Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - PÁLL ISTVÁN: „De eo utrum..." Krimi? Talán folklór? Netán régészet? (Egy XV111. századi törvényszéki irat talányai)
PÁLL ISTVÁN „De eo utrum..." Krimi? Talán folklór? Netán régészet? (Egy XVI11. századi törvényszéki irat talányai) Egykor - még középiskolás koromban - eléggé el nem ítélhető módon a régészeti pályára vágytam, ezért egyetemre sem Debrecenbe (ami egyébként kézenfekvő lett volna, hiszen oda jártam gimnáziumba), hanem Pestre jelentkeztem (ugyanis egyetemi régészképzés csak ott volt, az is „B" szakként, vagyis másik két szakra kellett felvételizni, s egy éves előképzés és vizsgák után a legjobbakat felvehették a régészet szakra). Miután elsőre felvettek az ELTE történelem-francia szakára, előfelvételis sorkatona koromban sokat olvastam László Gyula akkoriban nagy visszhangot kiváltott „kettős honfoglalás" elméletéről, ez pedig arra inspirált, hogy magyar középkorral foglalkozó régész legyek. Akkor még afféle tudatlanként nem sejtettem, hogy a középkorhoz az út az őskoron és az ókoron vezet keresztül! (Már az egyetem régész előkészítő kurzusára járván, az azóta megboldogult Bóna István régészprofesszor őskori szemináriumát hallgatva döntöttem el, hogy ezt az áldozatot én nem fogom meghozni, s nem követek el magam ellen merényletet. Az ókori kurzust becsületből - meg mivel érdekelt is az egyiptomi kultúra - végigjártam, még le is vizsgáztam belőle, de ezután már csak a soha el nem érhető messzeség szépítette a régészet iránt érzett vágyaimat.) Hogy-hogynem, kisebb-nagyobb egyetemi szakváltási próbálkozások után, már néprajzosként mégis múzeumi ember lett belőlem és kerültem Nyíregyházára Németh Péter megyei múzeumigazgatóságoskodásának hajnalán. És ekkor láttam először régészeti feltárást is, mivel a szabolcsi Mudrány kúria udvarán épp ekkor folyt egy Árpád-kori temető feltárása. Legnagyobb meglepetésemre a legalább két és fél méter mély, hatalmas gödör oldalfalából egy emberi lábszárcsont állt ki, de a régészek (nevezetesen az ásatást vezető Németh Péter) egyáltalán nem igyekeztek azt is kibontani, mivel az a sír már kívül esett a kijelölt kutatógödrön! Majd akkor, ha a kutatás odaér! Nem értettem a dolgot, hiszen az a szép csontdarab olyan titkokat sejtőn meredezett jó fejmagasságban a gödör falából, s már nem is sajnáltam annyira, hogy nem lettem régész... Mégis a régészet iránti kíváncsiságom a későbbiekben nem egy ásatás megtekintésére ösztönzött: Nyírmihálydi, Tiszadob, lbrány, Szegvár stb., ahol a JAM régészei ástak és találtak értékes valamiket, felkeltette a vágyat, hogy én is részese lehessek Istvánovits, Lőrinczy vagy Kurucz ásatag sikereinek. Bár Németh Péterrel életkorunk, pozíciónk és habitusunk különbözősége miatt nem váltunk jó barátokká, így az ő későbbi régészeti kutatásainak nemigen lettem részese, ám munkakapcsolatunk (én legalább is azt hiszem) korrektnek volt mondható. így hát kedves Péter, fogadd szeretettel ezen kis irományomat, amellyel én is be szeretnék lépni a régészeti irodalom Pantheonjába, hogy Veled együtt ott sörözgetve emlékezhessünk a Te 18. századi adatokból megírt' meg az én ehelyütt megjelentetett régészettörténeti szösszeneteinkre! Nos, közel két évtized telt már el azóta, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban kutakodva, a törvényszéki iratok között felfedeztem egy érdekesnek tűnő jegyzőkönyvet 2. A javát akkor kijegyzeteltem, mert úgy gondoltam, egyszer talán jó lesz régészeti adaléknak, hiszen a 18. századból nem sok - viszonylag részletesen leírt - temetkezési megfigyelést ismerünk Nyíregyháza külső területeiről. A mára megsárgult 1 Németh Péter: Régészeti lelet 1713-ból, Közép-Szolnok vármegyéből. In: Történeti és néprajzi tanulmányok. Szerk. Ujváry Zoltán. Ethnica Kiadás, Debrecen, 1994. 17-18. 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Törvényszéki iratok. IV.A.9. 105. doboz. F 7. Die. 14.
