Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
444 VOFKORI MÁRIA A vetésterület nagyságának problematikáját lezárandó néhány összehasonlító adatot szeretnénk még közölni az 1750. évre vonatkozólag. Ha összehasonlítjuk a Székelyföld hegyvidéki tájegységeiben az egy családfőre eső megadóztatott mezőgazdasági terület(szántó) nagyságát, érdekes eredményhez jutunk. Szántó (köböl) Szántó (holdra átszámítva) Egy családfőre eső köböl Egy családfőre eső hold Kászonszék (4 falu) 4969.75 2484,875 11,83 5,92 Havasalja (10 falu) 5351,00 2675,50 8,96 4,48 Miklósvárszék (9 falu) 10292,00 5145,875 ",55 5,77 Egész Udvarhelyszék 53286,00 26643,00 9,70 4,85 A kászonszéki és miklósvárszéki átlagokról azt mondhatjuk, hogy azonosak: a három tájegység 23 falujában 9-12 köböl férőnyi szántó jut átlagosan egy családfőre, és ez nagyjából megegyezik az udvarhelyszéki átlaggal is, ami 9,70. Ezt a meglepő hasonlóságot, mondhatni, azonosságot a hasonló geográfiai feltételeken túl a termelés módozatának hasonlósága okozza, a földközösség különböző formáinak szívós fennmaradása: ezek túlélik a 18. századot és a 19. század első felét is; ehhez hozzáadódik a székely társadalom konzervativizmusa, amely egyaránt magába foglalta a legkisebb kockázatra való törekvés elvét, gyakorlatát és az értékőrzést a gazdasági, társadalmi, kulturális élet bármely szektorában. Hogy mit termeltek ezen a két fordulóban művelt, keveset adó földön, azt pontosan megmutatja a fennebb közölt (1761-62. évi) vetésterület-kimutatás. Vetettek őszi, tavaszi búzát, rozsot, árpát, zabot, termesztettek lent, kendert, borsót, babot, lencsét, kölest, és a 18.század második felében nagyon kis mennyiségben kukoricát. „Oroszhegybe az hó, néha még a zabot, és más féle gabonájokot is el rontya; annyi gabonája edgyik falunak se terem, hogy meg érje vele" - jegyzik fel 1789-ben az udvarhelyszéki falvak áliapottyát felmérő circuiatio 12. kérdésére a helybeliek. (A kérdés: „Mitsoda Gabonát szoktak vetni? meg érié a nép a terméssel és miképpen lehetne módot találni hogy a' magok határokon elvetett termés szaporitassék, ha lehet, más Gabonával?") 4 7. A központi hatalom modernizáló, új növényeket, elsősorban a krumpli vagy a kor szóhasználatában „földimogyoró" termesztését szorgalmazó törekvéseire azt felelik: „Az helynek hideg és sovány természete miatt nem terem az földimogyoró ezen falukba, az Népnek assertuma szerént." 4 8 Hogy mekkora volt a hozam, milyenek a terméseredmények a tájegységben, mennyit ereszt egy elvetett mag, azt az 1820-as évre vonatkozólag tudjuk megmondani, ugyanis akkor a parasztok bevallják, hogy „Gabona termő Határunknak felibe ha vetünk öszgabonát egy vékát, terem utána közönségesen 2 Kalangya, a melly ereszt 3 vékát". 4 9 Zetelakán, Keményfalván, Oroszhegyen és Szentkirályon 1 elvetett mag 3-at ereszt, Tibódon 4-et. Fenyéden és Ülkén 4,5-öt. 5 0 Máréfalva az egyedüli falu a tíz közül, ahol a kérdezőbiztosoknak a határmineműségére nézve azt felelik a helybeliek: „Most kételenségből három határunk vagyon, de jövendőbe kettőt akarunk tsinálni, trágya nélkül semmit sem terem, jó trágyával pedig megterem búza, rozs, zab, kender. A törökbúzát tsak az egyik forduló termi meg. Két és négyökörrel lehet szántani. Határunknak mag[ának] harmada nem is trágyázható." 5' Itt 1820-ban még mindig háromfordulós a batár, melynek harmadában 3-at 47 UszLt. Nemzeti Láda. 1789/94. 74. 48 Uo. 75. 49 Conscriptio Czirakyana 1819-1820. MOL. F. 52. 118. kötet. 226-227. 50 Ua. 226-227, 275, 412, 197, 162-163, 338-339, 450. 51 1785-86-os úrbéri összeírás. MOL. F. 51. 23. csomó.
