Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - TRINGLI ISTVÁN: Sátoraljaújhely egyházai a reformáció előtt
378 TRINGLI ISTVÁN hegyen levő királyi várba menekülnének - folytatta a kiváltságlevél -, a hivatalban lévő várnagy joghatósága alá kerülnek, aki királyi felhatalmazásból plébánosukkal együtt ítélkezik felettük. Ha a bíráskodás során a várnagy nem megfelelően járna el, akkor a plébános a király személyében tiltsa el ettől a várnagyot, a történtekről pedig a domonkosok és a ferencesek - akik a közeli Sárospatakon éltek - tegyenek tanúbizonyságot. 7 A sátoraljaújhelyi kiváltságok nem sokkal élték túl az Árpádokat. A városprivilégiumot egy másik, a város számára engedélyezett kiváltsággal együtt először Kun László erősítette meg 1284-ben, majd 111. András 1291-ben. 8 Több megerősítés nem maradt fenn, bizonyára nem is készült ilyen oklevél, márpedig a későbbi megerősítés ugyanolyan kelléke a városi szabadságoknak, mint a kiváltságok adományozása. A város mindig a pataki ispánság majd a pataki uradalom része volt, amit az Árpádok a saját kezükön tartottak. 1. Károly király azonban rövid időre kétszer is eladományozta az uradalmat, igaz, gyorsan vissza is szerezte. 9 Az Anjouk későbbi uralma alatt királyi vagy királynéi kézben volt az uradalom és a hozzá tartozó két város, Patak és Újhely, mindaddig, amíg Zsigmond király 1392-ben a Perényieknek nem adta. Attól kezdve - az 1777 és 1807 közti kamarai igazgatástól eltekintve - egészen 1848-ig nemesek, túlnyomórészt bárói, főnemesi családok birtokában voltak a pataki jószágok. 1. Károly király sem uralma elején, sem az 1323-as nagy oklevél-megerősítéskor nem erősítette meg Újhely privilégiumait, így 111. András király megerősítő oklevele a középkori jogfelfogás szerint hatályát veszítette, igaz, Kun László megerősítését elvileg elismerhették volna. 1 0 Az uradalom és a város eladományozása után a privilégium értelmezhetetlenné vált, hiszen az abból indult ki, hogy a település királyi (hercegi) birtokban van. A herceg a város ügyeinek intézését részben magukra az ott élőkre bízta, részben pedig kiiktatta a város és az uralkodó földesúr közti tisztségviselőket, az ispánt és a várnagyot, így a várost közvetlenül királyi (hercegi) alárendeltségbe helyezte. Az Árpádok kihalása után az újhelyiek nem hivatkoztak e kiváltságokra, a kiváltságlevél pedig valamelyik földesuruk levéltárába vándorolt és a Rákócziiratokkal együtt 1711 után a kamarai levéltárba került." Ha a város az egész középkor folyamán királyi kézen maradt volna is, önmagában az 1261-es városprivilégium akkor sem lett volna elég ahhoz, hogy Újhelyből szabad királyi város váljon, legfeljebb azoknak a sajátos helyzetű királyi városoknak a sorát gyarapította volna, melyeket újabban királyi szabad városoknak neveznek. 1 2 7 „Preterea duximus statuendum, quod iidem hospites eligent, quemcunque voluerint, sacerdotem et quem ex communi consensu receptaverint discretum, ille debeat esse sacerdos ipsorum ... Volumus etiam, quod cum necessitate ingruente, quod Deus avertat, hospites nostri de Satureleu ad Castrum nostrum de Saturhyg convenerint, iudicio castellani nostri pro tempore constituti debeant subiacere, qui eos iudicare debeat auctoritate nostra pariter cum plebano ita, quod si modum excesserit in iudicio, idem plebanus vice persone nostre de immoderato iudicio dictum castellanum debeat prohibere, et hoc facere debeat testimonio fratrum predicatorum et minorum." - Wenzel Vili. S. 8 1284: Wenzel IX. 391. (RA 3337. sz.); 1291: Wenzel X. 25. (RA 3696. sz.) 9 Valamikor az 1310-as évek harcai során kapta meg a Baksa-rokonság Patakot és tartozékait, 1318-ban egymás közt pereskedtek emiatt. 1319-ben i. Károly visszavette az egész uradalmat, a Baksákat pedig a hűtlen Petenye fia Péter borostyáni uradalmával kárpótolta. Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 57 252. (Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae 1-11. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák Bratislavae 1980-1987. /a továbbiakban: RDES/11. 362. - Anjou-kori Oklevéltár 1-XV., XVII., XIX-XXI., XX1I1-XXV11I., XXXI. Főszerk. Kristó Gyula, Almási Tibor, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Szeged-Bp. 1990-2010. /a továbbiakban: Anjou/ V. 224. sz.); Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera: Georgius Fejér. 1—XI. Budae, 1829-1844. (a továbbiakban: Fejér) VIII/ 2. 292. (Az ügy említése 1339-ből: Anjoukori Okmánytár, I—VII. Szerk. Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. /a továbbiakban: AO/ ill. 588 és Anjou XXIII. 566., 642. sz.; 1342-ből: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára 1—XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Emő, Lukcsics Pál. Bp. 1871-1931. /a továbbiakban: Zichy/ II. 2.) A cseréről szóló privilegiális oklevél 1321. február 10-én kelt, ami szokás szerint már múlt időben beszél a történetekről. Mivel 1318-ban még a Baksák osztozkodtak újhelyi birtokukon, 1319-től kezdve azonban már a Balassa nemzetségből való Danes ispán volt a pataki ispán, ezért valószínű, hogy az ispánváitás egyben a birtokosváltást is jelentett. A Baksák feltehetőleg Patak örökös ispánjai voltak. Zsoldos Attila: Örökös ispánságok az Árpád-korban. Aktualitások a magyar középkorkutatásban. Szerkesztették Font Márta-Fedeles Tamás-Kiss Gergely. Pécs 2010. 73-92. 1327 körül Babonics János egykori szlavón és dalmát-horvát bán, majd a királynéi tárnokmester kapta meg cserébe az uradalmat, aki 1334-ben az újhelyi várban végrendelkezett. (AO Ili. 92.) Halála után a birtokok visszaszálltak a királyra. Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből 82.) Bp. 1977.177.; Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). (Értekezések a történeti tudományok köréből 82.) Bp. 1977. (a továbbiakban: Engel: Királyi hatalom) 165.; Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája. Középkori magyar genealógia. CD-ROM 2001. 10 Werbőczy István Hármaskönyve. Az eredetinek 1517-iki első kiadása után fordították, bevezetéssel és utalásokkal ellátták Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen, magyarázó jegyzetekkel kiséri Márkus Dezső. Bp. 1897. II. 14. 11 DL 519. (NRA 752-23) 12 A történeti irodalomban Kubinyi András által bevezetett királyi szabad város fogalom csak a szabad királyi város fogalmának végleges lezárulta, azaz a 15. sz. második felétől értelmezhető, akkor azonban Patak és Újhely már magánföidesúri városok, jogilag mezővárosok voltak. Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"? Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 1. (2006) 51-61.
