felfedezése elé. „A paraszti használatban lévő üvegtárgyakkal szembeni bizalmatlanságot fokozta az is, hogy ezek az üvegek ugyanúgy lehettek a nemesség és a polgárság mindennapi életéhez szorosan kötődő tárgyak, mint a parasztságéhoz. Továbbá az is növelte a kétségeket, hogy az üvegek előállítása minden tekintetben komoly előkészületeket, nagyobb ipari berendezéseket igényelve több ember szervezett együttműködését feltételezte." 5 A parasztüvegek helyét így a népművészet eredeti megnyilvánulásait reprezentáló tárgyak és a provinciális művészet alkotásai között határozhatjuk meg. Másfelől, más aspektusú megközelítéssel a parasztüveg összekötő kapcsot, átmenetet jelent a népművészet és az iparművészet között. Az üveg tanulmányozása nagyon sok nehézséget rejt magában, mivel a hasonló stílusjegyek miatt nehéz visszaazonosítani az üvegtárgy készítési helyét, idejét. (A Kárpát-medence területén no kisebb-nagyobb 3 Veres 2008. 141. 4 Bozsó István Nagyhalászban élő magángyűjtő számos időszaki kiállításunkhoz, így kiemelten az „Üvegcsodák" című kiállításhoz is adott kölcsön tárgyakat gazdag gyűjteményéből. Önzetlen támogatását ezúton is megköszönöm. 5 Veres 2008. 9.
