Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

vajlással vádoljaFecu fiát, Simont, 1220-ban Ecyul Soma (Schomê) ispán [? Sommatelek névadója] jobbágyát, Lipótot. Mindkét esetben a bíró Szolnok m.-i! [Az 1382-es átírásban szereplő Gyónd (F. IX/5, 616, Gyöngynekblvasva) nem vonható ide: Endrédi Füle fia: István Gyod faluja (1282: ErdOkmt. I, 390) a Közép-Szolnok m.-i Gyovaddal azonosítható]. 1421-ben Csáki Miklós erdélyi vajda, szolnoki ispán és testvére: György székely ispán, valamint Szatmár, Ugocsa és Kraszna m.-k ispánja birtokaikat felosztották. Gyöngy - mint az adorjáni (Bihar m. ) váruradalom része - az utóbbinak és fiainak, Ferencnek, Györgynek és Jánosnak jutott. 1433ban Dománhidai Miklós fiai: György és István, valamint György fiai: Miklós, Imre, Mihály és András panasza szerint Csák György fia: György darahi, gyöngyi, géresi, szántói és ákosi (utóbbi kettő Közép-Szolnok m.) familiárisai és jobbágyai 100 disznójukat elhajtották. 1475-ben Csák Ferenc és Benedek - már Közép-Szolnok m.-be számított - román lakosságú birtokáról Drágfi Miklós és társai hatalmasul az allodiális házhoz menve Tivadar vajdát a falura kirótt királyi taksával és Kraynok István jobbágyot erőszakkal Beitekre vitték. Kápolnáját néhai Csáki Ferenc javainak összeírásakor 1489-ben említik (DF 223870-LO AA. nro. 31 ). A Krasznajobb parti falut a XIX. sz.-ban Ny-ról Királydaróc, Géres, K-ről Krasznabéltek, D-ről Ákos, Krasznacégény és Krasznamihályfalva (az utóbbi három Közép-Szolnok m.) határolta (Pesty, 1864). —M. Gyöngy, R. Giungi.j.SM. (Hnt. 1892, 1158: 1989 kh.). PERTOLTELEKI 364. 1274/364: t. PertoltelykyIM (DL 41578; RA II/2-3, 2543; ErdOkmt. I, 331); 1274/365: í. Pertaltelyky (Wesselényi es. lt., W. IV, 36). A hn. előtagja szn.-i eredetű, a német 'Pertoldus' szn. tövéhez kapcsolódik a -teleké utótag. 1274-ben IV. (Kun) László király bizonyítja, hogy [Karászi (Szabolcs m.)] Sándor szebeni és dobokai ispán visszaadta [a Szentemágócs nb-i] Eche [ o: Ethe] fia Miklósnak a tőle régebben vásárolt Pertolteleki földet, amely Miklós és testvérei: Mykou és Ete örökölt földje volt. A csere fejében Sándor Bolyk és Maion ta földeket kapta. Az oklevél egyik példányát 1364-ben [a Balogsemjén nb-i] Semjéni „Lengyel" János íratja át. — Kér, Semjén körül kereshető. PESZERE 365. 13 14/499: t. Pez[e]re, u. ~ (AOkl. III, 857). A hn. szláv eredetű, jelentése 'kutyapecér'. Aneve alapján egykor királyi birtok volt; 1314ben Atya, Pócsa és Kosmonta birtokok határjárásánál Atya faluval és Petével szomszédos. — Atya, Pete környékén kereshető. PETE 1. 366. 1215/550: prist. Kazmer de u. Petus (VR. 183.§, 197); *1221/550: prist, nom. Petrum de v. Peí'[us] (Uo. 102.§, 261); 1325: p. Pete Károlyi I, 62; AOkl. IX, 81); 1334: p. Pethe (DF 260601); 1352:p. Petevoc. in C-u Zathmariensi exist. (DL 98570; KárolyiI, 211); 1381: p. Pethey (DL 98633; Uo. I. 377); 1431: p. Pethe (DL 98896; Uo. II, 130); ~ (DL 98899; Uo. II, 134, 136); 1499: p. ~ (DL 20850; DF 224172 = LO AA. nro. 11); 1518: pr. Pete (DF 211203 = LO Stat. B-595). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Pete a Péter becéző alakja. Névadója az a Kaplony nb-i Pete lehetett, akinek szintén Pete fiát 1238-ban, mint Ekkul földrész vásárlóját említik (RA 1/2, 646). A település Kázmér poroszló nevében 1215-ben tűnik fel, aki a gernyezi királyi jobbágyok és a szatmári vár jobbágyai közötti peres ügyben jár el. A szintén idevaló Péter poroszló 1221-ben a szatmári vár vadai népei és [a Kaplony nb-i] András ispán közötti peres