Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

1421-ben Dengelegi László leányát, Zsuzsannát sógorai, a Szakolyiak e birtokból is kielégítették. 1502-ben Peterdi (Bihar m.) János fia: János (és testvérei: Gellért, András, Gábor, Miklós, Domonkos és Katalin) eladja a Szabolcs m.-i Gelsén lévő részét és a Szatmár m.-i Szalmád és Baromlak pusztáját 222 arany ft.-ért Magyi (Szabolcs m.) Pál országbírónak, akit 1503-ban be is iktatnak. — Nyírgelse határába olvadt, a községtől ÉNy-ra, a szakolykállósemjéni határszögletben (Hnt. 1892, 986: Baromlak). BARTFALVA 36. 1388: job-num suorum Bartfalua (DocVal. 338-9; C. Tóth: Lelesz I, 33); 1519: p. Barthfalwa (DL 31023). A hn. előtagja valószínűleg a latin Bartholomaeus-ból rövidült Barta szn.-t rejti, tehát puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Feltűnésekor, 1388-ban [a Pok nb-i Meggyesi] Simon bán fia: István birtoka, akinek panasza szerint Tisztabereki Balk, Drages „Oláh" (dictas Olah) János az itteni jobbágyainak 17 jó lovát, 80 birkáját és más javait elvitték. Egy Bartfalván lakó jobbágy neve Balatha{-\) Tivadar (1494: DL 71056). Szinér vár tartozéka ( 1519). —Az ecsedi vár 1648. évi urbáriumában a misztótfalui tizedkerületben Monostor és Láposbánya között sorolják fel (Károlyi IV, 345). Suciu (II, 295) szerint Tăuţii Măgheruş közelében fekhetett, Heller (19) Aranyosmeggyes környékén véli a helyét, idevont adata (DL 52169; 1370: KállayII, 1655) azonban Ung m.-re vonatkozik! BASZNA 37. 1321: p. seu v. Baaccha.~Ba.acca (A. I, 632; AOkl. VI, 274, 282); ~ Baccha [TGy. 1821/ V, 108, 35. reg.; F. VIII/2, 286, 309; AOkl. VI, 275, 283); 1322: p. Bachna (Kállay I, 147; Uo. VI, 411); 1324: St. de Bacna/l/ et Pet. de eadem (A. II, 136; Uo. VIII, 240); 1357: p. Bachna (DL 51728. 51731; KállayII, 1206, 1210). A hn. szláv víznévből (jelentése 'mocsár') vált településnévvé. 1321-ben [a Balogsemjén nbi] Ubul fia: Mihály fia: István mester és fia: János birtoka, amelyet [ Jánki] Dénes fia: Tamás mester, ugocsai ispán hermánszegi és jánki népei leromboltak és kifosztottak. „Lengyel" {Lengen) János 2 évvel később azért tiltakozik, mert idevaló 2 jobbágyát, Istvánt és Pétert a szamosszegi népek elfogták, 1 hétig fogva tartották, mígÁdámot megsebesítették. 1357-ben [a szintén Balogsemjén nb-i] Panyolai Péter fia: János és testvérei: László és Lőkös tiltják [György fia:] Mihály [budai polgár], az erdélyi sókamarák ispánja szamosszegi jobbágyait e birtokuk használatától is. — Szamosszeg határába olvadt, a községtől É-ra (Kálnási 1989, 509: Baszna), a Szamos szabályozása előtt ez a terület Panyolához tartozott. BATÁR 38. 1272/511 : t-m Bathar (DL 62395; H. VIII, 438); é.n. [ 1451 ]: pr. Koppantheleke al. nom. Bathar (LO AA. nro. 2); 1454: pr. Kopantheleke al. nom. Bathar... intra m-sp-nis Janosy (DL 62312); 1455: pr. Ko pantele ke al. nom. Batsar/\/ (DF 222553 = LO AA. nro. 26); 1459: pr. Kopantekeke alias Bator/M (DF 21

1237 = LO Stat. C-94). A hn. minden bizonnyal török eredetű. A település a XIII. sz.-ban királyi várföld volt. V. István király 1272-ben - amikor Hetényt eladományozta - az ott lakó íjászokat Batárra telepítette át. Helyére az 1451., 1455. és az 1459. évi adatok világítanak rá, amelyek Batárt Kopántelekével veszik egynek, s Jánosi határán belül fekvőnek. — Kántorjánosi határába olvadt, ld. Kopántelke alatt!