Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - HORVÁTH RICHÁRD: Szatmár és a Szapolyaiak
346 HORVÁTH RICHÁRD Imréről a Mátyás trónra kerültét megelőző esztendőkből érdemi információink nincsenek, pusztán közvetett utalással bírunk arról, hogy Hunyadi János mellett, annak familiárisainak körében látott el különféle szolgálatokat. Néhány esztendővel későbbről maradt híradás arról, hogy a Mátyás fogsága és testvére, Hunyadi László kivégzése (1457) után kirobbant polgárháborúban Asszonypataka (másképp: Nagybánya) kastélyát (castellum) védelmezte, méghozzá sikerrel. 5 Minthogy Asszonypataka - többek közt épp Szatmárral és Németivel egyetemben - az egykori Brankovics György-féle jószágok többségével 1444. nyarán került Hunyadi János kezébe, ennélfogva Imréről komolyabb tévedés kockázata nélkül feltételezhetjük, hogy a kormányzó-főkapitány familiárisaként működött a városbeli erősség élén. 6 Ám nem csupán hűségének és feltételezhető katonai képességeinek köszönhette asszonypataki megbízását. Nagybánya egyben fontos királyi kamaraispánsági központ is volt, s talán még Hunyadi János meghagyására, ám igazolhatóan csak Mátyás trónra lépte után, Imre ennek élén is állt. 7 Jártasságát a számok és a betűk terén, a neve után álló litteratus jelző engedi sejteni, illetőleg az 1465. évi, később még tárgyalandó szepesi adománylevél azon elejtett félmondata, miszerint Imre Mátyás apja, Hunyadi János mellett többek közt írnoki-titkári feladatokat is ellátott. 8 Hunyadi Mátyás 1458-as februári budai bevonulása és trónra kerülte után apja bizonyítottan hű familiárisának pályafutása meglepően, már-már értelmezhetetlenül gyorsan kezdett felfelé ívelni. Befolyásának növekedése láthatóan pénzügyi téren indult meg. 1458-tól 1459 tavaszáig korábbi nagybányai hivatalát kiegészítve Erdély sókamaráinak - a már jóval korábban különválasztott máramarosi sókamaraispánságot kivéve 9 - élén látjuk viszont, ami értelemszerűen az első, országos hatókörű tisztséget jelentette számára. 1 0 Erősen töredékes adataink nem engedik meg, hogy a só- és pénzügyigazgatásban játszott szerepét árnyaltabban ismertessük, ám 1459 májusában ismét új funkcióban, királyi kincstartóként lép elénk (korábbi nagybányai szerepvál1 lalását megtartva) 1 1, ami már a bárói lét egyfajta „előszobájának" tekinthető, különösen, ha tekintetbe vesszük közvetlen elődeit: Ország Mihályt, Várdai Miklóst és Turóci Benedeket. 1 2 Újabban pedig C. Tóth Norbert kutatásai nyomán ugyan közvetett adatok alapján, de jó eséllyel tételezhetjük föl, hogy kincstartósága még 1458-ra nyúlik vissza, ami akár azt is elképzelhetővé teszi, hogy Mátyás trónra kerültét követően Imre rendkívüli gyorsasággal az országos pénz- és az ettől sohasem függetleníthető sóigazgatás élére került." Új feladatköre, a kincstartóság, szinte automatikusan hozta magával következő királyi megbízását. Ennek egyik legfőbb oka volt, hogy a királyság észak, északkeleti területein épp ezekben az években, nagyjából 1460-1468 között komoly harcok folytak az egykor huszitáknak nevezett csapatok ellen.' 4 Mátyás uralko5 Vö. a Függelék 2. számú dokumentumával. Engel Pál archontológiájában ugyenezen, a Balassa család levéltárából származó oklevélre alapozva tette Imre nagybányai várnagyságát I457-re. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I—II. (História Könyvtár, Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. 1. 371. - Ugyanerre az esztendőre utal Szapolyai nagybányai tevékenységét illetően, noha erősen sérült, de az események egymás utáni elbeszélésével jól datálható forrást közreadva: Schönherr Gyula: A filpesi Szécsiek hagyatéki pöre (1461-64). Történelmi Tár 21. (1898) 577., ill. passim. 6 Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. In: Mályusz Elemér emlékkönyv. Szerk.: H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Budapest, 1984. 90. 7 1458. jún. 16-án ekként említik: „egregii Emerici litterati de Zapolya comitis camere Rywulidominarum" A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára 1—XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) X. 14-15. - A kamaraispánság és az erősség vezetése a jelek szerint a későbbiekben is összekapcsolódott, egyébiránt általános középkori szokás szerint. A vár- és kastélytörténeti kutatások jelen állása szerint 1483-1489 között osztopáni Zöld István kamaraispán egyidejűleg várnagy is volt. Magyar Országos Levéltár, Bp., Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 270 588. (1483), Koppány Tibor: A középkori Magyarország kastélyai. (Művészettörténeti füzetek 26.) Budapest, 1999.112. (1489.) 8 Carolus Wagner: Analecta Scepusii sacri et profani. Pars I. Complectens bullas pontificium, caesarum, regumque diplomata, illustrium virorum epistolas, aliaque monumenta literaria ad notitiam Scepusii facientia. Viennae, 1774. 145. Imre az oklevélben mint „inter secretaria oíficia constitutus" szerepel. 9 Draskóczy István: A sóigazgatás 1397. esztendei reformjáról. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk.: Erdei Gyöngyi, Nagy Balázs. (Monumenta Historica Budapestinensia XIV.) Budapest, 2004. 289-291. - 1458. évi nagybányai kamaraispánságára lásd: Zichy X. 14-15. 10 Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen 1—VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt-Köln-WienBucurejti 1892-1991. VI. 27-28. (ebben még csak dési és széki sókamaraispán, társsal), 34-37., 40-41. 11 DF 213 805. „Nos, Emericus de Zapolya regie maiestatis thesaurarius, necnon comes camararum Rivulidominarum etc.,..." Regesztája: Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1526. I. kötet (1319-től 1501-ig). Összeállította: Iványi Béla. Budapest, 1910. (a továbbiakban: Bártfa) 1109. sz. 12 Engel: Archontológia 1. 53. 13 C. Tóth Norbert: Egy szabolcsi összeírás margójára. Adatok az 1458-1459-es évek politikatörténetéhez. Szabolcs-szatmár-beregi Szemle 45. (2010) Melléklet. 6. 14 Az eseményekre és a hadszervezeti kérdésekre lásd: Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917., Alzbeta Gácsová: Boje Mateja 1. proti Jánovi Jiskrovi z Brandysa a bratíkom v rokoch 1458-1467. Historicky Casopis 25. (1977) 187-214., Nógrády Árpád:
