Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - HORVÁTH RICHÁRD: Szatmár és a Szapolyaiak

345 HORVÁTH RICHÁRD Szatmár és a Szapolyaiak Szatmár vármegye névadó települése és vára régtől fogva a helyi és az országos kutatások homlokterében áll, ám ennek dacára az erősség körül a mai napig alighanem több a kérdés, mint a véglegesnek tekinthető megoldás. A gondok jól láthatóan már az Árpád-kor elején elkezdődnek. Korai váraink máig meghatározó monográfusa, Bóna István szerint ugyanis Szatmár vára a „nem kutatott vagy egyelőre nem kutatható várak" csoportjába tartozik.' Ezzel a megállapítással újabban épp jelen kötet ünnepeltje, Németh Péter fordult szembe, akinek máig nem cáfolt véleménye szerint Szatmár egykori ispánsági várát nem Szatmárnémeti (ma: Satu Mare, Románia) területén, hanem attól északnyugatra, Szamosbecs környékén érdemes keresnie a kutatásnak.

2 Ezek szerint tehát a vár forrásokból ismert nevének ellenére Szatmár város területén nem lehetünk egészen biztosak egy korai vár létében. A távoli századok homályába vesző korai várnál lényegesen kevésbé vitatott a városban a korai újkor folyamán, pontosabban az 1560-as években felépült erősség kérdése. Tervezőjét, építésének bizonyos fázisait, s még - igaz csekély, de legalább máig megfogható - régészeti nyomait ismerjük.

3 A két korszak között azonban hatalmas képzeletbeli rés, legkevesebb negyedfél évszázad tátong. Voltaképpen hiányzik a középkori szatmári vár, holott soha nem volt a kutatás számára kérdés a 16. századi erősség korábbi előzményének léte. Nos, az alábbiakban ennek írott nyomait igyekszem áttekinteni, ám ennek kapcsán lehetőség kínálkozik arra, hogy az erősség és főleg a mezőváros késő középkori birtokváltozásán keresztül kissé távolabb tekinthessünk, s az előkerült új adatok segítségével árnyaltabb képet rajzolhassunk Szapolyai Imre Mátyás-kor eleji politikai szerepének alakulásáról, a néhány évtizeddel később már páratlan méretű Szapolyai vagyon kialakulásának kezdeteiről. Mindenek előtt azonban az előzményekről. Történetünk főszereplője Szapolyai Imre, a Magyar Királyság majdani nádora. Fiatal éveiről, korai birtokairól, s ami a legfontosabb, családjáról későbbi országos politikai szerepükhöz képest meglepően keveset tudunk. Imre és testvére, István apját pedig, ún. „vajdafi" Lászlót voltaképpen nem is ismerjük. Őseik, birtokaik eredetét máig homály fedi.

4 Imre születésének időpontjáról sincs adatunk, csupán annyi bizonyos, hogy 1458/59-ben már felnőtt volt. „Vajdafi" László és fiai Pozsega megyei kisnemesi rokonságból származtak, de az apa nevében többször előforduló „vajda" megnevezés pontos idő- és funkcióbéli eredete mindeddig nem ismert, csupán gyanakodhatunk egy esetleges rövidebb erdélyi alvajdaságra. * A dolgozat elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00263/09/2. sz.), a forrásfeltárást pedig az OTKA (T 48460. és K 63445. sz.) támogatta. 1 Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998/60. 2 Németh Péter: Szatmár vára. In: Thesaurus solemnis. Barátok, munkatársak, tanítványok köszöntik a 90 éves Balogh Istvánt. Szerk.: Kujbusné Mecsei Éva. Debrecen-Nyíregyháza, 2002. 43-48., valamint Uő.: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. (A Nyíregyházi jósa András Múzeum Kiadványai 60.) Nyíregyháza, 2008. 25-26. 3 A témáról legutóbb, a korábbi irodalmak áttekintésével: Domokos György: Ottavio Baldigara. Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Millenniumi Könyvtára 2.) Budapest, 2000. 81-84., valamint Szőcs Péter: Szatmár kora újkori erődje. Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 3. (2006/1.) Szerk.: Feld István, Szatlóczki Gábor, Domokos György. Budapest, 2006. 87-96., továbbá Domokos György: Újabb adatok a szatmári erődítmény építéstörténetéhez az 1660-1670-es években. Castrum. A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 4. (2006/2.) Szerk.: Feld István. Budapest, 2006. 47-70. 4 Vö. Neumann Tibor: Péter püspök és rokonsága. (Az első Szapolyaiak) In: Acta Universitatis Szegediensis. Acta Hictorica. Tomus CXXV1I. Szerk.: Makk Ferenc, Piti Ferenc. Szeged, 2007. 59-70. Sajnos az ebből megismerhető családtagok és a 15. századi politikai szereplők közt egyenes kapcsolatot nem áll módunkban kimutatni. Vö. továbbá: Kubinyi András: A Szapolyaiak és familiárisaik (szervitoraik). In: Tanulmányok Szapolyai Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk.: Bessenyei józsef, Horváth Zita, Tóth Péter, Gyulai Éva, Somorjai Lehel. (Studia Miskolciensia 5.) Miskolc, 2004. 169-175., Stanislaw Sroka: A Szapolyai család genealógiája. Turul 79. (2005) 96-103. - Imre eddigi egyetlen, erősen vázlatos életrajza: Horváth Richárd: Szapolyai Imre. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállítási katalógus. Szerk.: Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin, Végh András. Budapest, 2008. 269-270.