Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Helytörténet - LAKATOS SAROLTA Kállay Miklósné miniszterelnökné halála és a nyoma veszett családi vagyon „Vagyonvédelem" avagy eltulajdonítás?

KÁLLAY MlKLÓSNÉ MINISZTERELNÖKNÉ HALÁLA ÉS A NYOMA VESZETT CSALÁDI VAGYON 459 meg az elismervényt, amíg ezek a csapatok illetve parancsnokságaik Magyarországon tartózkodnak, mert ha elhagyták az ország területét, többé nem lehet reményem, hogy holmijainkat lássam. Felvettem ezután a kapcsolatot Debrecenben, az Ideiglenes Nemzeti Kormány akkori székhelyén a Magyarországi Orosz Ellenőrző Bizottság egy németül jól beszélő őrnagy tagjával, aki előadásomat meghallgatva azonnal az elismervényt követelte. Amikor ezt előadni nem tudtam, az egész előadásomat kévésé hihetőnek (

wenig glaubhaft) nyilvánította és elutasított. A török követ szóbelileg nekem, és később írásban atyámhoz tett beszámolóján kívül, még a török követség egy tagjának azon közlése szolgált adatként, hogy egy Ulus (?) nevű orosz tiszt (kapitány?) lett volna az átvevő komisszió vezetője. Az elvitt ékszerek, valuták, ezüstök, szőnyegek, bundák és prémek, valamint ruha, ágy- és fehérneműk értéke, nem számítva a pótolhatatlan családi okmányokat, ősi cobolyprémes, drágakövekkel kirakott arany ékszerekkel díszített magyar díszruhákat, 500.000.- svájci frankra tehető. Mivel ezek a török követ beleegyezésével lettek egy, a török állam szuverenitását élvező területen és épületben elhelyezve, ezek az értéktárgyak ugyanúgy mint a személyek, a török állam védelmét élvezték, és felelőssége tárgyát képezték. Azok a vagyontárgyak, amelyek a harci cselekmények - egy repülőgép zuhant az épületre és azt teljesen kiégette - következtében mentek veszendőbe (összes értékes festményeink, képeink és metszeteink, bútorok,stb.), természetesen nem képezik követelésem tárgyát, azok pusztulásáért senkit felelősség nem terhel, itt „force majeur"-ről volt szó. Ha a török követ nem kényszer alatt cselekedett, jogom van a kártérítésre, annál is inkább, mivel a fentebb előadottakból nyilvánvaló, hogy azon hiúsult meg értékeink visszaszerzésének lehetősége, hogy a török követ úr a nyugtát nem adta ki, amikor még ugyanazok a szovjet alakulatok és parancsnokságok tartózkodtak Budapesten, mint akik elvitték azokat, és ezzel minden felelősséget is magára vállalt."'

5 Dr. Kállay Miklós szerint „az elvitt tárgyak a következőképpen rekonstruálhatók: 1 kézi kis bőröndben a családi, feleségem és menyem összes ékszere, és 6.000.- dollár készpénz, amelyet egy ismeretlen fiatalember hozott és adott át Kristóf fiamon keresztül a részemre, midőn a török követségen voltam, soha nem tudtam meg és ő sem mondotta meg, hogy kitől és mi célra kaptam ezt az összeget. Az ékszerek között volt a feleségem 14 karátos briliáns fülbevalója, és igen családi, Feleségem és menyem tulajdonát képezett ékszerek, és ide számítható 4 díszmagyar régi ékszer-garnitúra is. Tudom azután hogy feleségem és menyem egész stafírungja, ruha, bunda, fehérnemű holmija 52 ládába csomagolva. Bundában az Ő és menyem bundáin kívül volt egy örökölt, 80 cobolyt magában foglaló férfibunda is. Értékes néhány festmény és különösen értékes angol metszetek is ott voltak. 5-6 perzsaszőnyeg szintén. Mindezeknek az értéke, a török követséghez beadott memorandumomban 500.000.-, azaz ötszázezer svájci frankra lett becsülve.... Ebben az ügyben 1946 novemberében Kállay Kristóf fiam személyesen járt el az ankarai török külügyminisztériumban, az ott tartózkodó Kececi volt budapesti török követtel együtt. Ott a kérdés alaposan lett analizálva, és a török külügyminiszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy a török követet felelősség nem terheli. Őneki csak az volt a kötelessége, hogy egy erőszakos beavatkozás ellen a török követség integritását védje, de itt semmi ilyen nem történt, hanem szabályszerű nemzetközi aktus folyt le; nem tagadhatta meg az orosz katonai hatóság szabályszerű eljárását, amelyben soha szó sem volt elkobzásról, hanem csak megőrzésről. Tehát semmi nemű igényt a török álammal szemben nem támaszthatok, hanem forduljak a budapesti orosz követhez, amely esetben ők hajlandóak diplomáciai úton a tényállás megállapítását rendelkezésükre bocsátani, ha azt az oroszok tőlük diplomáciai úton megkérik. Mindezekből nyilvánvaló, hogy itt nem egy jogos háborús zsákmányolásról volt szó. Mindezidáig azért vártam, mert helyesnek tartottam addig várni, amíg a török kormány a magyarral újra felveszi a diplomáciai kapcsolatot, és ennek a kérdésnek a letárgyalása teljesen nyugodt légkörben folyhat le."'

6 15 Dr. Kállay Kristóf írógépen írt 2 oldalas „Feljegyzése", dátum, aláírás nélküli. Vélhetően ezt az iratot, avagy fordítását vitte magával 1946. novemberében Ankarába, a török külügyminiszterrel történt tárgyalására. 16 írógépen írt 2 oldalas indigós másolatú „Tényleírás", aláírás és dátum nélküli. 1946. novembere után íródott, mert hivatkozik benne Kristóf fia ankarai útjára is.