Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)

434 VOFKORI MÁRIA Összesítésünk számadatai is tanúsítják, hogy Havasalján a Bethlen Gábor országlásától számított másfél évszázadban állandósult, majd megnövekedett a szabad családfők száma. 1750-ben az armalista, primipilus, pixidarius és libertinus családfők az összcsaládfők 77,85 százalékát teszik ki. Ez a lófő és gyalog székely többség a 18. század közepén nagyobb a székelyföldi átlagnál, és nagyobb például a kászonszéki átlagnál is, ami a maga 67,38 százalékával a Székelyföld egészében szintén kiemelkedően magas arány.

1

5 Ezen a vegyes jogállású székelységen belül, ahol jobbágyok és zsellérek szabadrendiekkel együtt élnek, az alávetettek, a szolgáló emberek (jobbágyok és zsellérek) létszáma - forrásaink tanúsága szerint - állandósult. 1614-ben 125 szolgáló ember van Havasalján, ez a szám 1722-re a századelő katasztrófáinak betudhatóan 66-ra csökken, de 1750-re ismét a stabilitást tükröző 120-as számmal jegyzi a nagy országos adóösszeírás a tíz falu jobbágyainak, inquilinusainak és subinquilinusainak számát. A szolgáló emberek számbeli, gazdasági súlyáról, a faluközösségben elfoglalt helyükről, szerepükről sokat árulnak el a 18. század második felének és a 19. század elejének úrbéri összeírásai: az 1785-ös úrbéri összeírás és a Conscriptio Czirakyana. Bár ezek csak a szolgáló népességre vonatkozóan tartalmaznak adatokat, az adóösszeírásokkal való együttes használatuk - mivel kiegészítik azok adatait - fontos információkat nyújthat. A határ köves, agyagos, nehezen mívelhető, egészében véve szűk, kevés, és minden egyes falunál, mindkét úrbéri összeírás alkalmával elhangzik - 1820-ban tételesen, azonos szavakkal megfogalmazva, ugyanabba a formulába öntve -, hogy „a Határnak felit közepes Joságunak, amás felit alább valónak lehet venni".

1

6 A határ terméketlenségét, azt, hogy falunként felibe vagy negyedibe ha megterem a búza, rozs, haricska, és az is csak jó trágyázással, a havasaljai körülmények okozzák. Közel a havas. Szorításában ilyenné vált a gabonatermesztés, és ilyen is maradt, irtással lehetne meg- és visszahódítani területet, szántót a falu számára, de 1785-ben egyáltalán nem, 1820-ban pedig összesen három faluban írtak össze irtásföldet.

1

7 „Határunk kettő vagyon, mellyeknek edgyüttvéve a negyedik része a tiszta és elegyes búzát, úgy a rosot jól meg trágyázva meg termi, a többi részei a soványság, kövek, kősziklák és haszontalan hegyek miatt meg nem teremnek" - felelik az 1785-ös úrbéri összeírás examenjének negyedik pontjára az Oroszhegyen felesketettek.'

8 A szántóhatár bevallások szerinti leírása azonos képet nyújt a 18. század elején, második felében és a 19. század első negyedének végén is Havasalja valamennyi falvában. 1722-ben a conscriptor Szenttamásról, a tájegység legkisebb communitásáról szintén a következőket írja: „Egy zárt völgyben fekszik, csekély hasznú és szárazság idején gyakran elapadó patak mellett. Két részre osztott határa van, részben déli, részben északi fekvésű; váltóforgóban négy ökörrel szoktak szántani, a szükséges trágyázással őszi és tavaszi vetésre közepes termésre alkalmas."'

9 Ha fokozottan figyelembe vesszük a források hibalehetőségeit, azt, hogy az úrbéri összeírások kérdéseire adott feleletek is szabványosítottak, nem mentesek az őket papírra vető írástudó kordivatnak megfelelő kincstári nyelvi fordulataitól, valamint azt, hogy a parasztoknak nem állt érdekében pontosan bevallani az általuk bírt teljes földmennyiséget, a megélhetést nyújtó határ képe viszonylag megbízhatóan kirajzolódik: „...agyagos határunkat két fordulloban használljuk, s inkább négy ökörrel mint kettővel mivelhettjük" - vallják az investigatoroknak a szentkirályiak 1820. július 29-én.

2

0 Ez a határ földrajzi adottságainak köszönhetően csak egy bizonyos lélekszámot tudott eltartani. Havasalja nem az a hely, amely alkalmas lett volna nagy jobbágytelepítésekre. A természetes szaporulatnak köszönhetően így is aprózódik a telek, a szabadrendűeké és jobbágyoké egyaránt, ezért olyan gyakoriak a conscriptiókban az 1/4,1/8,1/12-ed nagyságrendű belső telkek (amelyekről így sem tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy mekkorák, hisz a Székelyföldön és így Havasalján sem volt egy szabványosított, törvény szentesítette teleknagyság, amelyhez valamennyi telek mérhető lett volna). Természetesen nemcsak a telek aprózódik, hanem a hozzá tartozó külső appertinentia is. 15 lmreh István-Pataki József: Kászonszéki krónika. 1650-1750, Bp., 1992. 42. 16 Conscriptio Czirakyana. 1819-1820. MOL. F.52.118. kötet. 455. 17 Ua. 125-455. 18 1785-86-os úrbéri összeírás. MOL. F. 51. 23. csomó. 4. 19 Vegyes conscriptiók. MOL. F. 49. 12. csomó. 7. tétel. 89-90. 20 Conscriptio Czirakyana. 1819-1820. MOL. F. 52.118. kötet. 194.