Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
BODVAJ 57. 1329>352: p. Buduey nom. ... in C-u Zathamariensi exist. (DL 98570; Károlyi I, 212); 1334: cum utilitatibus in facie p-nis Budwe, 2 partes p-nis Budue nom. in Zothmar (DF 260801); 1421: pr. Bodway (DL 98843; Károlyi II, 64); 1431:pr. Bodvay, t. ~ (DL 98899; Uo. II. 138-9). A hn. szláv eredetű ('Budivoj'} puszta sz.-ből keletkezett magyar névadással. A település 1334-ben tűnik fel a Kaplony nb-iek (de genere Kopplen) osztásakor, amikor Pete birtok haszonvételeit Bodvajjal szemközt fekvőnek mondják, majd a birtok 2 részét Simon fia: Péter fia: Márton kapja meg. A Kaplony nb-iek 1352. évi osztásakor Csomaközi Péter fia: Márton mester, Péter fia: János [a Bagosi cs. őse] fia: „Nagy" Simon és „Zonga" Péter la Vetési cs. őse] fiai: Pál és Miklós megegyeznek abban, hogy mivel „Nagy" Simon gyermek létére az 1329. évi osztáskor megrövidült, az osztályt testvéri szeretetből kiigazítják. Bodvaj Mártonnak jutott 2 része harmadát Simonnak adja át. Ekkor említik erdejét is. 1421-ben Károlyi Marhard fia: András Potenciána leánya, Toldi (Bihar m.) György fia: László felesége kijelenti, hogy leánynegyede és anyja hitbére és hozománya dolgában e pusztából is kielégítették. 1431 -ben a Bátoriak, Rozsályi Kunok, Gacsályiak és Gátiak, másrészről a Károlyiak, Vetésiek, Bagosiak és Csomaköziek közötti határvillongásokat békebíró, Palóci Mátyus országbíró elé viszik. Az előbbiek részéről Kálmánd, Vállaj, Mérk, Terem, Vasvár/i/birtokok és Nagykaruly puszta, valamint az utóbbiak Kaplony, Pete, Károly, Csalános, Vada, Ömböly birtokai és Bodvaj, Porháza pusztái kerültek határ megállapításra. Ekkor említik Vállaj, Csalános és Bodvaj közös határpontját, a Piricséről Bodvajba vezető utat, Vállaj, Bodvaj és Mérk, majd Mérk, Bodvaj és Terem, végül Terem, Bodvaj és Vasvári közös határpontját. — Részben Terem, a községtől DKre (Kálnási-Jakab, 410: Bodvaj, Bódvaj erdő), részben Vállaj, a községtől Ny-ra, a teremi határszélen (Kálnási 569: Bodvaj) határába olvadt. BOHOL 58. 1332>341: p. Fabyanhaza al. nom. Bohol in C-u Zathmariensi (A. IV, 104; AOkl. XXV, 392); 1341: ~ (Uo. 418). A hn. török eredetű szn. lehet, jelentése 'az úr. a vezér fia'. A település történetét ld. Fábiánháza alatt! BOLYK 59. 1274/364: t. Boyk (DL 41578; RA II/l, 2543; ErdOkmt. I, 331); 1274/365: t. Woyk (Wesselényi es. lt., W. IV, 36). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1274-ben IV. (Kun) László király bizonyítja, hogy [a Szentemágócs nb-i] Eche [o: Ethe] fia: Miklós Bolyk vásárolt s Malontával határos földjét [Karászi (Szabolcs m.)] Sándor bán szebeni és dobokai ispánnal Pertol teleki földért elcserélte, s ehhez testvérei, Ete fiai: Mykou és Ete is hozzájárultak. Az oklevelet 1364ben [a Balogsemjén nb-i] Semjéni „Lengyel" János íratja át. — Részben Nagyszekeres (Kálnási 1984, 286: Bojos), részben Penyige (Uo. 317: Bojos, Bojos-csatorna, Bojos-domb), részben Zsarolyán (Uo. 488: Bolyos) határába olvadt. A zsarolyáni hn.-re ld. még: 1487: Bolyos (Maksay, 237). BOLYOTA 60. 1219/550: Eureus, iob. Aegidii c-is de v. Mioita [o: Boiota], prist. Buke de v. ~ (VR. 81. §, 225); 1496: t. Bolythamezey oldala (DF 209656 = LO Metales Szatmár, nro. 62).