Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám

268 WEISZ BOGLÁRKA az esztergomi érsek Szép faluja

1

0, és az ispotályosok Szent Istvánról elnevezett háza közt fekvő átkelőhelyet" használják. Az itt átkelő kereskedőket azonban kötelezte arra, hogy menjenek be Esztergomba, és ott fizessék ki a káptalannak járó vámot, illetve a királynénak járó harmincadot:.

1

2 Az esztergomi harmincad hiteles oklevélben a 13. század második felében jelenik meg: 1289. szeptember 15-én Lodomér esztergomi érsek elpanaszolta, hogy a Dunán Magyarországra jövő regensburgi, bécsi és más német kereskedők, illetve más országok kereskedői Esztergomban nem állnak meg, és ott nem fizetik meg a királynénak járó harmincadot, illetőleg az esztergomi káptalannak járó vámot (tributum), hanem egyenesen Budára mennek. Az esztergomi érsek ezért többször intette levélben a budai polgárokat, hogy ezt ne tűrjék el, de azok ezzel nem törődtek. Werner comes rector és bíró, illetve a városi tanács nem szolgáltatott neki elégtételt, és a királynéi harmincadosok és a vámszedők is hiába járták meg Budát. Az érsek végül Buda egész területét interdictum alá vette, és Werner comest tizenkét budai esküdttel együtt kiközösítette. Werner comes, György és Rudolf az egész tanács és a budai polgárok nevében, Domonkossal, az esztergomi szentkirályi ispotályosok mesterével együtt megjelentek az érsek előtt, és beismerték hibájukat. Megfogadták, hogy azon idegen kereskedőket, akik áruikkal akár szárazföldön, akár vízen az országba érkeznek, be nem engedik városukba és a váraljába, kivéve, ha eleget tettek Esztergomban kötelezettségeiknek. Megígérték azt is, hogy megírják a regensburgi, a bécsi és az egyéb németországi polgároknak és kereskedőknek, hogy ne merészeljenek Esztergom mellett elhaladni anélkül, hogy a királynéi harmincadot és a vámot ki ne fizetnék. Lodomér érsek ezt követően feloldotta Budát az interdictum, a kiközösítettékét pedig az excomminicatio alól." 1235-ben a harmicad már jelentős jövedelmet jelentett, 11. András ugyanis évi 1500 márkára becsülte a belőle befolyó összeget, amit Jolánta lánya hozományaként kötött le.

1

41244. november 24-én IV. Béla király a tatárjárás alatt elpusztult kiváltságlevél pótlására Pest város összes kiváltságait írásba foglalta, mely szerint az ország határain belül minden vám alól mentesek, kivéve a harmincadot, és az óbudai egyház által szedett sóvámot.'

5 Pach Zsigmond Pál szerint, mivel ugyanezen oklevélben árumegállító jogot nyertek a pestiek, és az árumegállító joggal rendelkező helyek és a harmincadhelyek között összefüggés mutatható ki, a privilégium a Budán szedett sóvámra és az ugyancsak itt szedett harmincadra utalhat.

1

6 A későbbiekben a budai harmincad Árpád-kori létének bizonyításához tartozó érvként Pach azt is megemlítette, hogy a budai vásárvámot az uralkodó eladományozta a margitszigeti apácáknak, így a kieső jövedelem pótlása vált szükségessé, mint Esztergomban és Győrött.

1

7 Ha Pach gondolatmenetét elfogadjuk, akkor a privilégium nem a budai harmincad Árpád-kori létét bizonyítaná, mint ahogy ő gondolta, hanem a pestiét, hiszen a kiváltságot a pesti hospesek kapták - a vámmentességre vonatkozó rész már a pestiek tatárjárás előtti, azaz 1231. évi oklevelében is szerepelhetett

1

8 -, ráadásul a pestiek csak az 1240-es évek második felében költöztek a mai budai Várhegyre.

1

9 Pesti harmincadot azonban a későbbi korokból sem ismerünk, és Pach is azért 10 A Párkány falu határában délnyugatra elterülő Istenhegye táján kereshető, vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 11. Budapest 1987. 311. 11 Esztergomtól délnyugatra a Duna révjénél Abony falu feküdt, melynek neve a benne alapított ispotályos egyházról Szentkirály lett, vö. Györffy: Történeti földrajz 11. 280. 12 Elenchus fontium históriáé urbanae. 111/2. Ed.: András Kubinyi. Budapest 1997. (a továbbiakban: EFHU) 24-25.; A szakirodalom egy része hitelesnek tartja az oklevelet (RA 300. sz., Püspöki Nagy Péter: Piacok és vásárok kezdetei Magyarországon 1000-1301.1. Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája az államszervezéstől a tatárjárásig. Budapest 1989. 138-139., Pach: „A harmincadvám eredete" 35.), másik része azonban a diploma hamis volta mellett érvel, vö. Marsina, Richard: Studie k Slovenskému diplomatám 1. Historické Studie 18. (1973) 84-87., Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. 1—11- Ad edendum praeparavit: Richard Marsina. Bratislavae 1971-1987. (a továbbiakban: CDES) 1. 156., Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest 1988. 335. 13 Budapest történetének okleveles emlékei 1. Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp. 1936. (a továbbiakban: BTOE 1.) 247-249. 14 Thallóczy Lajos: Árpádházi Jolán Aragón királynője (Egy oklevélmelléklettel). Századok 31. (1897) 583-584. 15 EFHU 40. (RA 781. sz.) 16 Pach: „A harmincadvám eredete" 42-43. 17 Pach Zsigmond Pál: A harmincadvám az Anjou-korban és a 14-15. század fordulóján. Történelmi Szemle 41. (1999) 255-256.130. j. 18 Györffy György: Budapest története az Árpád-korban. In: Budapest története I. Főszerk.: Gerevich László. Budapest 1973.1. 282., 296. 19 U.o. 298-299.