Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

A település az egykor a Szamosba ömlő Bolyota patakról (JosAufn. /1783-85/XXVII. col. 11. sect.: Bujota) vette szláv eredetű nevét. 1219-ben [a Balogsemjén nb-i] Egyed ispán jobbágya, Őrös testvérének a megölésével vádolja Pált és testvérét. Betlehemet. Az ügyben a bíró Egyed ispán volt, az eljáró poroszló az idevaló Buke[n]. A tatárjáráskor ( 1241 ) elpusztult település helyét 1479-ben Belyotha, 1483-ban Balyota néven ismerték (Maksay 191), 1496ban a Kállóiak és a Károlyiak Panyola és Apáti birtokainak határa közötti egyezségkor említik, mint földdarabot. — Részben Panyola (Kálnási 1984, 305: Bolyota, Vásármező mellett a községtől É-ra), részben Olcsvaapáti (Csűry I, 103: Bolyotva) határába olvadt. BORHÍD 61. 1399: p. Borhyda (DocVal. 519; C. Tóth: Lelesz I, 274); 1409: p. ~ (C. Tóth: Lelesz III, 185); 1415: p. ~ (Zs. V, 298); 1492: p. Borhyd (DF 211896 = LO Stat. M-88); 1493: p. Wolachales: ~ (DL 71579; Csákyl/l, 476). A hn. egyesek szerint a magyar Bor szn.-nek és a híd fn.-nek az összetétele. Am a falu a nevét a falun keresztül folyó s a Szamosba ömlő Borpatakon átívelő hídról kapta. Egy XIV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (1258-1307) adta Borhidát, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak ( + 1351), a [a Pok nbi Meggyesi] Mórichidai (Győr m.) Miklós (1270-1319) második feleségének hozományul (DL 31053; Sztáray I, 17; Schönherr, 409). Valójában először 1399-ben említik Meggyesi Simon bán fia: István birtokaként, ahonnan Balk vajda, máramarosi ispán 6 lovat és a Dobramer jobbágyot hurcoltatott el javaival együtt. 1409-ben Csáki István fia Györgyöt [volt szatmári, ugocsai és székely ispánt] zálog címén e birtok egészébe iktatják. 1415-ben az ő itteni makkos erdejéből Bélteki Balk vajda fia: Sandrin jobbágyainak 24 sertését hajtotta el Meggyesi János bán fia: Miklós. 1492-ben Meggyesaljai Móroc István feleségét, [Malomvízi (Hunyad m.) „Kenderesi" János leányát] Margitot iktatják e birtokba, aki azt férjétől vásárolta. A következő évben a Krassóhoz tartozó román lakosságú falut az özvegy rokonának, Butkai (Zemplén m.) Péternek adta halála esetére. — M. Szamosbor híd (1906), R. Valea Vinului, j. SM. (Hnt. 1892, 1016: 2872 kh.). BOROSZLÓ 62. 1219/550: Fejér de u. Borozlou (VR. 86.§, 226); 1229/550: t. ~ (Uo. 357.§, 295); 1402: t. Borozlousegh (Zs. II/l, 1726); 1425: f. Borozlozegh (Zs. V, 103). A szláv eredetű hn. jelentése 'szilas, szilfás'. Más nézet szerint puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1219-ben az idevaló Fejér a csengeri Árvát és testvérét azzal vádolja, hogy 6 M. értékű holmiját, amelyet azok atyafiára, Nővérre bízott - kiért ők jót álltak - ellopta és megszökött vele. 1229-ben [a Gutkeled nb-i] Péter fia: Péter azt állítja, hogy Boroszló [a Gutkeled nb-i] Endus fia: Miklós birtokában lévő földjéből őt is rész illeti, mivel az nem vásárolt föld, hanem örökség. 1402-ben Károlyi Marhard fiai: László és András elfoglalták Kallói (Szabolcs m.) Lőkös fia: Miklós mester és Panyolai János, Lőkös és László fia: István Panyola birtoka határai között fekvő Boroszlószeg földjét, ahol 3 mansio-t felépítettek. 1415-ben Panyolai Lőkös fia: Zsigmond Panyola és Károlyi Marhard fia: András Apáti birtokai közötti vitás földrész meghatárolásakor a Tisza mellett említik Boroszlószeget. — Panyola határába olvadt (Kálnási, 305: Boroszló, a Tisza új medre miatt átkerült a gulácsi oldalra). BORSON 63. 1181/288/366/XV.: cumBezeny deBozan , ... adBosan [d: Borsán], cca. Bussam/l/(DL 64073; RAIA, 133).