Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - MOHÁCSI ENDRE: A Magyar Királyság területszerzési törekvései Erdélyben Báthory Gábor fejedelemsége alatt

418 MOHÁCSI ENDRE Báthory Gábor 1608-ban lett Erdély fejedelme. Az ekkor 19 éves főúrnak, nagybátyja és gyámja ecsedi Báthory István országbíró által ráhagyományozott birtokaira támaszkodva sikerült meggyőzni az erdélyi rendeket, hogy támogassák a fejedelmi cím megszerzésében. A kolozsvári fejedelemválasztó gyűlésen az új fejedelemmel kötött szerződés „conditioja" szerint a fejedelemséget „...ez felháborodott állapotban ő nagysága mind a két császár között hazánkat békességes állapotban megtartani igyekezzék, miérthogy az hadakozásra akármelyik ellen is elégteleneknek ismérjük magunkat, a törökkel a szegény hazának régi szokása szerint, instarpraedecessorum principum frigyet tartson. A két Oláhországgal is a jó szomszédságot megoltalmazzaÉs valóban, az Erdélyi fejedelemség ügye politikailag rendeződni látszott. Az 1603-ban trónra került, még gyermekkorú 1. Ahmed (1603-1617) uralkodásával megkezdődött az oszmán birodalom lassú gyengülése is. Az 1606-0S zsitvatoroki béke kifejezetten veszteséges volt a törökök számára, a császár [inkább szultán] Erdélynek ugyanis három évig elengedte a portai adó fizetését. A Habsburg birodalom is nehéz időszakon esett át. Mátyás kénytelen volt fegyverrel átvenni Rudolftól a császárságot. Az 1608 augusztusában megkötött kassai egyezmény is előnytelen volt. Ebben az erdélyi fejedelemmel kölcsönösen hadi segítséget ígértek egymásnak, azzal a kitétellel, hogy az erdélyi fejedelem nem köteles a Habsburgokat segíteni az oszmánok ellen. Ez az elhamarkodott döntés meghatározta a Habsburg uralkodó erdélyi politikáját, aki a második kassai és a tokaji egyezségekkel sem tudta a török elleni segítségre rávenni a fejedelmet. Bár a bécsi békével illetve az 1606. október 24-én kelt okirattal a magyar korona joghatóságát Magyarország keleti felében megszüntette, ezzel Erdély politikai életének önnálló fejlődését lehetővé tette, a magyar tanácsosok Erdély zavaros helyzetére való tekintettel már 1607 márciusában azzal a javaslattal fordultak a prágai udvarhoz, hogy Erdély visszacsatolását haladéktalanul végre kell hajtani.

4 Nem szabad elfelejteni azt, hogy Erdélyre még mindig úgy gondoltak, mint a Királyi Magyarországhoz tartozó területekre. Igazából a Habsburg udvar sosem tekintette a fejedelemséget egyenrangú tárgyalófélnek, inkább, mint jobbik rosszként kezelte az erdélyi ügyeket. Nem akarta tudomásul venni Erdély kényes helyzetét a portával, amit az 1611. évi hadjárat balsorsú kimenetele is bizonyított később.

5 De Mátyás és a magyar főméltóságok egyetértettek abban, hogy a török elleni harcra meg kell nyerni az erdélyi területeket, annak ellenére, hogy birtoklása ráfizetést jelent a birodalom számára, mint ahogyan testvérének, Rudolfnak Giorgio Basta 1602-es jelentésében ezt kifejtette: „jól megfontoltam, mily csekély azon haszon, mely ez országból húzható, s mely minden arányon kívül van, a költséggel, fáradalmakkal, s veszélyekkel, melyeknek itt kitéve vagyunk és leszünk".

6 Persze megoldás is van a hiányosságokra: „Ő Felsége ajánlhatná az erdélyieknek, hogy építsenek egy erősséget Szamos-Ujvártt (melyet Várad oldalról, Szatmár, Kővár, Nagybánya és Huszt oldalról fedezne) oly nagyot, hogy 500 főnyi német őrséget bevéhessen, mely adó fejében az erdélyiek által fenntartandó, a többi várakat nekik hagyván".

7 1609-ben Báthory még egy erős összetartó Erdélyt birtokolt, maga mögött tudhatta a Török Szultán segítségét. Persze sokan a békesség mellett tették le a voksot. A nádor, Gróf Thurzó György írta 1609 októberében Mágócsi Ferenc Felső-magyarországi főkapitánynak, hogy „az Erdély állapotja hogy most csendes békességben vagyon helyheztetve, az Uram igen dicséretes dolog, s örömest is halljuk mindnyájan. Az Daróczi uram alámenetele, avvagy az Erdélyi fejedelemhez való követsége az Kegyelmed tractatusának semmit sem derogál, mert őtet nem egyébért bocsátá be O Felsége oda bé, hanem csak, hogy köszöntse az erdélyi fejedelmet, ...osztán az fejedelemségnek titulusát, kit most király urunk adott, vitte meg ő felségének, kiről immár ez után felségesnek neveztetik, úgymint: lllustrissimis princeps!"

8 3 Kemény József-Nagyajtai Kovács István: Erdélyország történeti tára. I—II- Kolozsvár, 1837-1845. 142. 4 Lukinich: Erdély területi változásai 215. 5 Oborni: Báthory Gábor 112. 6 Teleki Domokos: Básta György emlékirata Rudolf császárhoz Erdélyt illetőleg, 1602. Századok 2. (1868) 556. 7 Teleki: Básta emlékirata 557. 8 Kemény-Kovács: Erdélyország 161.