Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt

424 MOHÁCSI ENDRE a már megszerzett területekhez. Nem örültek a ténynek, hogy Abaffy Miklós önként feladta Váradot: „... bizony nem kellett volna onnan Abaffynak kijönni, holott ott szolgálhatott volna többet s jobban is megbizonyíthatta volna az ő Felségéhez való hűségét és hadaihoz szeretetét."

1

5 Nem örültek az új fejedelemnek sem, és nem örültek Bethlen Gábor túlzott törökbarátságának sem: „... adná isten, hogy ez a mostani fejedelem jobb volna Báthorinál, de minthogy az keresztnevek mind egy, egy cseppnyire sem aránzzuk, hogy jobb legyen annál. A mi penig azt illeti, hogy az török tatár kiment volna Erdélybül, az mint elpusztították és elrablották most azt, ezután is valamikor kedvek vagyon és akarják, mindenkor szabadon bemehetnek."

1

6 December közepére sikerült Husztot megszerezni és megtartani, így ír Dóczynak a nádor: „Megadák az kegyelmed levelét nekünk, melyből értjük hogy már Huszt várát is az mi kegyelmes urunk Császárunk birodalma alá ajánlottatott az benne valókkal, bizony igen akarják és örüljünk is hogy kegyelmeteknek ilyen jó szerencséje vagyon az várak városok megvételéhez Tudjuk, hogy ő Felsége is igen jó néven veszi kegyelmedtől, azért szép dolog az megvételek, de azon is kell gondolkodni szorgalmatosan miképp meg tartassanak, „non minor est virtus querere quam parta tuerii" azt szokták mondani."

1

7 A lázas munkájukat az ünnepek alatt is folytatták Dóczyék, elég nagy sikerrel. Thurzó azért mértékletességre inti a szatmári főkapitányt, hogy az eddig elért munkája kárba ne vesszen: „...most azért értvén kegyelmed forgolódását Huszt, Kővár és Nagybánya dolgából, fölötte igen dicsérjük, és látjuk, hogy jó mód vagyon immár benne, csak kegyelmed ennekután mit az mi kegyelmeden fog állani el ne mulassa, hanem az mint legjobban lehet úgy laboráljon benne."

1

8 1614 elejére nyilvánvalóvá vált Bethlen Gábor erdélyi győzelme. A török porta egyik legerősebb hívével biztosította be magának a fennhatóság biztonságát. A fejedelem biztos kézben tartotta a rendet, kétséget sem hagyva afelől, hogy mindent megtesz hatalma megtartásáért. Dóczy András és serege csöndben figyelte a történéseket a visszahódított Huszt, Nagybánya, Kővár, Tasnád váraiból. Báthory Gábor halálával lezárult egy nehéz, pusztításokkal teli korszak, hogy utat nyisson más, kicsit békésebb életnek. A Habsburgok és a Magyar Királyság célja, hogy Erdélyt visszahódítsa, nem sikerült. A néhány vár elfoglalása ugyan félsikerként is felfogható, ami a későbbi egyezkedések tárgyalási alapjául szolgálhattak. De a törekvés, hogy Magyarországot egészében vissza kell állítani, a törököt ki kell szorítani, nem lankadt. A nemzet kitartott és a hosszú vészterhes évek alatt is sikerült megőriznie identitását. Végezetül a fenti sorok bizonyítására álljon itt néhány sor Thurzó György nádor egyik Dóczy Andráshoz írt leveléből a partiumi területekről : „...hanem különben kellene ő Felségének arra gondot viselni, mi bizony szivünk szerint akarnánk, minthogy Magyar országban vagyon az a négy vármegye, és ez előtte is ide való volt, hogy ez után is ide való lenne..."

3

9 35 MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 36 MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 37 MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 38 MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs. 39 MOL E 173. Archívum Familiae Dóczy, 1550-1692. l.cs.