Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Történelem - WEISZ BOGLÁRKA: AZ Árpád-kori harmincadvám
267 WEISZ BOGLÁRKA Az Árpád-kori harmincadvám Domanovszky Sándor 1916-ban A harminczadvám eredete címmel tartotta akadémiai székfoglaló előadását, 1 megállapításait 1990-ben Pach Zsigmond Pál ugyanezen címmel kiadott értekezésében módosította. 2 A szakirodalomban e két munka eredményei alakították ki azt a nézetet, hogy a harmincad eredetileg azt a hányadot jelentette, amely a királynak vagy a királynénak járt az eladományozott vásárvámokból, majd 1. Károly „a külföldi kereskedők áruinak vámolását ezekre a helyekre tette át." 5 Egy korábbi munkámban már bizonyítottam, hogy a harmincadot nem tekinthetjük pótlólagos vásárvámnak, ugyanakkor arra gondoltam, hogy a harmincad a beszedett vám harmincad részét tette ki - esetleg a vám harmincad részének megfelelő vámnak, amit a vámon felül kellett megfizetni - felelt meg. 4 A lerakat-joggal kapcsolatos kutatások 5 azonban arra sarkalltak, hogy ismételten áttekintsem a harmincaddal kapcsolatos forrásokat, és korábbi álláspontomat részben módosítsam. Mindenekelőtt vegyük sorra a harmincadra vonatkozó forrásokat, és azokat a településeket, ahol a harmincadszedés az Árpád-korban kimutatható vagy feltételezhető. A harmincad a forrásokban elsőként 1208-ban bukkan fel, amikor 11. András elrendelte, hogy a lébényi monostor birtokairól szállított bor és élelmiszerek után, amelyet a szerzetesek a maguk és vendégeik mindennapi szükségletére a kolostorba visznek - Győr városán keresztül, a Rába hídon és a Rábca kenézi hídján - nem tartoznak vámot és harmincadot fizetni. 6 A 13. század elején megjelenő győri harmincadról 1276ban hallunk újra, amikor IV. László okleveléből arról értesülünk, hogy a királyné kancellárját 500 márka jövedelem illette meg évente, amelyet a győri harmincadból {de tricesima nostra, nominatim lauriensi) vagy máshonnan kellett megfizetni. 7 Az 1209. évre keltezett, 11. András nevében fogalmazott hamis oklevél szerint a király a Varasd faluban lakó hospeseket mentette fel a vám- és harmincadfizetés alól, egy esetet kivéve, ha a német területekre mennek áruikkal, mert ilyenkor vámot tartoznak fizetni, méghozzá a megrakott szekér után három dénárt, egy ló után két dénárt, két ökör után egy dénárt, három disznó után egy dénárt, egy szekér után a Dráva révénél egy dénárt. 8 A varasdiak kiváltságát megújító 1220. évi diploma a harmincadmentessséget nem biztosította, a német területekre induló varasdiaktól pedig csak a megrakott szekerek után fizetendő három dénár vámot említette. 9 Szintén hamis oklevélben találkozunk üjra a harmincaddal, amikor 11. András 1215-ben szabályozta a Dunán történő átkelést. Az uralkodó a kakati rév használata mellett - melynek révvámja az esztergomi káptalant illette - engedélyezte, hogy a környék lakói és az egyszerű átkelők szükség esetén, illetve sáros időben 1 Domanovszky Sándor: A harminczadvám eredete. Bp. 1916. 2 Pach Zsigmond Pál: „A harmincadvám eredete" Bp. 1990. 3 Draskóczy István: Harmincad. In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál. Makk Ferenc. Budapest 1994. 255. 4 Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban. Századok 141. (2007) 891. 5 Weisz Boglárka: Árumegállítás vagy lerakat-jog? [sajtó alatt] 6 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. 1— IV. Bearbeitet von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Wien-Graz-Köln 1955-1985. (a továbbiakban: UB) 1. 55. (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. 1-11. Ed.: Szentpétery Imre-Borsa Iván. Budapest 1923-1987. /a továbbiakban: RA/ 236. sz.). 7 Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Stúdióét opera: GeorgiiFejér. I—XI. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: Fejér) V/2. 338. (RA 2741. sz.) 8 Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Ed.: T. Smiciklas-M. Kostrencic. I-XV11. Zagrabiae 1904-1981. (a továbbiakban: CDCr.) III. 89. (RA 247. sz.) vö. Pach: „A harmincadvám eredete" 36-37. 9 CDCr 111. 187. (RA 567. sz.).
