Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - FÁBIÁN LÁSZLÓ-PINTYE GÁBOR– ULRICH ATTILA: Leletmentés Urán, a Vas-Hídi-legelőn (A Templomdomb kincse)

146 FÁBIÁN LÁSZLÓ—PINTYE GÁBOR—

ULRICH ATTILA Érdemes azt is megvizsgálni, vajon az urai lelet beleillik e Szabolcs vármegye (vagy a régió) egykori pénzforgalmának alakulásába? Szabolcs vármegye az ország három részre szakadását követően sajátos helyzetbe került, ugyanis hol a Magyar Királyság, hol a Partium részeként Erdély, - vagy több esetben területének jó része - a török Hódoltság hatósugarába tartozott. Ezenkívül a két század folyamán a kor jelentős függetlenségi harcai (a hajdúfelkelések, a Császár Péter vezette parasztlázadás 1631-ben, a Wesselényi-összeesküvés fegyveres megmozdulásai, majd Thököly Imre fejedelemsége, a Hegyaljai bujdosó kurucok lázadása 1697-ben, legvégül pedig a Rákócziszabadságharc) indultak ki erről a területről, illetve szolgáltatták azok katonai és gazdasági hátterét. Az előbb említett politikai események természetüknél fogva hatást gyakoroltak a megye pénzforgalmára, valamint veretek árfolyamára is. Ennek ellenére a 17. század közepéig a pénzforgalom viszonylag kiegyensúlyozott maradt, de természetesen Szabolcs sem kerülhette el a különféle pénzek beáramlását, valamint a kor gazdasági tendenciáinak negatív irányát sem. A források ugyanis azt bizonyítják, hogy a megye az egyre nehezedő gazdasági helyzetének ellenére is újra és újra felfrissülő, ennek következtében jelentős pénzügyi tartalékokkal rendelkezett. Tényként kezelhető az is, hogy a 17. század végén, a török elleni felszabadító harcok eredményeként, a súlyos porciózás, kvártélyozás, valamint a katonai hatalmaskodások következményeként a megye gazdaságilag teljesen kimerült. Ezt nemcsak a forgalmi pénzek kurzusának a hódoltsági, illetve az erdélyi árakhoz való közeledése, vagy azonossága mutatja, hanem az is, hogy Szabolcsban a fizetőeszközök értékeit az éppen hódító, vagy éppen sarcoló, adóztató hatalom árszabásához alakították. Feltételezhető tehát, hogy a megyében egyszerre legalább két-három hivatalos árszabás is érvényben volt, jó alapot szolgáltatva ezzel a korszakban kiterjedt pénzspekulációnak!'

0 Ez a kiegyensúlyozottabb pénzforgalom köszönhető volt a megye területén lévő uradalmak (a tokaji, az ecsedi, a naményi, a bátori stb.) gazdálkodásának, a harmincad-vámoknak (tokaji, kisvárdai), a mindig jól jövedelmező salétromfőzésnek, de elsősorban az Erdélyből Váradon, Debrecenen, valamint a megyén átvezető és Krakkóig, Danzigig (Amszterdamig) menő európai kereskedelmi útvonalának, illetve a Hegyalja közelségének, az odavezető mellékutaknak, valamint a hajdúvárosok és a tőzsérek révén, a Szabó István által a „parasztság mozgó tőkéjének" nevezett nagyarányú marhatenyésztésnek- és kereskedelemnek.'

1 Szabolcs vármegye területe a pénzforgalom, a pénzbeáramlás szempontjából különleges helyzetben volt. A megye pénzforgalma nem összehasonlítható és azonosítható a Magyar Királyság, Erdély és a Hódoltság pénzforgalmával, mert mindegyik jegyét magán viselte. Hazánk e keleti régióján ugyanis a 16-17. században jelentős mennyiség áramlott át, elsősorban Erdély, a Hegyalja, valamint a török terület felé, de a leletek tanúsága szerint ezekből sok megrekedt a megye területén is. Különösen fontossá válik ez akkor, amikor megerősödött a földesurak azon törekvése, hogy minél több készpénzt - ha tehetik aranyat és tallért - szerezzenek nemesi életmódjukhoz méltó életvitelük fenntartásához. Bizonyítja ezt a (tisza)bezdédieknek földesurukhoz, a megye főispánjához írt levele: „...szolgabíró urunk őkegyelme írta, hogy mi az egy kapurul egy tallért küldjünk, azmellyet követeknek kérnek, mi bizony tallért nem küldhettünk, mert nincsen az tallér, hanem pénzül megküldtük őkegyelmének, de visszaküldte az pénzt, s azt üzente, hogy tallér legyen..."*

1 Ezt bizonyítja a sok zálogszerződés értékpénzben megállapított ára, a taksás-summás jobbágyréteg számának növekedése, a földesúri majorok kiterjedése, amely minél több készpénz szerzését tette lehetővé. Szabolcs vármegye 16-17. századi pénzforgalma az éremleletek és a források tanulmányozása, összevetése alapján három csoportra osztható. A 16. század elejétől 1619-ig tartó első szakaszban a magyar dénárok, 30 SzSzBMLt. IV.A.l. Fasc.84. No. 109. 1666. „Minthogy a Törökök között az Aranynak s talléroknak valóra igen veretett, hogy így aranyat négy Forintra, egy tallért penigh két forintra, megh talán az felföldi valor szerint is kellenék közöttök fel váltani...hanem hogy illyen nyereségnek szine alatt, az io pénzt, eö felséghhe Ditiojabol, maga tartomanyiba ki vitethesse..." 31 Nyárády Mihály: Salétromfőzés Szabolcs vármegyében a XV1-X1X. században. JAMÉ. 1. 1958. Budapest, (1960) 170-211., Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig. (Budapest) 1975. 34. 32 Jobbágylevelek. (Összeállította, s az előszót írta: H. Balázs Éva) Budapest, 1951. 71.