Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

BEREND 50. 1332-4/PpReg.: St sac. deByrend (Vat. 1/1, 107); 1366: Franc. J. Franc-i de Berend (DL 96407); 1378/550: Mathias de ~ (DL 24910); 1388: ~ (DocVal. 338; C.Tóth: Leleszi, 33); 1399: ~ (Uo. 519; C.Tóth: Leleszi, 274); 1406: ~ (Zichy V, 447; Zs. II/l, 4840); é.n. [141112]: ~ (DF220497 = LOAA. nro. 15); 1415: Franc, de ~ (Zs. V, 1053); 1426: Berendy (DF 21

1382 = LO Stat. D-205). A hn. puszta sz.-ből keletkezett magyar névadással. A [Szamos jobb parti] falu - az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó - egyházának István papja az 1332. évi 2. részlet fejében 40 d. pápai tizedet fizetett. 1366-ban [a Kaplony nb-i] Vitkai István fiainak, Andrásnak, Istvánnak és Lászlónak [a Baksa rokonságba tartozó Szerdahelyi (Zemplén m.)] Berendi Ferenc fia: Ferenc és név szerint felsorolt jobbágyai elleni perét elhalasztják. Berendi Máté 1378-ban a Rádiak státusperében tanú. 1388-ban Berendi Ferenc Barcsfalva (KözépSzolnok m.), 1399-ben Borhíd és Krassó ügyében kijelölt ember. 1406-ban ugyanő [anyai] nagyanyja, [Apáti (Szabolcs m.) Kapolcs felesége] Várdai (Szabolcs m.) Aladár leánya, Margit [Ilona, vö. Zs. II/l, 4840; 1411 : III, 1323] leánynegyedét kéri Várdai Domonkos fiaitól, Mihálytól, Pelbárttól és Miklóstól azok Szabolcs, Bereg és Bihar m.-i birtokaiból, ám megtagadták annak a kiadását. Még az évben azonban megegyeznek 31 új királyi ft. - ft.-ját 100 új d.-ban számolva-fizetésében, amit 1411-ben kapott meg. Ugyanő 1411-12-ben résztvevője annak a natal maskodásnak, melynek során Darahi [Jakab fia:] Tamást Apáti birtokán megverik és megsebesítik. 1415-ben kijelölt nádori ember Nábrád ügyében. 1426-ban egy Óváriban lakó jobbágy innen származik. Középkori templomának romjai a Szamos partján a XIX. sz.-ban még láthatók voltak (Fényes I, 120), amelyről Pesty, 1864 adatközlője ezt írta: „itt még máig is áskálják azon romok körüli tért a vidék lakosai azon hiedelemmel, hogy ott kincset fognak találni. Egy ilyen ásatás alkalmával a kincs keresők egy élet nagyságú faragott Templarius szobrát ásták ki egész dísz öltözetibe, kardosán és keresztes köpennyel ki fa/!/ a szobor nehéz volt, az elszállítás egy könnyen nem volt eszközölhető, s így kénytelenek voltak az emberek a Szamos parton felállítva hagyni, honnan is egy hirtelen áradás alkalmával minden partostól együtt ismét hullámok közé szakadt." A középkori faluhelyre utal az Ó Berend szeg fn. Kiskolcs határában (Mándy, 1864). — M. Berend, R. Berindan, j. SM. (Hnt. 1892, 998: 887 kh.). BESENYŐ 1. 51. 1303/372: v. Beseneu (HOkl. 178-9; AOkl. I, 418); 1325>327/XVL: nemus Besseniw (Uo. IX, 353). Keleti, török nyelvűnépesség települése. 1303-ban [a Hontpázmány nb-i Fancsikai] Mátéi Felicián fia: Hunt ispán végrendeletében - fiúörökös híján - ezt a vásárolt birtokát feleségére, [Tunyogi] Emőcs leányára, Erzsébetre és leányaira, Amjolys-ra, és Bung-ra, [Kisjánosi] Szilveszter fia: Tamás, és Mikolai Imre feleségeire hagyja. Az idevaló, [ecsedi Dorog ispán fia: ] „Besenyő" (diet. Beseneu) Albert és testvére, László 1320-ban Mátén lakik (AOkl. V, 694, 728). 1325-ben Máté falu határjárásakor már csak egy liget viseli a birtok nevét, amely a Radalf faluból Kocsordra vezetőút közelében fekszik. — Mátészalka határába olvadt, a várostól D-re (Révész 1,511: Besenyő, szántóföld M.Szálka; Kálnási 1984, 226: Besenyő), kisebb része a nyírcsaholyi határban (Uo. 346: Besenyő). BESENYŐ 2. 52. *É.n. [1169]>520 k.: u. Bessenyeiuího! (Bp. Egyetemi Kt. Cod. Lat. 115; Simon: Supplementum 93-98); 1326/XVÏÏL:p. Besseneu (AOkl. X, 203); 1366: ~ (DL 98591; Károlyi