Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - ULRICH ATTILA: Okkupált főnemesi uradalmak a Szepesi Kamara keleti peremvidékén (1670-1673)

397 ULRICH ATTILA Okkupált főnemesi uradalmak a Szepesi Kamara keleti peremvidékén (1670-1673) A Wesselényi összeesküvés lelepleződése után a császári kormányzat elérkezettnek látta az időt az abszolutizmus kiterjesztésére a Magyar Királyság területén. Ugyanakkor ezt a helyzetet felhasználták arra, hogy gazdasági téren egyrészt csökkentsék az államháztartás deficitjét, másrészt viszont elérkezett az idő a református „ellenzéki" nemességgel való leszámolásra is.' Ennek a megvalósítását egy Rottal János vezette bizottságra bízták, majd később a pozsonyi Judicium Delegatum előtt lezajlott perek után, császári parancsra elrendelték a birtokelkobzásokat. A perbefogottak és bűnösnek talált személyek száma igen magas volt, az elkobzások azonban nem érintettek mindenkit. Sokan ugyanis kitértek az esetleges uralkodói harag elől, ki vallásváltással, ki pénzen váltotta meg „bűnösségét". Ennek ellenére a kamara gyorsan elkezdte a birtokok lefoglalását, és 1670-1672 között jelentős tevékenységet végzett. A bujdosók 1672-ben történt támadása

2 megszakította az elkobzásokat egy rövid időre. A kurucok Kassa melletti veresége után azonban a felkelők visszavonultak védelmet nyújtó erdélyi-partiumi szállásaikra. Ehhez a támadáshoz sok olyan birtokos csatlakozott, akik korábban tevékenyen nem vettek részt az összeesküvésben, így 1673-ban újabb jelentősebb elkobzási hullám kezdődött, ami az adatok alapján inkább a kisbirtokosságot, és a nemesség bár hangadó, de nem a vármegyei elitbe tartozó személyeit érintette. Amennyiben a vizsgálat „bebizonyította" a bűnösséget, abban az esetben sem rang, sem társadalmi állapot nem befolyásolta az okkupációt.

5 Lényegében igen szerény részvétel is elég volt ahhoz, hogy valaki birtokait elveszítse, ami egyben jelzi a császári-királyi megtorló szándékot is.

4 Nem jelentettek kivételt így a magyar főnemesség tagjai sem. Számuk az elkobzásra ítéltek között nem magas, de legtöbbjük ténylegesen is az ellenállás jelentősebb alakja volt. Az 1670-ben induló kamarai perek a vallomások alapján alaposan feltárták a szervezkedés szálait, a kamarai ügyészek által készített listák alapján behatárolható az elkobzásra ítéltek „bűnössége". Az általunk összeállított 412 nevet tartalmazó névsor

5 természetesen csak a birtokkal rendelkezőket, és ami fontos, a még élő személyeket tüntette fel. Az alábbiakban azok közül a főnemesek közül válogattunk, akiknek birtokai a Szepesi Kamara keleti peremvidékén, Zemplén, Ung, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Bereg vármegyékben feküdtek. Bocskai István zempléni főispán egy nagy múltú, neves ősökkel büszkélkedő család egyik utolsó férfitagja volt. 1. Rákóczi Ferenc főembereként jelentős szerepet vállalt a Wesselényi szervezkedésben, annak egyik központi - bár igen visszafogott - alakja volt. Jellemző, hogy - több más házaspárhoz hasonlóan - felesége, Török Katalin is részt vállalt a nemzeti mozgalomban, így az ő hozományát, a zétényi uradalmat is elkoboz® leien tanulmány a Bolyai )ános Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. 1 A Wesselényi összeesküvés kezdetére lásd: Pauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése 1664-1671.1-11. kötet. Budapest 1876. Az egyik legjobb gazdaságtörténeti összefoglalás Wellmann Imre nevéhez fűződik. Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején. In: Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. (Discussiones Neogradienses 4.) Salgótarján 1987. 40-78. 2 Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben. Századok 3. (1869) 166-178. 3 Az egyetlen kivétel 1. Rákóczi Ferenc volt, akit mint tudjuk anyja, Báthori Zsófia mentett meg nagy anyagi áldozat árán a megtorlástól. A büntetést legegyszerűbben a király hűségére esküvéssel, illetve katolizációval lehetett megúszni. 4 Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere. Századok 109. (1975) 538-541. Ezeken az oldalakon részben képet kaphatunk az összeesküvésben szerepet kapó néhány személy társadalmi és vagyoni helyzetéről. 5 Ulrich Attila: Bűnök és bűnösök. (A Wesselényi mozgalom résztvevői és perbefogásuk okai 1669-71 között.) In: 11. Rákóczi Ferenc az államférfi. A sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 53. Szerk.: Tamás Edit. 346-374.