Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
zat építeni, és oda telepedni, a földesúr [a gr. Károlyi cs.] svábokat hozott és a két fentebb nevezett faluk közé telepíttetett" (Pesty, 1864). —M. Papbikó, R. Bicáu.j.SM. (Hnt. 1892, 1147: 1905 kh.). BOBÁfL)D 55. 1329>352: p. Bubád (DL 98570; Károlyi I, 211); 1334: cum duabus partibus p-nis ~ dicte in eodem C-u [de Zothmar] exist. (DF 260601 ); 1335: p. Bobad (Károlyi I, 114; AOkl. XIX, 703); 1396: p. Bobath (Zs. I, 4331); 1398: in piatea Bobaducha, ... ve. p-nem Bobad (DL 98705; Károlyi I, 484); 1419: p. Bobald (DL 98833; Uo. II, 49); 1430/808: ~ (DF 209628 = LOMetales Szatmár nro. 20); 1436: ~ (DL 98932; Károlyi II, 177). A talán szláv eredetű hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1334-ben a Kaplony nb-iek osztozásakor a birtok 2 része János [a Bagosi cs. őse] fiaié, Simoné és Jánosé lett. 1352-ben a Kaplony nb-i Csomaközi Péter fia: Márton, „Zonga" Péter [a Vetési cs. őse] fiai: Miklós, Pál és Lőrinc, valamint Péter fia: János fia: „Nagy" Simon új osztályt tettek. Ugyanis Simon kiskorúsága miatt az 1329-es osztáskor megrövidült, ezért - többek között - Bobáld 2 részét is átadják Simonnak. 1335-ben Kozárral szomszédos. 1396-ban az Ér partján fekvő, lakóitól elhagyott másik Vezend Bobáldtól D-re terült el. 1398-ban irányt jelzőhely, s Károly egyik, Bobáld felé vezető utcáját Bobádutcának nevezik. 1430-ban Károlyi László fia: János Bobáld birtokát határoltatja el Gencstől, a gencsi nemesek ellentmondásával. 1436-ban Genccsel és Majténnyal volt határos, és említik a Gencsről idevezető utat is. 1419-ben Zsigmond király Károlyi Mihály fiait, Bertalant és Lászlót, Marhard fia: Andrást, László fiait, Jakabot és Jánost új adomány címén e birtokukban is megerősíti. — Nagykároly határába olvadt, attól DK-re (JosAufn. /1783-85/XXVIII. col. 14. sect.: Capeln; Csűry I, 97: Bobáld), a Mérges patak partján, Gencsfelé (Németi, 179). BODORFÖLDE, -TELEKÉ 56. 1406: particula t-e Bodorfewlde (DL 53324; Maksay 117); ~ (DL 53319); 1410: p. ~ (DL 39502; LK 9 /1931/ 72, 52. reg.); 1423: pr. Bodortheleke (DL 54326; 54319; DF 221474 = LO AA. nro. 46); 1426: pr. Bodorthelke (DL 54485); 1427: ~ ín eodem Zathmariensi (DL 54563; ÓMOlv. 289); 1428: - (DL 54596); 1429: inBodorfelde (DF211240 = LO Stat. C-98); 1429>549: p. Bodorfeolde (DL 24518). A hn. előtagja birtokosának nevét őrizte meg, jelentése 'fodor, göndör'. Két önálló, de azonos birtokot ismerünk e néven. 1406-ban Tunyogi Márk fia Bertalant és [„Szőke"] János fia Imrét akarták beiktatni Bodorfólde részébe, de ennek Kallói (Szabolcs m. ) Lőkös fia: Miklós ellentmondott. Ez utóbbi szerint zálogjogon szállott rájuk, s Kérhez tartozik. 1410-ben Tunyogi Márk fia: Bertalan elzálogosítja Bodorfölde felét tunyogi részbirtokával együtt 30 arany ft.-ért Tunyogi János fia Imrének. 1429-ben Bodorfólde Györtelekhez tartozó részbirtokában már Csaholyi Sebestyén fia: István fiait, Jánost és Lászlót találjuk, akiket Zsigmond király új adomány címén megerősít. A Bodortel(e)ke néven ismert másik részen 1423-ban Kallói Lőkös fia: Miklós, fiai: János, Lőrinc és László panasza szerint Kallói Szaniszló fia: János a Piricsei Istvánnak és Makrai Gergelynek bérbe adott bodortelki rétet lekaszáltatta, s több mint 50 szekér szénáját elhordatta. 1427-ben Kallói Lőkös fia: Miklóst és fiait, Jánost és Lőrincet, valamint rokonukat, Zsigmondot a király szintén új adomány címén erősíti meg Bodorteleke birtokában is. A rá következőévben ennek a szomszédok ellentmondtak. Nábráddal érintkezett (1426).—A Tunyogi-Csaholyi rész Györtelek (Szarka Boldizsár panyolai ref. lelkész bejegyzése Maksay könyvébe), a Kallói-rész Szamoskér (Pesty, 1864: Bodorföld) határába olvadt.
