Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
HAVASALJA 443 A conscriptiók tanúsága szerint tehát az egy szolgáló emberre eső szántó nem nagy Havasalján. Vannak néha kiugróbb számszerűségek egy-egy falu esetében negatív és pozitív irányba is, mint amilyen például a zetelaki 1750-es és 1785-ös átlag, ami az egy köblöt sem éri el, vagy az ülkei 1722-es átlag, ami 20 köböl. Az egy szabad emberre eső szántó jóval nagyobb, a legkisebb átlag itt a zetelaki 1750-es, ami 7,50 köböl. Mindez azt mutatja, hogy szántóban szegényebb volt a havasaljai zsellér-jobbágy, mint szabadrendű társa. A statisztika számai azt mutatják, hogy a 18. század első felében a különbség még nem haladja meg a 3-3,5 köblöt, de a század közepén az egy szabadra eső szántóföld nagysága már kétszerese az egy szolgáló emberre esőnek, és ez a különbség a 18. század második felében és a 19. század első évtizedeiben sem csökken. Ennek a jelenségnek a magyarázatát a tájegység társadalmi rétegződésének, a szabadrendűek dominanciájának sajátosságában kereshetjük: a terméketlen határ, a földközösségben élő faluközösség, az antiqua sessio mint a közföldből való részesedés kulcsa nem tette lehetővé a földesúri birtok terjeszkedését Havasalján. A jelenség másik, sajátos arca ebben a tájegységben, és különösen a legnagyobb községben, Zetelakán, hogy az olyan szolgáló emberek, az olyan jobbágy-zsellérek száma nagy, akiknek személyére bár jogot formált egy tehetősebb primipilus vagy bebíró földesúr, de telket, appertinentiát, mi több még lakóházat sem biztosított neki. Ezek az emberek szolgálnak egyezés szerént, máséban laknak, házbért fizetnek, személyileg függőségben élnek, alárendeltek, de nincs jussuk semmilyen falubeli földhöz. 1785-ben például így vallanak a kérdezőbiztosoknak a zetelaki alárendeltek: „A Méltóságos B. Bornemisszáné Jobbágya is jelen nem lévén erről is hasonlóképpen áttestálnák az esküdtek, hogy más Házába lakván minthogy Földes ura jószágot Zetelakán nem bír, ház bért külön fizet, jobbágyi taxába pedig fizet esztendőnként a Földes uraságnak három Máriást." 4 4; „Én Komsa András hasonlóképpen más Ember Házába lakom és fizetek Ház taxát kis Máté István nevű Primipilus Embernek két rénes forintot mégis az Asszonynak Nyárba minden héten két-két nap szolgálok télbe pedig tsak egyszermásszor." 4 5; ,A Fűzi Simon ur Jobbágyai jelen nem lévén ugy referállyak a Hitesek, hogy a Földes uroknak itt Zetelakán nem lévén jószága más ember jószágán laknak s annak külön Ház bért fizetnek, Jobbágyi taxába pedig fizetnek Földes uroknak egy-egy kompona túrót, egyebet nem szolgálnak." 4 6 A szántóföld nagyságára vonatkozó 1785-ös és 1820-as adatokról még meg kell jegyeznünk azt, hogy a szántó nagysága ekkor azért is csökkent, mert a megkérdezett parasztok kevesebbet vallottak be. Ez a két öszszeírás ugyanis úrbéri conscriptio, segítségükkel a hatalom akarja a maga javára rendezni a földesúr-jobbágy viszonyt. Ellenben sem a földesúrnak, sem a jobbágynak nem érdeke ezen a tájon, hogy pontos bepillantást engedjen a központi hatalomnak a tulajdonviszonyokba. A jobbágy, ha nem is elégedett a sokszor csak szóbeli megegyezés, az elődöktől örökölt szokásrend alapján fizetett taxával, robottal, terményszolgáltatással, nem akar más rendet, mert joggal úgy véli, az nem lesz jobb az eddig megszokottnál. Ezért fogyatkoznak meg a földek az úrbéri conscriptiók hasábjain. 44 1785-86-os úrbéri összeírás. MOL. F. 51. 24. csomó. 45 Uo. 46 Uo.
