Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)

Régészet - BÁLINT MARIANNA: Adatok Debrecen-Erdőspuszta középkori történetéhez(Leletmentés Debrecen-Fancsika középkori falutelepülés területén)

134 BÁLINT MARIANNA A lelőhely nyugati lejtőjén, az egykori vízfolyás medréhez közeledve már csak kevés, objektumra utaló jelenséget figyeltünk meg. Ezen a területen már csak igen kevés kerámiatöredék került elő a felület tisztítása során. A leletmentés során véglegesen bebizonyosodott, hogy a település a lelőhely keleti részén teljesen elpusztult, régészeti jelenségekre csak a magasabban fekvő dombháti részeken lehet számítani. A leletanyag Az ásatás körülményeiből adódóan a leletanyag jelentős része szórványként került a felszínre. Az összegyűjtött leletanyag alapján a település életében két periódust lehet elkülöníteni.

2

9 A kerámiaanyag kisebbik részét alkotják azok a kerámiatöredékek, amelyeket a késő Árpád-korra, a X111-X1V. századra lehet helyezni. A település eme korábbi leletanyagát vízszintesen levágott peremű cserépbográcsok töredékei (10. ábra. 3-5.),

50 lassú korongon készült fazekak különböző módon díszített oldaltöredékei jelentik. A leggyakoribb díszítési mód a bekarcolt vonalakból álló díszítés, amelynek előfordul a tágközű (10. ábra 1-2.; 11. ábra 1.; 5-6.) és a sűrű bekarcolásokból, és sekély hornyolásokból álló változata is (11. ábra 3-4.). Természetesen megtalálható a bekarcolt hullámvonalas díszítés (11. ábra 2.) és a rádliminta is. Ezek az egyszerű díszítő motívumok kedveltek voltak már az Árpád-kor korai fázisában is. A belső függesztőfüles, vízszintesen levágott T peremű bogrács általánosan elterjedt forma az Árpád-korban, a XIII. elejétől a XIV. század végéig voltak használatban.'

1 A kavicsos soványítású fehér kerámiából viszont csak néhány töredék került elő (10. ábra 2.). A fehér kerámia a Xll-Xlll. század fordulójától terjed el és különböző változatait egészen a XIX. századig készítik.

3

2 Erre a korábbi periódusra lehet keltezni a 10. objektumból előkerült töredékeket is (9. ábra 1-2.; 4.). A rövid nyakú, erősen kihajló peremű fazék az Árpád-kor általános edényformája (8. ábra 2.). Ebből az objektumból azonban enyhén profilált peremű, fedőtartós fazekak töredékei is előkerültek (8. ábra 1.). Ezek a fedőtartós fazekak átmenetet képezhetnek a település későbbi fázisába. Parádi Nándor a cserépfedők megjelenését a X111-X1V. századra helyezi, használata azonban csak a késő középkorban válik általánossá." Az utóbbi évtizedek Árpád-kori falu feltárásai alapján azonban a fedők a Xll-Xlll. századra keltezhető falutelepülések anyagában is megtalálhatóak.'

4 29 A kerámiaanyag szétválasztásánál a Muhi település esetében meghatározott kronológiai csoportok jellegzetességeit vettem figyelembe. A MuhiTemplomdombon felszínre került leletanyagot az ásatok három különböző korszakra bontották. A XU 1. század második felét-XIV. század elejét jelentő késő Árpád-kori kerámiát a kézikorong használatával, az apró kaviccsal történő soványítással, a bográcsok arányának visszaszorulásával, a fehér kerámia magas számával lehet jellemezni. A késő középkorra (XIV. század első fele-XVl. század eleje) általánossá válik a gyorskorong használata, a szürke és fehér fazekak mellett a vöröses színű fazék is megjelenik, differenciálódnak az edénytípusok, elterjednek a kancsók, korsók, poharak. A kora újkor időszakára (XVI. század első fele-XVHl. század eleje) újabb edénytípusok jelennek meg: füles fazekak, lábasok, tálak. Változatosabbá válik a díszítés, elterjed a sárga, barna, zöld színű ólómmáz. Kialakul az edények vörös festéssel, bepecsételt és bemetélt mintákkal történő díszítése. [Laszlovszky József-Pusztai Tamás-Tomka Gábor: Muhi-Templomdomb. Középkori falu, mezőváros és út a Xl-XVll. századból. In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. (Szerk.: Raczky Pál-Kovács Tibor-Anders Alexandra) Budapest, 1997. 144-150.] 30 A leletanyagot bemutató táblák elkészítéséért Benke Zsoltnak tartozom köszönettel. 31 Miklós Takács: Formschatz und Chronologie der Keramik des X-XIV. Jahrhundert. 171. ActaArchHung48 (1996) 135-197. 32 Holl Imre: Középkori cserépedények a budai várpalotából. 336. BudRég 20 (1963) 335-382. 33 Parádi Nándor: Középkori cserépfedők. 158. FolArch 10 (1958) 155-160. 34 írásné Melis Katalin: Középkori falvak Pest határában. 241. ArchÉrt 102 (1975) 224-243. Irásné Melis Katalin: Adatok a pesti síkság Árpád-kori településtörténetéhez. 16. kép. Monumenta Historica Budapestiensia, 4 Budapest, 1983. Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén. Borsodi kismonográfiák 10. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1989. 72., Lukács József: Árpád-kori teleprészlet Nyíregyházán a Pazonyi út mellett. 222. Jósa András Múzeum Évkönyve XLIX. (2007) 205-245.