Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám

270 WEISZ BOGLÁRKA a fizetendő vám mértékét is megállapította, Nagyszombat esetében azonban ez elmaradt," ami azt feltételezi, hogy a település harmincadszedő hely volt 1336-ban. Mivel pedig az oklevélben felsorolt vámhelyek a csehországi brnoi és a nagyszombati polgárok elmondása szerint IV. Béla király ideje óta törvényesek és jogosak voltak (

omnia loca tributorum [...] a tempore Bele regis instituta legittima et omnino fore iusta), feltételezhető lenne, hogy Nagyszombatban már az Árpád-korban harmincadszedéssel számolhatunk. Nem lehetünk azonban bizonyosak abban, hogy a vámszedő helyek felsorolása a harmincadállomásokat is magában foglalja-e - hiszen a vámmentesség sem jelentett a harmincad alól mentességet, arra minden esetben külön utaltak az oklevélben -, így a nagyszombati harmincad Árpád-kori fennállása is kétségbe vonható. Talán nem elképzelhetetlen, hogy a nagyszombati harmincad felállítására valójában csak az Anjou-korban, közelebbről az 1330-as években került sor. Amikor 1318-ban 1. Károly a Galgóc királyi birtokon régtől fogva szedett királyi vámot - olyan módon, ahogy a régi királyok idején szedték, a királynéi harmincad kivételével (prefer tricesimam reginalem) - Vörös Ábrahámnak adományozta, egy olyan harmincadhelyről tett említést, amelyet a későbbi forrásokban hiába keresünk, Árpád-kori fennállása azonban jogosan feltételezhető. Nem lehetetlen tehát, hogy a galgóci harmincadot Nagyszombatba helyezték át. Az, hogy egy harmincadállomást másik helyre helyeznek át, nem ismeretlen a harmincad történetében, hiszen az 1360-as években a sárvári harmincadot Sopronba, a győrit Pozsonyba tették át.'

2 Ha el is fogadhatjuk, hogy Nagyszombat 1336-ban - ahogy a későbbi források is alátámasztják - harmincadszedő hely volt,

3

3 kérdés azonban, melyik lehetett a másik, melyre az oklevél utal. A felsorolt többi település közül a későbbi források egyedül a budai harmincadot ismerik, így könnyen adódhatna az a feltételezés, hogy a diploma a budai harmincad létét bizonyítja. Ebben az esetben azonban felmerül rögtön egy alapvető probléma, mégpedig az: ha egy kereskedő az országban utazott, és több harmincadszedő helyen átment, vajon mindegyik helyen fizetett-e harmincadot? Azt, hogy a határvám lerovását követően a kereskedő útja során - ha mentességgel nem rendelkezett - minden vámszedő helyen vámmal tartozott, könnyen elfogadhatjuk, hiszen az egyes vámszedő helyeknek más-más tulajdonosai voltak, így azok arra törekedtek, hogy bevételükhöz hozzájussanak. Azonban a harmincad esetében más a helyzet, hiszen a harmincad királynéi tulajdonban lévő vám,

3

4 így azt várnánk, ha valaki már az egyik harmincadállomáson megfizette a harmincadot, egy következőn is áthaladva már nem kell újra megfizetnie. Az 1336. évi oklevél, sőt maga a budai harmincad léte ennek azonban ellene mond, hiszen elég kis esélye volt annak, hogy Budáig egy külföldi kereskedő úgy jusson el, hogy egyetlen harmincadszedő helyen se menjen át, így, ha Budán újra harmincadot kellett fizetnie, akkor már legalább két helyen kellett lerónia ugyanazon összeget. A korai időszakból hiába keresünk erre vonatkozó adatokat, csak a későbbi korszakokból származó források utalnak arra, hogy a harmincadot az ország területén csak egyszer, egy helyen kellett leróni. Erre utal 1. Lajos 1361-ban kelt oklevele, melyben az uralkodó a pozsonyiaknak biztosította: ha kereskedelmi árukat szállítanak Zárából és Dalmáciából Pozsony felé, minden vám és harmincad alól mentesülnek, mivel minden hazai kereskedő, aki árut hoz Zárából és Dalmáciából egyedül Budán köteles a harmincadot fizetni.

3

5 Ezt erősíti Zsigmond király 1402. januári rendelkezése, mely szerint azok, akik Sopronon, Pozsonyon vagy Lőcsén túl szeretnének menni, jelentkezzenek a harmincadosnál és nevezzék meg azt a várost, ahova menni akarnak, és tőlük vigyenek igazolást az áru ki31 Érdekes, hogy nem említették a nagyszombati vámot, ráadásul éppen a nagyszombati polgárok, akik az itt szedett közlekedési vámot birtokolták. Ezt 1. Károly 1328. november 8-án (Vysady miest a mesteciek na Slovensku 1. 1238-1350. Ed.: Lubomir Juck. Bratislava, 1984. (a továbbiakban: VMMS I.) 114. (Anjou XII. 462. sz.), majd 1328. november 13-án kelt okleveléből tudjuk, melyekben az uralkodó megparancsolta a nagyszombatiaknak, hogy semmilyen hivatkozással se merjék vámmal sújtani a pozsonyiakat, akik az országban sehol sem kötelesek vámot fizetni (VMMS 1. 114., Anjou XII. 466. sz.). A király oklevelében megjegyzi azt is, hogy a trnavai hospesek a vámot a fehérvári káptalantól vették bérbe (in tributo, quod a capitulo Albensi apreciastis). A fehérvári káptalan alatt a székesfehérvári káptalant kell értenünk, azt azonban, hogy ők mióta rendelkeztek vámszedőhellyel Nagyszombatban, nem tudjuk, de feltételezhetjük, hogy vámbirtoklásuk az Árpád-korra vezethető vissza. 32 Vö. Pach: A harmincadvám az Anjou-korban 234-236. 33 Vö. Pach: A harmincadvám az Anjou-korban 37. j. 34 Vö. Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp. 2005. 83-84. 35 Fejér 1X/7.198-199.