Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - VOFKORI MÁRIA: Havasalja (Egy székely tájegység a 17-18. században)
HAVASALJA 435 A határ terméketlensége mellett más is útját állta, kedvét szegte a Havasaljára való olyan méretű jobbágytelepítésnek, amely változtathatott volna a társadalmi struktúrán. A földközösségként is működő faluközösségben a közhatárból való részesedés kulcsszerepe, amint az Approbatae Constitutiones is kimondja, már a 17. századtól kezdve az antiqua sessióra van kiosztva. Aki nem rendelkezett antiqua sessióval (vagy másképp mondva belsőséggel, üléshellyel, régi telekkel, ős házhellyel, intravillanummal, nyilas házhellyel), azt nem illette rész a közhatárból, nem jussolt nyilat. Dósa Elek 1861-ben megjelent összefoglaló jogtudományi munkájában az Approbatae Constitutionesre hivatkozva értekezik a régi telkekről, megállapítva, hogy a közhatár használata „a belső régi telkek birtokarányában illeti azok tulajdonosait." 2 1 Az antiqua sessio olyan rendelkezési arányosságnak a rögzítője, amelyet csak a közösség egésze, Havasalja falvai esetében pedig az elegyes lakosságú faluközösség módosíthat. Közhatárból foglalt, falu földjéből felfogott, irtott belsőséget például nem lehet régi telekszámba venni, sem pedig egy egész telket földarabolással szaporítani. Szokásból lett törvényerejű feltétel az is, hogy a belsőséget „hatvan esztendőktől fogva egyformán antiqua sessiónak" tekintsék. 2 2 A commune terrenum, a közhatár fogalomköre tág. Szántó, szénarét, erdő, minden ide tartozott, ami véglegesen felosztva nem volt, minden a régi telkek appertinentiájának, járultságának volt tekinthető. Később, az egyénivé váló mezőgazdasági területek végleges felosztásánál, általában az „antiqua" lesz a kulcs, a részesedési arány meghatározója. Havasalján így hát amellett, hogy a mostoha természeti feltételek nem vonzották a székely vagy vármegyei nagybirtokosokat, a többségében szabadrendű birtokosok vigyáztak arra, hogy belső telket senki ne idegeníthessen el, s így új colonusokat senki ne telepíthessen a falu által elismert intravillanumra. Ezért vallják 1820-ban egyhangúlag a parasztok, hogy „a telkek eladása nemcsak hogy nem szabad, sőt meg is van tiltva". 2' Bár a két úrbéri összeírás a tájegység valamennyi jobbágyát ősjobbágyként tünteti fel, többségükben nem telepített jobbágyokról van szó, hanem olyanokról, akik az idők folyamán elszegényedés, földzálogosítás okán jutottak szabadsorból függőségbe. Ez a függőségbe jutás, az elszegényedési folyamat nem erősödik a 18. század folyamán, a 19. század első negyedében. A conscriptiók arról tanúskodnak, hogy a szabadrendűek megtartották gazdasági erejüket, társadalmi befolyásukat. Ahhoz, hogy árnyaltabb legyen a kép, nézzük meg közelebbről földesúr és szolgáló ember-viszonyát. Ezt a viszonyt számszerűen a következő adatok érzékeltetik: 2 4 1785 1820 Földesúr jobbágy Zsellér Összesen Földesúr lobbágy Zsellér Összesen I. Fenyéd 7 22 6 28 9 7 10 17 2. Máréfalva 12 9 8 17 7 10 3 13 3Küküllőkeményfalva 2 3 3 3 1 1 4Zetelaka 9 17 22 39 12 3 8 11 5Szenttamás 2 1 1 2 21 Dósa Elek: Erdélyhoni jogtudomány. Kolozsvár, 1861. II. 196-197. 22 Kilyéni Székely Mihály: A Nemes Székely Nemzetnek Constitutiója, Privilégiumai és a Jószág leszállását tárgyazó némelly törvényes Ítéletei, több hiteles Leveles-tárakból egybe-szedve. Buda, 1818. 257. 23 Conscriptio Czirakyana. 1819-1820. MOL. F. 52. 118. kötet. 130,167,198, 231, 279, 342, 416, 454. 24 1785-86-os úrbéri összeírás. MOL. F. 51. 23-24. csomó. (Fancsal hiányzik ebből a conscriptióból.) Conscriptio Czirakyana. 1819-1820. MOL. F. 52. 118. kötet. 125-455.
