Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Helytörténet - LAKATOS SAROLTA Kállay Miklósné miniszterelnökné halála és a nyoma veszett családi vagyon „Vagyonvédelem" avagy eltulajdonítás?
458 LAKATOS SAROLTA Capri szigetére, a középső fuí Miklós szovjet hadifogságban volt, így a Mauthausenből megmenekült és hazatért legkisebb fiú András, és Rudolf nagybátyja intézték a hazaszállítást. Az új török követ is sürgette ezt, mert a romba dőlt követséget újjá kívánta építeni. 1947. május 2-án reggel V2 8-kor volt az exhumálás, az érckoporsó délután 5 órakor már Kállósemjénben volt. A méltó újratemetésre másnap, május 3-án került sor a családi kriptában. A szertartást Horváth István tb. kanonok, nagykállói plébános végezte, Rácz Pál és Szémán János segédletével. Jelen volt az elhunyt fia András, az elhunyt mindkét testvére: Kállay Rudolf és dr. Kállay Tibor (1881-1964; 1921-1924 között pénzügyminiszter) a családjukkal, a szomszédos földbirtokos Gencsy Károly, s jónéhány semjéni lakos. 1 2 Kállayné asszony budai ideiglenes temetése napján, 1945. február 11-én, egy 1 oldalas Acte" (hivatalos eljárás) készült a követségen francia nyelven, amiben rögzítették Kállay Miklósné halálának körülményeit, temetésének tényét a követség parkjában. Az utolsó mondat így hangzik: „Kállay Miklósné teljes ingósága, ami most a követségen van, a szovjet parancsnokság rendelkezésére a szovjet őrség védelme alá kerül." A Vörös Hadsereg részéről Holodezky őrmester elvtárs, Giurenko (N 23838) elvtárs és doktor Tinin főhadnagy (41591), a török követség részéről Kececi követ és Burgen első titkár voltak jelen." Kececi török követ a már idézett levelében (1945. július 18.) azt írja, hogy ő a halálesetről azonnal értesítette a követséget védő őrséget, és egy kisebb szovjet bizottság egy órán belül azonnal megjelent. Jmerenko úrnak, a követséget védő őrparancsnoknak az utasítására, az elhunyt (és férje) kb. 45 ládában, bőröndben, kézitáskákban hátrahagyott ingóságait, értékeit át kellett a részükre adni. A zsákok, ládák felnyitása és a tárgyak számbavételét követő átadása az óvóhelyen történt a követség tagjainak jelenlétében, amihez segítséget adott Magda kisasszony, az elhunyt szobaasszonya. Amikor a személyes holmikat és értékeket bőröndönként, ládánként, ékszerládikánként újra becsomagolták, a szovjetek egy teherautóra tették, és az óbudai szovjet parancsnokságra szállították, „sous titre de protection", tehát „megőrzésre". Az elsőszülött fiú, az SS és a nyilasok elől bujkáló dr. Kállay Kristóf állandó levelezésben volt a követségen tartózkodó édesanyjával (a Kismamával, ahogy őt a családban nevezték). 1945. január 15-én kapta kézhez utolsó levelét. 1945. február közepétől feleségével és kisfiával már Kállósemjénben lakott, itt értesült március végén Tamás nagybátyja leveléből a tragédiáról, és az azt követő eseményekről.' 4 „A nehéz közlekedési és közbiztonsági viszonyok miatt csak 1945. március 25-én vasárnap tudtam Pestre utazni. Reggel azonnal felkerestem Kececi követet és részletes felvilágosítást kértem tőle a tragédia lefolyásáról. Mivel elbeszélése szerint jegyzőkönyvet vettek fel úgy a halálesetről, mint tulajdontárgyaink elszállításáról, amelyet az orosz bizottság és a követség tagjai aláírtak, valamint elismervényt adtak az oroszok, hogy értékeinket megőrzés céljából veszik át, én azonnal kértem a követtől ezen irományok kiadását. A Budapesten tartózkodó különböző szovjet alakulatok és parancsnokságok útvesztőjében ez az elismervény lett volna az egyetlen kapocs, amely értékeinkkel összeköt. A követ kérésemet előbb megtagadta, majd beleegyezett, hogy hiteles másolatot vétethetek az okmányokról. Én másnap elutaztam, de megjelent nála ügyvédem egy hites tolmács kíséretében. Kececi úr előbb fogadni sem akarta őket, majd kijelentette előttük, hogy követsége tagjaival átbeszélve az ügyet úgy határozott, hogy az írást se meg nem mutatja, se másolatot róla nem ad. Mire ezt ügyvédem velem tudatta, már az oroszok elszállították Budapestről az összes még ott lévő külföldi missziókat, így a törököket is. Miután többen azután hogy igazolták tulajdonjogukat, visszaszerezték a harcok folyamán elvett értékeiket, én is mindent megmozgattam és megpróbáltam. Jártam a budapesti orosz városparancsnokságon, ahol kijelentették, hogy a kérdéses elismervény hiányában még azt sem tudják megállapítani, hogy a Malinovszkij avagy Tolbuhin hadsereg, még kevésbé hogy milyen alakulatnak az akciója volt ez; szerezzem 12 Kállay András (1919-1995) apjához írt leveleiből (Kállósemjén, 1947.04.21., 1947.05.08.), Kállay Rudolf leveléből (Bp.,1947.05.11.), valamint Kivonata kállósemjéni halottak anyakönyvéből V. kötet, 1947.9.szám. 13 Vonalas papíron írógépen írt, bő 1 oldalas, 36 soros feljegyzés, ami sem aláírásokkal, sem pecsétekkel nincs hitelesítve. Vélhetően az eredetiről, vagy annak másolatáról készült. 14 Dr. Kállay Kristóf apjához írt leveleiből (Kállósemjén, 1945.06.01., 1945.07.25., 1945.08.30.).
