Takács Péter (szerk.): A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 66. (Nyíregyháza, 2010)
A jobbágylét dokumentumai az úrbérrendezés kori Szatmár vármegye Nyíri járásából
adminisztráció bonyolítása céljából elkülönített járás területének nagyobbik hányadát a Nyírség keleti-északkeleti nyúlványa alkotta. Ám a Tisza és a gyakran fújdogáló szél felhalmozta homokbuckás nyíri részek karakterisztikus törésvonal nélkül hajlottak át északon és keleten a Szamoshát agyagos peremvidékébe, amelyet Kocsord és Győrtelek határától déli irányba húzódva felváltott a Kraszna folyó lappangó vize által üledékesített Ecsediláp. Ezt kissé keletebbre a Szamoshát határolta. Délebbre pedig az Érmellék lapályaiból kiemelkedő, szőlőnevelő dombok közelében megtelepedett néhány falu is betagozódott pangó vizeivel, ár- és belvizes káraival a járásba. A feltűnően változatos felszínü Szatmár vármegyének e járásában se hegyek, se magasabbra kapaszkodó dombok nem voltak. Az egész terület 110—120 métertől alig 130-140 méterig magasodott az Adriai-tenger vizszintje fölé. Mint a gyalult asztallap, majdnem olyan sima volt ez a térség. Esőkben és hóolvadáskor csorduló vizekben bővelkedő tavaszokon 150-160 négyzetkilométernyi területet simított olyan laposra az árvíz, hogy csak a vízimadarak siklása és a szél fodrozása torzította el a vízből kimeredő ártéri tölgyek, vízparti nádasok és fűzfák tükörképét. A máramarosi havasokig irigykedve kószáló képzelet itt az Adria szintje fölé 130-140 méterre púposodó homokbuckát „hegynek” vélelmezte, s nemegyszer úgy is nevezte. Megtörtént azonban - nem is túlzottan ritkán -, hogy ahová névvel nevezett hegyet álmodott a vágy, oda a böjti szelek tómedret vájtak a Kraszna homok alatt bujkáló vizének vagy a tavaszi hóolvadások levének. A Krasznán túl a helyi vízfolyásokon kívül ismert nevű ere, patakja alig volt a járásnak. A Tisza és a Szamos csak érintette, s árterével éltette vagy éppen rontotta egyegy falu határát. Ennek ellenére, a járás területének harmadát-negyedét, gyakran a felét évenként többször is megjárta az árvíz. Alig volt olyan települése, ahol ne okozott volna gondot tavaszi hólvadáskor a belvíz, vagy a folyókat megduzzasztó hóolvadás a messzibb hegyekben. Az évmilliók alatt kialakult növénytakarót, a meghonosodott állatvilágot, és az ide települt embereket a nyaranként gyakran elapadó erek, vízfolyások, a homokdombok közé szorult vízgyűjtő lapályok szilícium-kristály szűrte hűs és tiszta vize táplálta. * Történeti forrásokkal igazolhatóan ebben a térségben a spontán természeti vegetációt a fokozatosan megtelepedő, majd keresztény falvakat létrehozó honfoglaló magyarság termelő és államszervező tevékenysége szorította fokozatosan müveit keretek közé. így biztosított életteret domesztikált állatainak és termesztett növényeinek. A magyarok által Nyíri járásnak elnevezett térség geomorfológiai adottságai - a több ezer éves hagyományokra visszatekintő gyűjtögető és zsákmányoló foglalatosság mellett - a szántóvető foglalkozást, a természetes vegetációval harmonizáló gyümölcstermesztést (szilva, alma, dió), és az igázható nagy-, illetve majorsági apróállatok tartását tették lehetővé. Ércekben, cserépégetésre alkalmas agyagban, megélhetést biztosító faszén- és mészégetésre alkalmas fákban, kövekben szüköldködtek az e térségben lakók. A nagyobb vadak - bölények, medvék - és prémes állatok - hiúz, tigris - távolbabb húzódtak e térségtől. Inkább a Tisza ártéri erdőit és a hegyeken megtelepedett vegetációt népesítették be. Csíkok, rákok, halak, teknősbékák, vízi szárnyasok és vízfüggő prémes állatok azonban a Kraszna öntözte lápvidéken számolhatatlanul tenyészetek. Termett itt nád, sás, káka, vessző a kismesterségeket 17
