Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

ban van az úgynevezett puszta templom dombja, mely dombtetőn volt templom alapzatjaiból a mai élő emberek is téglát hordtak ... a jelen tavaszi nagy szelek által a homokból ember koponyák fúvattak ki, azt állíthatjuk, s hihető, hogy amint a szó hagyomány útján regélik, a tatárok dúlása alatt, ott, annak területén valami más község lehetett"). — Penészlek, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1453: 6172 kh.). PENYIGE 361. 1181/288/366/XV.: ad mela/\/ Penige (DL 64073; RA 1/1, 133); é.n. [1288-90]: p. PeneguelM (Pécsi pk. lt. Klimógy. 23 = DF 285767 = F. VII/2, 205); 1332-4/PpReg.: Jac. sac. de Penge (Vat. I/l, 135); 1383:p. Penige (DF 219982, 219989 = LO AA. nro. 9 és 16); 1410: p. Penyege (C. Tóth: Lelesz II, 285); 1417: ~ (Zs. VI, 659); p. Penyge, Thenige (Uo. 847). Bizonytalan eredetű hn. A falu 118 l-ben a cégényi monostor 4 összefüggő prédiumának (Cseke, Gebusa, Milota, Túr) határjárásánál irányt jelző hely. 1288-90 között a [Balogsemjén nb-i] Domahidai Péter özvegye és fia: Miklós birtoka, amelyről megegyezés születik (ld. Dománhida alatt!). 1383-ban Dománhidai Miklós fia: Miklós és László fia: István e falujából [a Becsegergely nb-i] Szekeresi László fia: Miklós és „Tompos" Ferenc egy jobbágy 41 disznaját hajtották el. 1410-ben Dománhidai György és László a Bátoriak Gyarmat birtokának egy részét Penyigéhez csatolták. 1417-ben Dománhidai László fiai: György, László és István a kölesei és istvándi nemesek Mácsa és Szőlős birtokrészein lakó jobbágyait Dányádra és Penyigére vitték át. A Kölcseiek, Dénes fia: Jakab, István fiai: László, Mihály és Jakab, Miklós fiai: György és Péter, a másik Miklós fiai: László és György, László fiai: György, Gábor és Miklós ezt megbosszulva a fenti Dománhidaiak (valamint e György fiai: Imre és Miklós) Penyige birtokára rontva, tőlük 116, jobbágyaiktól 118 sertést, 10 lovat - köztük egy új pénzben 100 ftot érőt - elhajtottak, egy Szekeresen lakó jobbágyukat megölték, más penyigei jobbágyaikat ártatlanul elfogták, fogságba vetették, holmijaikat elvették. Az erdélyi püspökség ugocsai főesperessége alá tartozó egyházának Jakab papja 1334-ben 40 d. pápai tizedet fizetett. Ref. temploma „hajdan katolikus, kőből, részben a lakosoktól helyreállítva" (Acta C), „régi" (Römer XVI, 10). 1893 előtt elbontották. — Penyige, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1454: 3275 kh.). PERA(-TELKE) 362. 1238>388: nemus Pelaharazta (DL 8006; RA 1/2, 646); 1411: pr. Perathelke (DF 273747 = LO Stat. D-231 ; Szerbia, 55). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1238-ban a Kaplony nb-i Bás (Baas) fia: Macs - rokonai, [a Kaplony nb-i „Ördög"] András fia: Simon, Ivánka fia: László, [Petei] Gergely fiai: Pete és Kázmér jelenlétében -, Ekkul örökölt földjéből az ugyanazon nb-i Pete fia: Pete mesternek 5 M.-ért eladott 4 ekényi földdarab tartozéka volt a Pelaharasztja berek. Idővel benépesíthették, mert 1411-ben a már teleknek is nevezett pusztát, mint Németi város tartozékát, Zsigmond király [Lazarevics István] szerb despotának adományozza. — Szatmárnémeti határában kereshető. *PERL 363. 1215/550: St. de v. Perlu (VR. 196.§, 204; ErdOkmt. I, 85); 1220/550: Ecyul de v. Perl (Uo. 57.§, 247; ErdOkmt. I, 109); 1421:p. Gengh (Csáky 1/1, 312; Zs. VIII, 648); 1433: iobnes de Gyengh (DF 221943 = LO AA. nro. 20); 1475: p.Valachalis: Gewngh (DL 65116). A falu a nevét a Krasznába folyó Gyöngy patakról kapta. Lakosai eredetileg németek voltak, akiket a XII. sz. második felében telepítettek a király földjére. 1215-ben az idevaló István tol-