Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
21 1240 = LO Stat. C-98). Komlód felét, az utolsó Komlódi, Bálint fia: Bereck részét-amely a Csaholyiak kezén volt - Garai Miklós nádor 1431 -ben visszaítéli Komlódi Csák Lászlónak. 1465-ben Komlódi Csák Miklós fia: Mátyás Komlód birtokát 400 arany ft.-ért Szántói (Közép-Szolnok m.) Becsk Péternek [felesége Csomaközi Pál leánya: Katalin DL 65093] zálogosítja el. 1498-ban Darahi Kristóf és János megengedi Szántói Becsk Lászlónak és Jánosnak, hogy nagygéci, tótfalui és komlódi jobbágyaik disznóikat és barmaikat Darahon és Vizsoly pusztán legeltethetik. — Komlódtótfalu, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1278: 1148 kh.) része, a falu D-i végét nevezik Komlódnak (Kálnási-Sebestyén, 236). KONCS (?) 251. 1181/288/366/XV.: ad Cuncul [o: Cuncue!] (DL 64073; RA l/l, 133). A cégényi monostor 4 egybefüggő prédiuma: Cseke, Gebusa, Milota és Túr 1181. évi határjárásában tűnik fel, de nem dönthető el, hogy települést jelölt-e vagy csak határrész neve volt. — Ismeretien helyen fekszik. KONYHA 252. 1391: Petras de Kuhnye... nob. comprovincialis (DL 98673; Károlyi I, 450). A hn.-ben a régi magyar kuhnya 'konyha őrződött meg, amely szláv előzményre vezethető vissza. A település 1391-ben, Péter nevében tűnik fel, aki Dobos és Olcsva határperében [a Kaplony nb-i Károlyi] Marhard fia: András javára tanúskodik. — Talán a kaplonyi határ Konyhahely dűlője (Tempfli 70) őrizte meg emlékét. Ez esetben Péter a Bagosi vagy a Csomaközi cs. tagja volt (vö. Engel: 2001, a Középkori magyar genealógia táblázataival! ). KOPÁNTEL(E)KE 253. 1409: p. Kopyanthelke (DF 209646 = LO Metales Szatmár, nro. 47); 1411: sessio Koppanteleke (DL 39504; LK 9/1931/72-3, 54-5. reg.); 1445: pr. Copantheleke... intramsp-numJanosy etHodaz (DL 39556; Uo. 90. 114. reg.); é.n. [ 1451]: pr. Kopantheleke al. nom. Bathar (LO AA. nro. 2); 1454: ~ intra m-s... p-nis Janosy (DL 62312); pr. Kopanteleke (DF222530 = LOAA. nro. 3); pr. Kopantheleke al. nom. Batsar/]/ (DF 222553 = LO AA. nro. 26); 1459: pr. Kepanteleke/]/ (DF 222823 = LO AA. nro. 72); pr. Kopanteleke alias Bátor/]/ (DF 211237 = LO Stat. C-94); 1485: pr. Kopantheleki (LO Proth. 4, nro. 28); 1519: pr. Kopantelek (DF 211474=LO Stat. F-68). A hn. előtagja szn.-i eredetű, ám a megye XTV-XV. sz.-i gazdag szn. anyagában ilyen személyről nem tudunk, tehát kialakulása a XIII. sz.-ra tehető. Feltűnésekor, 1409-ben Szöghatár, Rét és Kopántelke birtok határai egy ponton érintkeztek (ld. Gothárd alatt). 141 l-ben Zsigmond király parancsára a Jánosi Kántorokat vezetik be új adomány címén e telekhely birtokába is. 1445-ben Jánosi „Kántor" Péter, Derzsi László és István és Hodászi „Kántor" Albert elismerik rokonaik, Derzsi „Kántor" László és Jánosi „Kántor" Miklós jogait is Balogjánosi, Baglyaserdő, Vasvári, Rét, Görgésmező, Kopanteleke, Martoni, Tárkány és Ruszka - Hodász és Jánosi birtokok határain belül fekvő - prédiumok birtoklásához. 1451-ben, 1454-ben és 1459-ben a Jánosi Kántorok leányági leszármazottai kapnak e pusztából is részt, míg 1454ben Jánosi „Kántor" Péter és László azért hívták perbe Magyi (Szabolcs m.) Pált, Barlát és Demetert, mert Kopanteleke, Ruszka, Boglyaserdő, Balogjánosi, Vasvári és Rét prédiumaikat jogtalanul maguknak foglalták le. 1459-ben Hodászi „Kántor" Lucát iktatják be majd valamennyi puszta birtokába. 1485-ben Márki (Zemplén m.) László adja el a Kántor-uradalomban fekvő részeit Ráskai (Zemplén m.) Balázsnak. 1519-ben Zétényi (Zemplén m.) „Fodor" Imre kapta
