Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám

Az ÁRPÁD-KORI HARMINCADVÁM 269 gondolhatott Budára, mert a budai harmincad viszont 14. századi forrásokban felbukkan. A pesti hospesek vámmentessége a sóvám tekintetében sem volt érvényben, de a sóvámot sem lehet egyértelműen Budához kötni. A sóvámot a káptalan 11. Géza 1148. évi adományából bírta, melyben az uralkodó Gézavásár, a pesti és kerepesi révek vámja mellett azon hajók vámját is nekik juttatta, amelyek borral és sóval felmennek, vagy más árukkal leúsznak.

2

0 A káptalan a hajó- és a sóvámot vélhetően a két révnél, azaz Pestnél és Kerepesnél szedte be. Ezt támasztja alá a pesti hajósok és az óbudai káptalan közötti 1268. évi egyezség, mely során arra kötelezték a pesti hajósokat, hogy amíg a sóvámot a budai egyház officiálisainak teljesen meg nem fizetik, nem engednek sót helyezni hajóikba, nem egyeznek meg a sószállítókkal, és nem adnak hajót a só át- vagy elszállításához.

2

1 A pesti révnél szedett sóvámra utal az 1292. május 6-án kiadott oklevél is, melyben az óbudai káptalan azért tiltakozott, mert a Kisasszony nap (szept. 8.) előtt tartott sokadalom idején Buda városa megakadályozta, hogy a pesti révben a sóvámot beszedjék.

2

21285-ben már nem csak a pesti, hanem a jenei hajósokkal szemben is sikerrel lépett fel a káptalan, hiszen ez évben őket is a sóvám megfizetésére kötelezték.

2

3 Mindez jól mutatja, hogy az óbudai káptalan arra törekedett, hogy az őket megillető sóvámot a Pest és Buda között működő valamennyi révben biztosítsák maguknak. Az említett 1148. évi oklevélben szereplő „kerepesi rév" (portus [...] Kerepes) azonosítását illetően a szakirodalomban három nézet alakult ki: a jenői

2

4, a pesti

2

5 és az óbudai révvel

2

6 egyaránt kapcsolatba hozták. Ezek közül a pesti révre gondolhatunk a legkevésbé, mivel annak révvámját az 1148. évi oklevél külön említette. A jenei rév, amit a Jenő falu tartozékának tekintettek, az esztergomi káptalan, majd a margitszigeti apácák kezében volt

2

7, és ott csak a viteldíjvám

2

8 illette meg az óbudai káptalant.

2

9 Mindezek után csak az óbudai révvel történő azonosítást fogadhatjuk el, melynek használata a 13. század második felében a pesti és a jenei révvel szemben háttérbe szorult. Ami mármost az 1244. évi harmincad említést illeti, ahogy Pach maga is rámutatott, az oklevél csak általánosságban fogalmaz, így adott esetben az ország bármely településén fennálló harmincadszedő hely vámolása alól biztosított mentességet a fiospeseknek. A budai harmincadra az első közvetett említés 1. Károly 1336. január 6-án kelt oklevele lehetne, melyben az uralkodó megállapította azt az útvonalat, melyen a magyar, cseh és más, szomszédos országok kereskedői közlekedjenek: az út Újvárnál (Fehéregyháza) lépett magyar területre, majd Sasváron vagy Szenicen, Jabláncon, Bikszárdon vagy Bényen, Nagyszombaton, Farkashidán, Semptén, Nyárhídon, Udvardon, Esztergomon, Csabán és Szentjakabfalván keresztül vezetett Budára. Újvárnál nyolcvanadot kellett fizetniük a kereskedőknek, akiknek kocsiját nem lehetett kipakoltatni, csak azon városokban, ahol harmincad beszedését rendelte el (in locis tributorum supradictis nulla fieri debeat religatio curruum, praeterquam in civitatibus, in quibus tricesimam constituerimus exigendam) a király.

3

0 Nem sorolta azonban fel az oklevél a harmincadszedőhelyeket, de azt feltételezhetjük a többes szám használata miatt, hogy az útvonalon több - legalább két - ilyen településsel is számolni kell. A diploma 20 EFHU 11. (RA 77. sz.); Átírta a budai káptalan 1253. jún. l-jén, Fejér IV/2. 204-205.; 111. András 1291. jún. 3-án, RA II/4.42. (RA 3720. sz.); János kalocsai érsek 1295. jan. 12-én, Fejér Vl/1. 378-379. 21 BTOE 1. 100. 22 BTOE 1.280. 23 EFHU 79-81. 24 Salamon Ferencz: Budapest története. 11-111. Budapest 1885.111. 20.; Gárdonyi Albert: Buda és Pest a tatárjárás előtt. Budapest 1941. 21-22. 25 Gárdonyi Albert : Az óbudai káptalan kritikus oklevelei. Turul 57 (1943) 16-17.; Horváth Lajos: Kerepestarcsa története. Kerepestarcsa 1988. 30.; Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig. Budapest 1997.123. 26 Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. In: Tanulmányok Budapest múltjából. XVI. Budapest 1964. 88. 27 Vö. 1274: BTOE 1.142. (RA 2444. sz.) 28 A viteldíjvámot a hajósok viteldíjukból fizették meg, mely annak harmadrészét jelentette, vö. BTOE 1.100. 29 Vö. 1285: EFHU 79-81. 30 Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Acta extra Andegavensia. Szerk.: Wenzel Gusztáv. I. Budapest 1874. (a továbbiakban: Dipl. Emi.) 343345. (Anjou-kori oklevéltár. 1-XV., XVII., X1X-XXI., XX1II-XXV1II., XXXI. Főszerk. Kristó Gyula, Almási Tibor, szerk.: Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kristó Gyula, Piti Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó. Budapest-Szeged, 1990-2010. /a továbbiakban: Anjou/ XX. 6. sz.)