Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt

377 TRINGLI ISTVÁN Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt Sátoraljaújhely, vagy ahogy a középkori források leggyakrabban nevezték, Újhely, 1748-tól 1950-ig Zemplén megye székhelye volt. Az évszázadokon át mezővárosnak számító település a Hegyalja északi részén fekszik. A várost 1261-ben alapította IV. Béla elsőszülött fia, István herceg, a későbbi ifjabb király, majd az V. István néven számon tartott uralkodó.

1 Az alapításról fennmaradt dokumentum az egyik legkorábbi magyar városi kiváltságlevél.

2 A helység 1261 előtti történetéről semmiféle írott forrás nem áll rendelkezésünkre. Anonymus, aki a 13. század elején írta meg a honfoglalás történetét, kétszer is megemlítette Sátorhalmát (Saturholmu), ez alatt azonban a Sátor-hegyet, vagy az egész Sátor-hegycsoportot értette, ellenben a településről nem beszélt.' Mindeddig nem került elő olyan értékelhető régészeti lelet, ami a város - vagy annak egy része - kora Árpádkori lakottságát bizonyítaná. Az újhelyi alapítólevél még egy épülőfélben levő városról szól, ahol talán épp csak a telkeket mérték ki.

4 Ennek ellenére nehezen képzelhető el, hogy ezen a jó közlekedési adottságokkal rendelkező helyen, a falvakkal sűrűn betelepült Bodrogköz közelében, ráadásul a kora-középkor földművelési és a hozzá szorosan kapcsoló települési viszonyai között korábban ne lett volna valamilyen település.

5 A város egyházi intézményeinek története megérdemli a külön vizsgálatot. Plébániája az egri püspök joghatósága alól kivett plébánia volt, Újhely területén, illetve közvetlen közelében levő két kolostor, az ágostonos és a pálos rendház szerepe a város életében, továbbá egymástól eltérő sajátosságaik olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek önmagukban is figyelmet érdemelnek, a kérdésekre adott válaszok azonban túlmutathatnak Sátoraljaújhely történetén.

6 A Szent Imre plébánia A város plébánosával először az újhelyi alapítólevélben találkozunk. A kiváltságlevél két, egymástól jól elkülöníthető részre oszlik: a vendégek vámmentességéről intézkedő pontig a korai városprivilégiumok szokásos rendelkezéseit tartalmazza, azután azonban sajátosan újhelyi problémák következnek. Az első részben a sátorelői - azaz a sátoraljai - hospeseknek adott szabadságok túlnyomórészt az ispán joghatósága alól mentesítették a várost, a másodikban azonban a vár és a várnagy, valamint a város viszonyával foglalkoztak. A plébánosról mindkét részben szó esett. István herceg megengedte a városban élő vendégeknek, hogy azt válasszanak papnak, akit akarnak és akit közös akarattal arra méltónak tartanak. Ha veszély esetén a Sátor* A tanulmány az OTKA által támogatott „Magyarország városainak történeti atlasza" című (186544. sz) program keretében készült. 1 Árpádkori új okmánytár 1—XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: Wenzel) Vili. 5. (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. 1—

II. Ed.: Szentpétery Imre-Borsa Iván. Budapest 1923-1987. /a továbbiakban: RA/ 1780. sz.) 2 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 238.; Elenchus fontium históriáé urbanae 111/2. Ed. András Kubinyi. Bp. 1997. 52. 3 P. magistri, qui Anonymus dicitur, Gesta Hungarorum, 15.c. Ed. Aemilius Jakubovich, Desiderius Pais. In: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937. 1. 55. 4 „Si qui vero super locis sibi traditis edificare nollent, infra annum dedimus auctoritatem eidem casteilano nostro, quod illa loca ab illis auferat, et illis, qui edificare voluerint super illa, possit et debeat assignare." - Wenzel VII. 6. 5 Valter Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetéhez. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963) 131-139.; Szűcs Jenő feltételezése szerint az uradalom Ronyváig terjedő része 1200 körül még „szűz terület" volt, amit csak a 13. és a 14. században telepítettek be. Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 35. (1993) (a továbbiakban: Szűcs: Sárospatak) 35. 6 ifi. Oláh István: Újhely legrégibb egyházai. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 25. (1927) 5-8., 39-41., 78-79.