Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

I, 270); 1369: p. Besenew (DL 98608; Uo. I, 312); 1411: p. ~ (Zs. Ill, 894); 1414: Barth, de Besenyew (DL 98806; Károlyi II, 15); 1469: sylva Besenyew (DL 65096). I. László király ( 1077-96) adományából bírta Besenyőtót a szentjobbi (Bihar m.) apátság, amelynek javait III. István király íratta össze 1169-ben. Ekkor a település 5 mansio-hól állt. 1326-ban Piskolt, Részege és Onad elhatárolásakor érintik Besenyő birtokot is. 1366-ban Iriny és Portelek közötti vitás föld miatt említik Iriny, Besenyő és Mezőpetri közös határpontját. 1369ben az apátság Piskolt és Részegei Balázs Részege birtoka közötti vitás határ megjárása során tűnik fel. 141 l-ben az apátság birtoka, ahol Részegei György hatalmaskodik. Besenyő-i Bertalan Salánk (Ugocs m.) perében tanú, akit a szomszédos Kidén lakó Bertalannal vehetünk egynek; talán az apátság itteni tiszttartója volt. 1469-ben már Dengeleg határai között fekvő erdő viseli a falu nevét. — Érdengeleg határába olvadt (Révész 1,511: Besenyő. Erdő. Dengeleg; Pesty, 1864: Nagybesenyő; Kis- és Nagybesenyőt Kisdengel eg néven is ismerik. Uo.); R. Dindestii Mici (Suciul. 200). BETLENfERDÖ) 53. 1445: p. Bethlen (DL 39558; LK 9/1931/88, 107. reg.); 1447: sylva ~ (DF222317 = LO AA. nro. 39); é.n. [1451]: pr. ~ (LO AA. nro. 2); 1454: pr. Bethlenerdew (DF 222553 = LO AA. nro. 26); ~ intra m-s p-nis Janosy (DL 62312). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1445-ben a Jánosi Kántorok és a Hodásziak azzal vádolják rokonaikat, Derzsi Lászlót és Jánosi Mihályt, hogy többek között e birtokukhoz tartozó szántófölddarabokat és makkos erdőt hatalmasul elfoglalták, és a makkot összeszedték. A vizsgálat a panasztevőket igazolta (DL 39561 ; LK 9/1931/89, 111. reg.). 1447ben Jánosi „Kántor" László ismét azzal a vádolja az előbb név szerint említetteket, hogy Betlen erdőrészüket kiirtották, s a kivágott fákat elszállították. 1451-ben és 1454-ben a Jánosi határain belül fekvő puszták között sorolják fel, amelyre a Jánosi Kántorok leányági leszármazottai formálnak jogot és nyernek adományt. — Kántorjánosi határába olvadt, bár az újkori helynévi anyagban nem ismerik. Talán azonos a határ Erdő-háti dűlőjével, a községtől Ny-ra (Kálnási, 1989: 129). BIKÓ 54. 1231/397: magna t. ... in Bik, ... Byk remanet dictisgeneribus Cuplon (DL 174; W. XI, 232); 1394: v. By ko et alia ~ in C-u Zathmariensi habit. (DF 283976; DocVal. 474); 1424: p. Magerbyko, ... p. walahales: Olahbyko, Nagbyko (LO Stat. D-197; Wenzel 1857: 62, 64); 1463; p. Zakalosbiko (DF 222984=LO AA. nro. 11). A falu a nevét a Bikó patakról kapta (1231/397: ad Bikopataka W. XI, 232), a víznév szláv eredetű. A vele egy időben, a Kékes erdő határjárásakor említett Bik (Bükk) föld a Kaplony nemzetségé volt. 1390 után az Erdődalja kerületbe tartozó 2 Bikó királyi falvait Mária királynő Szász fiainak. Balk mester, vajdának, Drág vajdának és Jánosnak [a Bélteki és Drágfi cs. ősei] adományozza. 1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Balk testvére, Drág fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoznak. A román lakosságú Oláh- és Nagybikó az előbbieké lett, míg Magyarbikót megfelezték: É-i része az előbbieké, a D-i az utóbbiaké lesz. 1463-ban Bélteki Sandrin fia: Mihály Szakállasbikó birtokára [Meggyesi] Móric fiai: István és László familiárisaikkal és udvari-i jobbágyaikkal rátörtek, a jobbágyokon hatalmaskodtak, egyeseket megöltek és elhurcoltak, a falut felprédálták. A hagyomány szerint Szakállasbikó és Bikou de campu volt az őse Barlafalunak (R. Borlesti), „mivel 1800 körül a lakosok vonakodtak ősi helyeikről elköltözni, s a kimutatott, s sorban rendezett helyekre há-